Műkincsek háztűznézőben
A műtárgyaknak, akárcsak a könyveknek megvan a maguk sorsa.
Előbb-utóbb minden kvalitásos darab a múzeumba kerül – tartják a derűlátó műértők. Addig viszont megkerülhetetlen fontossággal bírnak a nemes szenvedélytől fűtött magánszemélyek gyűjteményei, ahol a műkincsek hosszabb-rövidebb időre otthonra lelhetnek. Így volt ez már a múltban is. Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum hajdani igazgatója száz évvel ezelőtt már egyszer összeterelte a magángyűjtőket, a dicső múlt ereklyéit őrizgető arisztokratákat és a frissen megtollasodott nagypolgári connaisseuröket. A műgyűjtők beszállították a múzeum üvegcsarnokába féltve őrzött kincseiket, az úri közönség nagy örömére. Az 1907-es Amateur kiállítás adta az ötletet az Iparművészeti Múzeum jelenlegi munkatársainak egy hasonló kiállítás megrendezésére. A mostani tárlaton az új évezred műgyűjtői sorakoznak föl, névvel vagy név nélkül, bemutatva iparművészeti kollekcióik legjavát. Az anyag múzeumi szintű, s ez elsősorban a hazai műkereskedelmet dicséri, ugyanis a kiállítás jelentős részét galériások és aukciósházvezetők otthon őrzött műtárgyai teszik ki. A nagyszabású tárlat első felét például Nagyházi Csaba uralja, a maga klasszikus műkincseivel: a limoges-i körmeneti kereszttől kezdve a gótikus szárnyasoltárok faragványain keresztül a hatalmas 17. századi brüsszeli gobelinig. De más műkereskedő neve is feltűnik (például Moró Lajos, Virág Judit, Saphier Dezső stb.). A pazar válogatásban láthatunk ötszáz éves zenélő asztronómiai órát, rokokó misekelyhet, usaki török szőnyeget, holicsi fajanszedényt, herendi és Zsolnay porcelánt, buddhista házioltárt, japán dísztőrt, ortodox fémikont, szecessziós plasztikát, geometrikus mintázatú szőnyeget, századfordulós ülőgarnitúrát, art deco teáskannát, valamint több kortárs alkotást a modern ékszerektől a 13 500 darab Swarovski kristállyal díszített tehénszoborig. A kiállítást kétnyelvű katalógus kíséri.
Iparművészeti Múzeum 2008. január 22. – 2008. április 20.