Hans Emmenegger 1866-ban született a svájci Reussbühlben. Az üveggyáros család anyagi helyzete lehetővé tette, hogy a művészet iránt érdeklődő fiú Luzernben, majd Párizsban (az Académie Julian-on) és Münchenben, valamint például Jules-Joseph Lefebvre stúdiójában tanulhasson, és tanulmányutakat tehessen Algériába, Olaszországba és Dél-Franciaországba is.

Tájképein magányt sugárzó, embernemjárta völgyeket, kidőlt fákat, olvadó hófoltokat látunk – ezeken már az art nouveau hatása érzékelhető. 1914–1915 körül Emmenegger érdeklődése a mozgásszekvenciák felé fordult. Annak ellenére, hogy ő maga igyekezett elzárkózni az avantgárd mozgalmaktól, természeti benyomásokat, például egy madárszárny csapkodását fázisokban megörökítő képsorozata a futuristák korabeli munkáival mutat rokonságot. De ő sosem alkotott fényképek után, saját megfigyeléseit megörökítve, a helyszínen, „plein airben” festett. Műveiből a frankofón országokban most először, Lausanne-ban állítottak össze retrospektív kiállítást – néhány kortársa, így Cuno Amiet, Arnold Böcklin, Giovanni Giacometti, Ferdinand Hodler, Félix Vallotton és Robert Zünd munkáinak társaságában.

Hans Emmenegger (1866–1940), Fondation de l’Hermitage, Lausanne, 2021. október 31-ig