Az Artmagazin Online anyák napja apropóján induló új sorozatában – amelynek első, Magyarósi Évával készített interjúja hamarosan olvasható – különböző területeken és műfajban alkotó művészeket kérdezünk anyaság és alkotómunka, gyereknevelés és művészeti gyakorlat metszetén létrejövő tapasztalataikról.

Az anyasággal kapcsolatos kritikai diskurzus (motherhood studies) alapművének számító 1976-os, Of Woman Born: Motherhood as Experience and Institution című művében Adrienne Rich különbséget tesz az anyaság intézménye (motherhood) és az anyaság tapasztalata (mothering) között. Azaz, hogy mit jelent anyának lenni és milyen a társadalmi elvárásoknak megfelelő anyaság. Az anyasághoz szorosan tapadó szerepkliséket ugyanis készen kapjuk, a társadalmi elvárások azonban nagyon gyakran távol állnak az anyák, gyereket nevelők megélt valóságától. (*Az anyaság nem kizárólag biológiai értelemben, hanem vállalt identitásként értendő). 

Az anyaság kulturálisan, társadalmilag és politikailag is terhelt fogalom, emellett túlidealizált, normatív elképzelések mentén konstruálódott. A köztudatban elő esszencialista anyaság-kép (önfeláldozás, anyai ösztön, feltétel nélküli szeretet, önfeladás) nehezen fér össze a férfiközpontú művészeti világban meggyökerezett művész-egóval. Az anyákat ez a társadalmi szerep a magánélet szűk, izolált világába száműzi, a művészeti világból pedig a férfiakra szabott, szintén merev keretek miatt rekesztődnek ki. Többek között ez az oka annak, hogy az anyaság tapasztalata hosszú ideig hiányzott a nyugati művészettörténetből – ahogy erre a 70-es évek nőművészei, többek között Judy Chicago, Mary Kelly vagy Mierle Laderman Ukeles művészetükkel felhívták a figyelmet. 

A feminista művészetben alapelv a nők életének középpontba állítása és annak vizsgálata, hogy tapasztalataik milyen társadalmi-politikai kontextusba ágyazódnak. A kortárs feminista diskurzusban egyre inkább előtérbe kerül az érzelmi munka és a gondoskodás (care) társadalmi jelentősége. Azzal, hogy a láthatatlan munka és az anyai gondoskodás a művészet témái közé emelődnek fontos kérdések fogalmazódnak meg az anyaság (patriarchális) intézményével és a művészeti kánonnal kapcsolatban egyaránt. 

Az utóbbi időszak hazai kortárs művészeti gyakorlatában számos olyan munka születik, amely megkérdőjelezi az anyaságot övező domináns diskurzust és szembemegy a mai magyar társadalomban uralkodó normatív nő és anya képpel. Egyre többen vállalkoznak az anyaság testi és lelki dimenzióinak reflektált bemutatására, a művészet és anyaság között feszülő vélt és valós ellentét feloldására. 

A szerző az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kállai Ernő Művészettörténészi és Műkritikusi ösztöndíjasa.