A világ leghíresebb festményétől indulunk, a klasszikus kompozíció és mintaszerűen szerkesztett perspektíva legtökéletesebbnek tartott megvalósulásától, Leonardo Utolsó vacsorájától. De csak hogy lássuk, milyen magaslatokat nem volt érdemes újra meg újra ostromolni, és mitől fordultak el a modern művészek az afrikai maszkok, az orosz népművészet vagy a prehistorikus tárgyak – az „ősember művészete” – felé. Olvashatnak arról, mit jelentett az új utak keresésekor a dzsessz az európai, majd amerikai művészeknek, kik mutattak iránta érdeklődést és kik utasították el akár faji alapon. Láthatjuk azt is, hogy az elfordulás az akadémikus normáktól milyen sokféle lehetett, akár egy korszakon, egy országon, sőt egy városon belül is, attól függően, ki állt nemzeti alapon és kiből lett „Nyugat-imádó”. Aztán végigtekinthetünk egy különös művészi pályán, Mokry-Mészáros Dezső korszakait sorra véve – ő sem volt a klasszikus értékek híve, inkább az érdekelte, amit még nem hamisított meg a történetírás. Építészetről is írunk: a kifinomultságtól elforduló brutalizmusról, ami iránt Európa-szerte egyre növekvő érdeklődés mutatkozik, így mi összeszedtünk néhányat az irányzat magyarországi példáiból is. Még nem mindenki látja meg a szépséget a hatalmas, nyersbeton felületekben, a körülöttük lévő teret szinte szétrobbantó architektonikus tömbökben, de például Angliában a brutalizmus legjellegzetesebb épületeit nem lehet lebontani: védettséget élveznek, és léteznek már brutalista városnéző túrák is. Interjúalanyaink sem szokványosak, mindegyikükre jellemző az eredeti és friss gondolkodás, a természetesség és némi formabontó aktivitás. Bár a tavalyi év műkereskedelmi rekordjait nehéznek tűnt ebbe a sorba illeszteni, talán nyújthat némi segítő szalmaszálat, hogy Gauguin házasodásról beszélő lányai tahitiak, és Picasso csúcsárat elért műve sem a klasszicizáló korszakából való, mindkettőre tekinthetünk úgy, mint a klaszszikus európai hagyományt más kultúrák felé tágító folyamat egy-egy állomására. Patkó Károly festészete aztán jelenthet némi megnyugvást a sok képi izgalom után, F. Györffy Anna illusztrációi pedig szépen viszszaterelnek minket oda, ahol jó esetben még minden egyben volt: a Mosó Masa mosodájakorszakunkhoz. Már akinek még volt ilyen. Akinek nem volt, az vigasztalódhat egy aukciós csúcsárat elért Star Wars-figurával. t.t.