A tragikus következményekkel járó, egész világon elterjedt járvány miatt dolgoznunk kell az ember és természet közötti új egyensúly megteremtésén. A művészetnek is ezen kell fáradoznia. Beszélgetés Michelangelo Pistolettóval, aki nemrégiben győzte le a Covid-19 fertőzést.

Ritka jó hír ezekben a nehéz időkben: Michelangelo Pistoletto (Biella, 1933) miután megfertőződött a Covid-19 vírussal és a biellai Ponderano kórházba került, jól reagált a kezelésre és 86 évesen legyőzte a betegséget. A hosszú ágyhoz kötöttség miatt nehéz és magányos időszakon van túl, ami alatt sok mindent átgondolt. Az Artribune-nek adott interjúban beszélt erről is, de szó volt a vírus okozta járvány lehetséges okáról, a kibillent egyensúlyról és a Harmadik Paradicsomról is, amivel immár több mint két évtizede hívja fel a figyelmet az ember és természet közötti harmónia visszaállításának sürgető szükségességére. A hármas szimbólum mára koncepciójának „márkajelzése” lett.

Szirmai Panni: Mikor tudta meg, hogy elkapta a koronavírust? 

Michelangelo Pistoletto: Hosszú folyamat volt. Az első tünet az volt, amikor felment a lázam. Felhívtam a 112-t, azt mondták, vegyek be Tachipirint (lázcsillapító gyógyszer). 

Ugyanezt élte át több tízezer olasz. És aztán hogyan haladt előre a betegség? 

A pulzusmérőnek köszönhetően bebizonyosodott, hogy kevés az oxigén a véremben. Ekkor vettek kezelésbe. Egy teljes hónapot töltöttem a kórházban, és szerencsésen elkerültem, hogy a betegség megtámadja a tüdőm. Az első napok voltak a legnehezebbek, éjjel-nappal oxigénellátásra szorultam, amíg nem voltam képes újra magamtól lélegezni. És ez azt is jelentette, hogy egyedül kellett lennem.Ami Önnek nem megszokott…Hát igen, ez szokatlan nekem. Mindig sok ember van körülöttem, a feleségemen kívül is. 

Mi történt ebben a hosszú, ágyhoz kötött időszakban? 

Alkalmat adott arra, hogy még egyszer elgondolkodjak azon az ürességen, amit észre sem veszünk, pedig ott van bennünk. A legbensőbb részünk nem önmagában álló mag, hanem hálózatként a tőlünk független, külső elemekkel összekapcsolódva működik, csak a mi hozzájárulásunkkal kerül mozgásba. Ez tökéletesen összhangban van a Harmadik Paradicsom szimbólumával, ami a Trinamika elméletéből ered. 

Az olvasóink mind ismerik a fogalmat, de még egyszer elmagyarázná? 

Egyetlen vonalat képzeljünk el, ami három kört kapcsol össze: a szélső körök minden létező elemet, minden lehetséges kontrasztot és ellentétet magukban foglalnak, de a középső körben mindezek egyesülnek és így létrehoznak valami újat. Ez a teremtés szimbóluma. 1+1 = 3, vagyis én és te együtt, az a „mi”. 

Ebben az értelemben a Harmadik Paradicsom jelképében a középső kör a járvány utáni új valóság terének is tekinthető, annak új formáját szimbolizálja. 

Ebben a járványban mindannyian távolságot tartunk. Újra közelebb lépni egymáshoz azt jelenti, hogy együtt valami újat hozunk létre. Ez az „újdonság” rejlik a Harmadik Paradicsomban, ezzel foglalkozunk a Cittadellarte központban immár két évtizede. A harmadik elemben egyesül a két létfontosságú elem, a Természetes és a Mesterséges. Miután odáig jutottunk, hogy az emberi tevékenység súlyos következményekkel járt, megrongáltuk a természetet, meg kell találnunk a módját, hogy újra harmóniába kerüljünk vele. Most itt az alkalom, hogy ezt megtegyük – rá is kényszerülünk.

Valóban sokan feltételezik, hogy ez a vírus a természetes ökoszisztémák egyensúlyának felborulása nyomán fejlődött ki. 

Ez a vírus a Tudomány és a Természet között álló dolog. Nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy mesterségesen hozták létre vagy spontán alakult ki. Meg kell értenünk, hogy egyezségre kell jutnunk a Természettel, a tudomány és a technológia lehetőségeit mindenekelőtt arra kell használnunk, hogy orvosoljunk bármilyen, az egyensúly kibillenéséből fakadó problémát.  

Gondolja, hogy amikor visszatérünk a normális életvitelhez, akkor bárkinek eszébe jut majd ez a helyreállítandó egyensúly? 

A tudomány és a technológia minden eszközét be kell vetni, amit az egyensúly helyreállítása érdekében használhatunk. A Trinamika jelképe ez a három összekapcsolódó kör, ami a Mesterséges és a Természetes ellentéteként vagy a Szörny és az Hős szembeállításaként is olvasható. Kulcsfontosságú, hogy minden emberi teremtő erőt az egyensúly keresésére összpontosítsunk, ezt jelképezi a Harmadik Paradicsom folyamatos vonala.

A művészetnek van ebben szerepe? 

Nem tudom, hogy a művészetnek van-e speciális szerepe azon túl, ami minden, a társadalmat alkotó formációnak, képződménynek jutott. De a művészetnek is meg kell találnia a saját módszerét, amivel hozzá tud járulni az emberiség harmadik fejlődési szintjéhez. Nem csak azzal, hogy a kikapcsolódást nyújt vagy örömet okoz. A művészetnek elhivatottnak kell lennie. 

Még lábadozik, de máris visszatért a munkához. Min dolgozik éppen? 

Folytatom a munkámat a Cittadellarte keretében, az oktatás, az iskola fejlesztése a vesszőparipám. Az UNIDEE Akadémia is megy tovább, célunk, hogy a művészetről mint társadalmi felelősségvállalásról beszéljünk. A foglalkozásokat az online térbe helyeztük át, így tudjuk folytatni az oktatási programot.

Pistoletto Walking Sculpture című munkája online a Vimeón

Michelangelo Pistoletto: Walking Sculpture, Cold Spring, NY, November 4, 2017 from Magazzino Italian Art on Vimeo.

Az amerikai Magazzino Italian Art alapítvány Vimeo-oldalán látható Michelangelo Pistoletto Walking Sculpture című performanszának eddig nem publikált felvétele. Domenico Palma filmje Pistoletto Újsággömb című sorozatának 2017. november 4-én Cold Spring utcáin megvalósult eseményét mutatja be, ami az alapítvány felkérésére az 1967-es, első, torinói performansz 50. évfordulójára készült. A történelmi jelentőségű happening során egy hatalmas, újságpapírból készült (ami a hatvanas években az aktuális hírekre utalt, különösen az Olaszországot izgalomban tartó tömeges eseményekre, míg a legutóbbi változatban amerikai napilapok, a The New York Times, a The Highlands Current és a The Putnam County News and Recorder oldalaiból állt) labda gurul végig az utcákon, bevonva a játékba az útjába kerülő járókelőket. A mű többféle üzenetet hordoz, az információ globális terjedéséről, az idő múlásáról és arról, hogyan kerül interakcióba a művészet az emberrel és okoz örömet. Az Újsággömb új változatát a művész a Magazzino Italian Artnak adományozta, ami az alapítvány állandó gyűjteményébe került. A mű egész története megismerhető a videóból. 

Giulia Ronchi Artribune-ön megjelent interjúját Szirmai Panni fordításában adjuk közre.