Későknek, feledékenyeknek, workaholicoknak vagy bárkinek, akinek nem volt ideje megnézni.

"A francia filozófus Gaston Bachelard szerint "[a] pince mindenekelőtt a ház sötét lénye, a földalatti hatalmakkal paktáló lény. Amikor róla álmodozunk, a mélységek irracionalitásával lépünk szövetségre." Tóth Márton Emil legújabb kiállítása a PINCE projekttér földalatti mélyében látható kiállítása ennek a sötét hatalmakkal paktáló lénynek a feltárását tűzi ki céljául. A pince ebben az esetben egyszerre hiedelmek, vágyak, képzetek metaforikus birodalma, és ugyanakkor nagyon is konkrét jelenségek, tárgyak, mesterséges és természeti képződmények, élő és élettelen dolgok lakhelye. A pince ugyanis egyszerre működhet vész idején óvóhelyként; lehet raktározásra, tárolásra ítélt tárgyak végállomása; vagy éppen használhatjuk tartósításra, érlelésre, erjesztésre alkalmas térként is. Azt is mondhatnánk, hogy a pince éppúgy kebelezheti magába régen letűnt, vagy éppen letűnőben lévő civilizációk nyomait, és ugyanakkor, nedves falainak és nyirkos klímájának köszönhetően, sókiválások és gombatelepek új világainak születését is lehetővé teszi.

Tóth Márton Emil kiállított munkáiban tehát e kettősséget kutatja, hiszen, akár csak a pince legmélyében, úgy alkotásaiban is egyszerre működnek az emlékezés és felejtés, pusztulás és a keletkezés, enyészet és tenyészet egymással látszólag ellentétes folyamatai. Mindezt azonban nem a fogalmak és diskurzusok szintjén vizsgálja, hanem a képzőművészeti kutatás lehetséges eszközei segítségével teremt olyan kereteket, amelyeken belül e folyamatok, így például a pince falon le- vagy kicsapódó sótelepek vagy gombák kialakulása, növekedése, burjánzása válik az alkotás – a létrejövő műalkotás jellegétől függően – alanyává, vagy éppen tárgyává. Fontos azonban leszögezni, hogy e kiállítás legtöbb anyaga esetében mégsem beszélhetünk egyszerűen ábrázolásról, másolásról, vagy bármiféle egyéb mimetikus, tehát utánzó tevékenység lenyomatairól. Nem egyértelműek ugyanis azok a lezártnak vélt ontológiai kategóriák sem, amelyek az alkotót és az alkotást hagyományos értelemben el szokták választani egymástól, hiszen itt e pozíciók folyamatos fellazításáról, megkérdőjelezéséről, keresztülhágásáról, vagy – stílszerűen – gombamód szaporodó pozíciók sokaságáról érdemes inkább beszélnünk.

A PINCE legújabb kiállításának darabjai voltaképpen ebbe a szimbolikus és szimbiotikus játéktérbe lépnek be, illetve engednek belépni bennünket nézőket is. Abba a középpont nélkül burjánzó-tenyésző, látszólag kaotikus sokaságba, ahol nem eldöntött sohasem, hogy hol húzódnak az alkotó és a befogadó, műtárgy és környezete, vagy éppen a ráció földszíni világa és a pincemély irracionalitása közötti határok."

Miklósvölgyi Zsolt

Hol?: PINCE
Mikor?: 2021. 01. 26. – 02. 23.

Fotók: Gyuricza Mátyás