Takáts Márk Dávid megnyitóbeszéde.

„A katonát először is messziről meg lehet ismerni; jeleket hord: erejének meg bátorságának természetes jeleit, de büszkeségének jeleit is; erejének és vitézségének címere a teste; (…) A 18. század második felében a katonát gyártják; az alaktalan anyagból, az alkalmatlan testből olyan gépet csinálnak, mint amilyen igény van; apránként kiegyenesedik a test tartása; kiszámított kényszerűség járja át lassan a test minden porcikáját, uralja, meghajlítja az egészet, állandó készenlétbe állítja és szép csöndben átszövi a szokások autonomizmusa”.

(Michel Foucault: Felügyelet és büntetés; Ford. Fázsy Anikó és Csűrös Klára; Gondolat, Budapest, 1990)

A totalitarianizmusnak eszköz a hús. A hatalom akaratának végrehajtására szolgáló, komponenseiben szabadon variálható mechanizmus és gép, szolga hús, csinált hús. A test megbomlik, a rend megszilárdul. A test bomlása szolgálja a rendet.

A diktátor távlatból nézi az embert, számára a test a magánrepülőgép ablakából elterülő tájhoz hasonul. Ahol más embert, Ő elcsatolható uradalmakat, kizsákmányolható földterületeket lát. Megművelhető húst.

Aradi Mátyás diktatorikus festő. Zsarnokként rendezi, facsarja a testeket, szerveik felett titánként uralkodik. Festményei és objektumai a test határainak teljes átlépését mutatják, a hús autonómiájának elbukását a törvény inorganikus hatalma előtt. Csípőről levált torzók, torkokból kihúzott nyelvek, nyaktól elvált fejek, a hatalom rendező elvei mentén és fegyelme szerint kiállított torz formák. Ábrázolási stratégiája fegyelmezett, klinikai sterilitást közvetít: torz alakjait csontszínű hátterek előtt jeleníti meg, eredeti környezetükből azokat a műtét precíz kíméletlenségével kiemelve.

A SNAPSZ IMPERIAL tere mégsem véres bűnügyi helyszín, képei nem bűnügyi dokumentációk. Nem ábrázol erőszakot, de erőszak veszi körbe, erőszak keretezi. Tárgyainak legnagyobb szervező ereje maga az erőszak, azonban nem a szó fizikai értelmében. A kiállított alkotások a strukturális erőszak járulékos veszteségei, útszélen hagyott, nyomorékká tett eszközei, áldozatai és végrehajtói.

A katonaság intézményében a totalitaritarianizmus tér-, idő- és testrendezésének plasztikus illusztrációját fedezhetjük fel. Klaus Theweleit, német kultúrelmélész a katonaság evokatív reprezentációját nyújtja Male Fantasies című kötetében. Bemutatásában a katona és az elítélt egy viszonyrendszerbe kerül. A katona terét elkerítik a többi társadalmi szektortól, ideje pedig tűpontossággal beosztott fegyelmezési szakaszokra bomlik. A végletekig szabályozott környezet a kontrollt elszenvedő alany szerves újraformálódását eredményezi: a gépiesített tér-idő elnyomó rezsimjébe integrált test fokozatosan maga is mechanizált funkcionális egységgé alakul, a szubjektumban felbomlik a személyes világ, a hadsereg kollektív test-gépének moduláris fogaskerekévé redukálódik.

A katona szerveit és húsát kiképzése előtt kiporciózzák. Szétrámolt darabjai ezt követően egy új mértékegység mentén lesznek újra összeszerelve. Bőre vastagodik, csontozata keményedik, izma megfeszül. Pavlovi reflexét trombita és dobszóra, artikulált és artikulálatlan kiáltásokra hangolja. Elméje, csakúgy mint teste, egy tőle független és szabadságát bitorló rendszer impériuma alá kerül. 

A SNAPSZ IMPERIAL ezeknek a kiporciózott testrészeknek a sorsáról, azok transzformációiról, kezdetleges, átmeneti és végleges formáiról ad szemlét, a gyereket ugyanolyan figyelemmel kísérve mint a veteránt. Aradi Mátyás alkotói tekintete minden korosztálynak parancsol, alanyairól kíméletlen őszinteséggel vall. Mégsem nevezhető zsarnokinak: világrendez, de nem önkénnyel. Szemét figyelmesség és empátia hajtja, alakjai tehát nem általa - inkább rajta keresztül szenvednek.

A katonaság és tágabban a leuraló hatalmi rendszerek azonban nem csak a szenvedésre és a szenvedéstől való rettegés mechanizmusaira építenek. Szintén Theweleitnél találhatjuk a katonaság inherens libidinalitásának bemutatását: tágabb értelemben a hadsereg fallikusságát, ahogy az ellenséges territóriumba behatol, szűkebben a tökéletes férfitest kiművelésére irányuló, homoerotikus obszessziót. A pajkosság a SNAPSZ IMPERIAL referenciális mátrixában is kitüntetett szerephez jut. 

A kiállítás műalkotásai az elnyomó hatalmi rendszerek átélő illusztrálására tesznek kísérletet. Munkafolyamatunk során a 20. századi totalitarianizmus toposzaira, a keleti blokk mindennapi eszméire, motívumaira és tárgyaira asszociatív hálózatként tekintettünk. Célunk egy kritikai-appropriációs stratégián keresztüli analitikus, de mégis átélt megközelítés.

ARADI MÁTYÁS:SNAPSZ IMPERIAL
2026. 04. 09. - 30.
CSEMEGE, BUDAPEST