Londonban mutatkozott be ezen az őszön egy új, progresszív kortárs galéria, az Initio Fine Arts, méghozzá egy magyar és egy algériai–francia alkotó munkáival. A választás nem véletlen, az Initio egyik fókusza a kelet-európai dizájn. Marie Tourre de Robiennel, a kiállítás kurátorával és a galéria egyik társalapítójával Jankó Judit beszélgetett arról, mi köti össze a két tervezőt, és most, hogy mindenki bezárkózik, hogyan lehet mégis határokon átívelő programokat végigvinni, hogyan lehet folytatni az érzékeny és multikulturális párbeszédeket, amikor mindenki a lokálisra koncentrál.

Jankó Judit: Hogyan gondolkozol a dizájnról, mi az, ami neked fontos a dizájn szemléletében? Egyáltalán, miért éppen dizájn?

Marie Tourre de Robien: Művészettörténetet végeztem Párizsban, majd a Sotheby’s Institute of Artnál Londonban dizájnelméletet és -történetet tanultam. Az első munkám egy art decóra szakosodott galériában volt, ahol nagyon sokat tanultam a vintage tárgyakról és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már szinte jobban érdekel a dizájn, mint a szigorúan vett képzőművészet. Aztán felvettek a Sotheby’s dizájnrészlegéhez, és egyre inkább meggyőződtem róla, hogy a dizájn egyenrangúan a kortárs művészet része. A dizájntárgy olyan, mint egy szobor, csak van benne egy olyan hozzáadott érték, ami a szememben gyakran izgalmasabbá teszi a műtárgynál: a funkcionalitás. A dizájn legnagyobb előnye, hogy ezeket a tárgyakat ténylegesen lehet használni. 

Honnan ismered a kiállításon szereplő művészeket, és mi fogott meg a munkáikban? 

Horváth Anna nagyon tehetséges szabadúszó „narratív” dizájner. A budapesti MOME-n végzett belsőépítészként, aztán itt Londonban, Narrative Enviroments mesterszakon a Central Saint Martins – University of the Arts London egyetemen. A vizuális művészetek széles spektrumában kipróbálta már magát, kiállításokon szerepelt, installációkat készített, bútorkollekciójával 2017-ben Párizsban és Budapesten is szerepelt a dizdájnhéten. Megvan a saját esztétikai univerzuma, könnyen felismerhetőek a munkái, amikkel én először Budapesten találkoztam. Magyar vőlegényemnek, Ferenczy Bálintnak köszönhetően sok időt töltöttem Budapesten, elmélyültem a kelet-európai dizájn megismerésében. Anna munkáinak újító szemlélete, frissessége fogott meg és az, hogy legtöbbször jelen van valami játékosság és irónia a munkáiban. 

Reda Amalou francia építész és dizájner 1963-ban Algériában született. Mélyen tiszteli a kézművességet, gyakran készít kispéldányszámú vagy egyedi darabokat francia dizájn- és luxuscégeknek. Építészként is arra törekedett, hogy a teret megtöltse érzésekkel, ezen az úton jutott el a dizájnhoz, hiszen a formatervezett kézműves tárgyak éppen az érzelmi töltetet adják meg egy helyiségnek. Annáról is azt mondtam, hogy narratív dizájner, Reda szintúgy. Minden alkotása történetet mesél, vagy az algériai gyerekkoráról, vagy a londoni káoszról, vagy a világkörüli útjain megtapasztalt lüktetésekről és benyomásokról. 

Anna más szemlélettel közelít a dizájnhoz, mert mások a gyökerei, vagy ez nem számít, globalizált világban élünk?

