Balogh Kristóf József: Open Call for Nothing
Vas Máté megnyitóbeszéde.

Sziasztok!
Csak annyit szeretnék mondani, hogy el akarom adni magam. Azt nem szükséges mondani, hogy egészségedre, hiszen tudom, az eladhatóság utáni vággyal jelzem, hogy én is egészséges vagyok. Pedig nem is magamat akarom eladni, hanem ezt a megnyitóbeszédet. Nem is, a megnyitóbeszéden keresztül ezt a kiállítást, vagyis valójában Balogh Kristóf Józsefet akarom eladni. Ez egy ilyen nap, mert az őszinteség olyan, mint a MÁV – nehezen megy. És hogy miért akarom eladni Balogh Kristóf Józsefet? Micsoda kérdés, ez nem lehet kérdés, hiszen azért gyűltünk ma itt össze, mert az eladhatóság hív magához mindannyiunkat. Azt ígéri, hogy ebbe a kiállítótérbe úgy léphetünk be, hogy itt már nem érhetnek meglepetések.

Egész nap tömegközlekedésre fel majd le, irodába be és ki, vagy épp idővonalakat görgetve a kezünkben, fejünkben, egyedül abban bízhattunk, hogy végre elfogynak a meglepetések. De a rizikó, a kockázat, a bizonytalanság nem ijeszthető el azzal, hogy mindent megtervezünk, szabályozunk, törvénybe iktatunk. Ugyanis nincs nap, amikor ne lennénk kiszolgáltatottak a körülmények előtt. Igazából a körülményekkel kellene összebarátkoznunk, ha már sose hagynak el. Legalább ők nem, bennük még bízhatunk. Pedig a kiszolgáltatottság az egyetlen szeretetnyelv, amit ismernek. Azt nem mondom, hogy szót érthetünk velük, mert az ember a bizonyosság nyelvét kedveli, és a helyeket, ahol vannak szokások. De minden embernek van egy titkos élete, és amikor a körülményeket képes meghallgatni, akkor érzi, hogy mindig a titkos élete volt az igazi, hogy bármennyi törvényt hoz, folyót szabályoz, és dolgozik magán, végtére is kiszolgáltatott marad.

Mert aki eladható próbál lenni, mit állít? Kiismerhető vagyok, ezek az én témáim, ez az én stílusom. Nézd, ez a motívum ott is visszaköszön. Téged hív, gyerünk, rázz a motívummal kezet. Bocs, te az az ölelkezős típus vagy? Sebaj, olyan képem is van, igazából leginkább olyan képeim vannak, a következő kiállításom címe: Free Hug for Slaves of Their Own Mind. Mert mi az eladhatóság? A tisztelet jele, hogy a művész udvarias. Igyekszik igazodni, meggyőző lenni, mert az emberek, főképp a szkeptikus típusok, imádják, ha meggyőzőnek találhatnak valakit. És hát nem akarok fasisztának tűnni, de ott a természet. Bizonyára ismerős lehet az a Charles Darwinhoz kötődő illusztráció, ami a Galápagos-szigeteken élő különböző pintyeket ábrázolja. Azonban a pintyek se azok, aminek látszanak, ugyanis a csőrük alakja titkot rejt: amíg némely pintyek csőre hosszú és vékony, így rovarokat szedegethetnek ki a fakéreg közül, addig másoké rövid és erős, ezért a csőrükkel magvakat törhetnek fel.

Hát ez történik azzal, akit sok meglepetés ér. Nyomot hagy rajta az idő, elkezd alkalmazkodni. A csőr viszont nem hazudik. Arról beszél, hogy ennyi az élet: rovarok, magvak. Alkalmazkodás, eladhatóság – képzőművészet. Sejtem, a pintyeket nem lepné meg, ha megnyitóbeszédet tartanék nekik, például átadnék egy új szigetet, úgyis kevés a csőrtípus, szóval a pintyeket nem lepné meg, hogy a körülményekkel az intim viszony, igazából bárhol és bárkivel az intim viszony mindörökké tartalmaz egy kis kiszolgáltatottságot. Az ember persze azért ember, hogy a csőrök alakjából olvassa ki, ami addig is ott volt.

