Meztelen növények

Lucian Freud: Two Plants

Szilágyi Róza Tekla

A Magyar Nemzeti Galéria Bacon, Freud és a Londoni Iskola című kiállítása kapcsán az intézmény vendégkönyvében komoly vita bontakozott ki arról, hogy vajon a tárlaton látható, érzékletesen megfestett, meztelen emberi testeket ábrázoló képek a „csúnya” vagy a „szép” esztétikai kategóriájába sorolandóak-e? A sokszor keresetlenül megfogalmazott, instant véleménynyilvánítások felháborodást kifejezve boncolgatják (sic!) a kérdést: van-e helye az emberi test halandóságát, a bőr felszínét és a fizikai vázat kendőzetlenül bemutató festményeknek egy közintézmény falai között?

 

Az általam már korábban kiválasztott Lucian Freud-festmény a vita tekintetében közvetlenül szinte érintetlen, védett senkiföldjén helyezkedik el. Hogy miért? Mert egy növényeket ábrázoló csendéletről, az 1977 és 1980 között festett Two Plantsről van szó. Mégis a festmény apropóján felmerülő gondolatok talán mankót nyújthatnak azok számára, akik nem nyertek még magabiztosságot azon a téren, hogy a kiállítás pucér festményei nem csorbítani akarják a magunkról, azaz emberi voltunkról kialakított képünket.

A Two Plants Freud 1960-as évek közepén kezdődő korszakának fontos alkotása – egy olyan korszaké, amely alatt a festő több, botanikai tárgyú képet készített. Hatalmas, húsos vad levelek, banántól görnyedező fák, szobanövény tövében lustán heverő alakok, éles és mélyzöld levelek mögül kitekintő önarcképek és a fű-szint apró élővilága mind-mind olyan témák, amik visszaköszönnek az említett időszak festményein.

Az 1977–1980 között festett képre érdemes úgy tekintenünk, mint sok-sok levél apró, gondosan kidolgozott portréjára. A feljegyzések szerint az említett festmény volt az egyik alkotás, amin Freud azért dolgozott, hogy hozzászokjon új műtermének fényviszonyaihoz. Talán ennek is köszönhető az a részletesség, amely a fény-árnyék kapcsolatokat és az egymást elfedő levelek struktúráját jellemzi a képen. Azon a képen, amely első ránézésre nagyvonalú képmása a fauna egy kiválasztott részletének – valójában azonban millió folyamatosan végbemenő változás ábrázolása egy több, megfagyasztott pillanatból felépített, élettel teli képen.

Freud hasonlóképpen nyúlt élettelennek sejlő modelljéhez, mint ahogyan a kiállításlátogatók széles rétege által vitatott képek meztelen figuráihoz. A cél a valóság érzékletes, festői visszaadása, a koncentrált figyelem által kialakult összetett kép tolmácsolása volt.


Lucian Freud: Two Plants (1977-1980)   forrás: WikiArt

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE 
A kiállítás kurátora: Elena Crippa, Tate Britain
A budapesti kiállítás társkurátora: Fehér Dávid
Helyszín: Magyar Nemzeti Galéria
Megtekinthető: 2019. január 13-ig

full_006015.png
Kibékülés vagy felejtés?

A Pannonhalmi Főapátság elmúlt huszonöt éve került terítékre a Kibékülés című kortárs képzőművészeti kiállításon, ami egy időszak lezárása és egyben az új apát beiktatásával egy új korszak kezdete is. A visszatekintés azonban óhatatlanul maga után vonja a múlt fájó részleteinek megidézését.

full_006019.png
Maszk vörös négyzettel

Meglepő és nagyon szép kiállítás látható a Neon Galériában, olyan, amiről rögtön tudja az ember, hogy valami egészen különleges dolgot sodort eléje az élet.

full_006026.png
Or maybe, sweet one, you won't have nightmares tonight*

Az aqb Project Space-ben Munka (Marx200) címmel látható a tőke és a munka kapcsolatáról, a termelés körülményeinek megváltozásáról, az ezekkel járó bizonytalanságról, valamint a munka ösztönzésének lehetséges tényezőiről mesélő csoportos kiállítás. A projekt életrehívásának apropója többek között az, hogy Karl Marx idén májusban lenne 200 éves.

Screenshot 2020-03-17 at 10.08.04.png
Beszédes falak

A szokatlan helyzetre való tekintettel, amelyben a tavasz ellenére az a legbölcsebb, hogyha kerüljük a népes baráti társasággal együtt töltött időt, és a természetben tett séták mellett saját nappalinkba menekülünk, mi most nem kiállításokat ajánlunk, hanem olyan korábbi Artmagazin-cikkeket, amiknek éppen aktualitása van, vagy egyszerűen: nagyon szeretjük őket.

full_006045.png
Tapintó kezek, látó szemek, halló fülek – találkozás a változó tapasztalattal

November 14-én Párhuzamos valóságok címmel nyílt csoportos kiállítás a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában, Kovács Andrea független kurátor rendezésében. A hét műből álló válogatás a 2014 óta a Trafóban futó smART! XTRA – szintén Kovács Andi szerkesztésében –, elsősorban új médiumok, város és művészet kapcsolatára koncentráló sorozat követői számára ismerős, korábban részlegesen már érintett témákat, alkotói módszereket fűz fel egy közös fonalra. Nevesül a valóság érzékelésünket befolyásoló, mediális környezetekkel foglalkozik: a VR-tól, a techno-spiritualizmuson át, az új-anyagiság szemléletéig. A kiállításra készült friss munkák mellett visszaköszönnek Kovács Andi művészeti ügynöksége, a Let it Be! art agency az elmúlt években – például a MOME-val vagy a Fiatal Képzőművészek Stúdiója partnerségében – bemutatott projektjei is.