A gyökereid, a hely, ahol felnőttél, ahol tanultál, ahol a családod él, mind nagyon fontosak, mert ezek alakították ki a világlátásod. De nyitott szemmel kell járni, és más kultúrákat is megtapasztalni, érdemes hagyni, hogy formáljanak a minket érő hatások. Fontos az erős identitás, de ez nem lehet kirekesztő, folyamatosan változnia, fejlődnie kell. Mindkét dizájner, akivel most dolgoztam, tudja, érti, érzi ezt a szüntelen alakulást. Anna magyar származású, Reda francia és algír identitású, de a lényeget tekintve mindketten nyitott és kreatív emberek, akik egyszerre globálisak és lokálisak. Rendben vannak a gyökereikkel, táplálkoznak belőlük, használják, de tisztelik a többiek tradícióit is. Ez a művészet igazi szépsége. 

Mi a közös a két alkotóban?

Nagyon más a stílusuk, az anyaghasználatuk; a felületek, a technikák, az inspirációk majdhogynem szöges ellentétei egymásnak. Ugyanakkor mindkettőjüket az élményeik inspirálták, az utazásaik, a kulturális identitásuk. Mindketten elmesélik, mi történt velük az életük során, merre jártak, mit tapasztaltak, csakhogy ők ezt nem novellákkal teszik, hanem a tárgyaikkal. Ráadásul mindketten a fenntarthatóságra törekednek, gyakran használnak újrahasznosított alapanyagokat. Anna bontott épületelemeket, Reda panamai fát. Máshogy alkotnak, épp ezért szép egyszerre bemutatni őket. Tárgyaik egyszerre kerülnek kontrasztba és egészítik ki egymást. Nagyon szeretem, ahogy az ennyire különböző munkák elkezdenek rímelni egymással. Persze ez nem mindig működik, meg kell találni a módját, hogy elinduljon a folyamat, a tárgyak egyensúlyba és harmóniába kerüljenek, ne pedig elkezdjék egymást kiütni vagy irritálni. Ez volt az igazi kurátori kihívás.

Téged mi fogott meg bennük?

Anna legutóbbi projektje, ami a Malta Arts Fund támogatásával készült és a városban lebontásra váró házaknak állít emléket, teljesen elvarázsolt. A projekt célja a fenntarthatóságról szóló beszélgetések serkentése és annak bemutatása, mennyire megváltozott az épített környezetünk. Csodálom, ahogy a kortárs dizájn határait feszegeti, és hogy ennyire konceptuális, mégis erősen vizuális alkotásokat készít. Reda Amalou számomra az időtlen dizájn szépségét jelképezi, olyan eljárásokat használ, mint például az ősi vietnámi lakk vagy az art deco korszak lakktechnikái. Alkotásai kortársak, de olyan technikával készíti őket, amivel emléket állít a letűnt időknek, és tiszteleg a kézműves tradíciók előtt.

Initio Fine Arts – mit kell tudni róla? 

Kortárs képzőművészetet és dizájnt egyenrangúként bemutató galéria, ami szakít a white cube hagyományával és a különböző kultúrák találkozásánál létrejövő projektek bemutatását vállalja fel, változó európai helyszíneken. Kifejezett érdeklődéssel fordulunk a kelet-európai dizájn felé, mert azt érezzük, hogy sok tehetséges alkotó dolgozik a régióban, de hiányzik a szakszerű menedzsment. Pedig erős a mezőny, kvalitásos munkák készülnek, bőven van potenciál a high-end kategóriában is. Nyitottak vagyunk a nyugatról érkező inspirációk felé is, és segíteni szeretnénk az olyan méltatlanul mellőzött vagy elfeledett idősebb művészeken is, mint például Kecskeméti Sándor, aki sokkal több figyelmet érdemelne. Jelenleg nincs állandó terünk, forrásainkat inkább a színvonalas időszakos kiállítások és nemzetközi projektek megrendezésére fordítjuk. A következő kiállításunkon – terveink szerint – szobrokat és dizájntárgyakat mutatunk be, Budapesten. 

Az Identity Design című kiállítás 2020. október 5. és 18. között volt látható a Cromwell Place-ben, Londonban.