Visszaszerzett zsidó műkincsek

Adok-kapok

A Lauder család furcsa helyzetbe került. A híres Estée Lauder kozmetikai vállalat alapítójának egyik fia, Ronald Lauder nemrég vásárolt meg 135 millió dollárért egy Klimt festményt. Adele Bloch-Bauer elképzelhetetlenül drága portréja egy zsidó restitúciós per során került vissza a tulajdonos leszármazottaihoz, majd onnan tovább, Ronald Lauder New York-i galériájába. Most viszont bátyja, Leonard Lauder egyik festményét, szintén egy Klimtet igényelnek vissza a korábbi, zsidó származású tulajdonos unokái.

A III. Birodalom alatt eltulajdonított zsidó műkincsek visszaszerzése ma jól jövedelmező üzletág. A harmincas-negyvenes években is jelentős árú modern művek ma már csillagászati összegekért cserélnek gazdát a vezető aukciósházak árverésein. Nem csoda, ha éles szimatú ügyvédi irodák alkalmazottai keresik a gyanús eredetű műveket és a hozzájuk tartozó, dokumentálható tulajdonos örököseit. A kutatásokat sokszor tárgyalás, olykor pedig lélegzetelállító haszon követi.

 

Egy sikeresen visszaperelt festmény. Ronald Lauder vásárolta meg a német kultúra terjesztésére létrejött, általa felügyelt Neue Galerie számára. Gustave Klimt: Adale Bloch-Bauer I., 1907, olaj, ezüst, arany, vászon, 138×138 cm, Neue Galerie, New York

 

A bécsi Belvedere csak egy nyolc évig húzódó per után mondott le arról a jelentős Klimt kollekcióról, amit a korábbi tulajdonos, a zsidó cukorgyáros, Ferdinand Bloch-Bauer örökösei követeltek vissza. A már említett, 135 milliós arckép mellett a másik négy – novemberben elárverezett – festmény majdnem 200 millió dollárt hozott a konyhára. A felperest képviselő Los Angeles-i ügyvéd, Randol Schoenberg állítólag ennek a negyven százalékát tehette zsebre.

 

Leonard Lauder vitatott festménye. Gustave Klimt: Virágzó mező, 1906, olaj, vászon, 110×110 cm, magántulajdon


Ugyanez a Randol Schoenberg képviseli most Georges Jorischt, aki Leonard Lauder Klimt-festményére pályázik. A montreali férfi a bécsi Amalie Redlich leszármazottja, akit 1941-ben deportáltak a łódzi gettóba, ahol életét vesztette. Ügyvédének állítása szerint a zsidó származású hölgy testvére, Viktor Zuckerkandl vásárolta meg a képet a bécsi szecesszió nagymesterétől, Gustave Klimttől. Az ő 1928-as halála után került a festmény Amalie Redlichez, aki az Anschluss után az alkotást egy raktárban helyezte biztonságba. A mű további sorsát illetően eltérnek a vélemények. Lauder jogászai szerint a festmény végül a Musée d'Orsay-ba került, míg Randol Schoenberg szerint több bécsi áttéten keresztül végül az Egyesült Államokba.

Az már biztos, hogy Leonard Lauder ott vásárolta meg 1983-ban. A restitúciós ügyek mesterének, Schoenbergnek nem lesz könnyű dolga. Még ő is elismeri, hogy van egy szemernyi kétely a mű eredetével kapcsolatban. A Klimt-katalógusok – különböző források alapján – hol megemlítik Amalie Redlichet a szignált festménnyel kapcsolatban, hol nem. Hosszadalmas, de nagy sikerdíjjal kecsegtető pernek nézünk elébe.

Szerző: Rieder Gábor