Fazonigazítás
Avagy az eredetivé lett hamisság
Mi lesz a hamis művek sorsa a lebukás után?
Rendszerint visszakerülnek a műkereskedelem zavaros mellékvizeibe, hátha rosszabb szemű új kuncsaftra találnak. Az egyik neves aukciósház szakemberei úgy döntöttek, figyelemfelkeltő műtárgyégetést tartanak a Falk Miksa utcában, barbár gesztussal híva fel a figyelmet a hamisítványok szaporodására. Örökösök ugyanis behoztak egy hamis festményekkel teli, komoly magángyűjteményt a galériába. Időközben egy művészettörténésznek, Nagy T. Katalinnak jobb ötlete támadt: mi lenne, ha a műveket kortárs művészekre bíznák? Végül így lett, a száz festményt a hazai színtér idősebb és fiatalabb alkotói vették kezelésbe, szétrombolva vagy átpingálva őket. A VAM Design Centerben bemutatott átfazonírozott festmények a posztmodern palimpszesztek élményét nyújtották, a klasszikus és a kortárs tiszteletlenül egymásba mosódó egyvelegét.
Újházi Péter például egy hamis Vaszary képen kutyákat korzóztat a lemenő fekete nap fényénél, Horvát Helén Sára holdbéli tájon játszódó misztikus jelenéssé változtat egy sivár hegyvidéket ábrázoló vásznat, feLugossy László az ál-Lazarine-t és ál-Anellát formálja saját figurái képére, Szurcsik József valóságos és saját Árkádiává nemesít egy rikító, ámde klasszikusnak szánt tájképet, Gerber Pál hatalmas fekete súlyokat és láncot fest egy már amúgy is megnyomorított odaliszkra, efZámbó István a formai hasonlóságot kihasználva piramisokat helyez a Koszta-tájat imitáló ál-Alföldre, Rácmolnár Sándor mostani kedvenc motívumaival dekorál egy orientalista jelenetet, pontosabban ufókat vezérel a tevék közé, hogy csak néhány példát ragadjunk ki a vicces és a kérdés bonyolultságára reflektáló megoldások közül. Egy ideális világban, ahol a fekete és a fehér között nincs szürke határzóna, az összes felfedezett hamis műtárgyra ráengednék a kortárs művészet romboló szabászollóját.