De hát Darwinnak is úgy kellett a Galápagos-szigetekre mennie, hogy nem tudhatta, végül mit talál ott. Bizonyára nem a pintyek miatt szállt hajóra, ezt nehezen tudnám bárkivel is elhitetni, ezt valószínűleg a pintyek se hinnék el. Így ha úgy lépünk egy kiállítótérbe, hogy kapunk egy elméleti keretrendszert, aminek a mentén mindegyik kép értelmet nyer, és úgy keresgélünk a képek közt bolyongva, hogy pontosan tudjuk, hogy mit keressünk – akkor kérdem én, van-e esélyünk bármit is találni? Nem csak inkább azt látjuk meg, amit látni vélünk? Nem lehet, hogy ez a sok-sok tudás épp azt takarja ki, amit akár mi magunk, ha vállalnánk olykor a keresést, és a képeknek való kiszolgáltatottságot, az eladhatóság elleni cselszövést, akár mi is megtudhatnánk, kinyomozhatnánk? Hogy Balogh képeire térjek át: aki fényképezőgépet tart, annak vajon van-e köze azokhoz, akik az asztal mellől, vagy épp kifogott halakkal a kezükben néznek felénk, valamint egy lencse felé? És a megfelezett Dunkleosteus és a megfelezett autó hogyan mesélnek arról, milyen haladni, úszni és gördülni az időn át? Ha összetolható a két kép, akkor egy csontoshalnak lehet-e robbanómotorja?

Egyszerű lélek vagyok, úgyhogy filozófusok helyett két Balogh által kiállított táskát szeretnék idézni: IGEN. NEM. Hiszen mi vagyunk azok, akik szétnéznek, mielőtt feltörnék a járművet, amivel utána messzebb mennek, egyre csak messzebb. És hogy hisznek-e az eladhatóságban? Nem fontos. A helyekben valószínűleg hisznek, hogy nem minden hely ugyanaz a hely. Mert akkor minek feltörni bármilyen autót? Minek elindulni? Akkor elég lenne, ha magunkat próbálnánk feltörni. Elmész, visszajössz, ugyanaz maradsz – ez ellentmond annak, amit a képen látunk. A kép mást állít, de vajon tényleg meghallgattam-e a képet, és nem inkább helyette beszélek? Ez a két gyanús alak ki tudja, miben hisz még a helyeken kívül, hogy hisznek-e abban, hogy lehetséges-e a helyeken kívül kerülni.
Balogh Kristóf József alkotóként ugyancsak számos dologban hisz, ezért azt tudom javasolni, vállaljuk a képeknek való kiszolgáltatottságot, és hogy keresés közben akár felismerések, hitek, rácsodálkozások is meglephetnek. Legyenek kérdéseink, mert aki válaszokkal terhes, ahhoz nem szól a világ. Hazudtam, igazából nem is akarom eladni Balogh Kristóf Józsefet. Ugyanis fontosabb neki, hogy a nézővel együtt keresgéljen, minthogy mindig mindenre tudja a választ. Azaz, épp ezért valóban fontos neki a tudás. Ami engem illet, az eladhatóságot gyűlölöm, a bizonyosságot nem tudom nem szeretni, azonban a kiszolgáltatottságot nem érdekli, hogy szeretem-e, mert ő csak van. Megmondtam, az őszinteség nehezen megy – mi azért könnyedén járjuk be a kiállítást. Mint a pinty.
Köszönöm.
Balogh Kristóf József: Open Call for Nothing
Pikszis Kultúrközpont, Budapest
A kiállítás 2026. január 3-áig látogatható a Pikszis nyitvatartási idejében.
Enteriőrök: Biró Dávid
Elhangzott: 2025. 11. 06.