Egy anonimitását egyelőre megőrizni kívánó norvég magángyűjtő birtokában van egy rég elveszettnek hitt Van Gogh-festmény, amit eddig még csak nem is díszhelyen, hanem a padlásán tárolt.

Az elhanyagolásban nagy szerepe volt a most eksztatikus nyilatkozatokat tévő amszterdami Van Gogh Múzeumnak, amely a kilencvenes években megtagadta a kép hitelesítését. A két éve folyó, legmodernebb technológiát bevető újabb vizsgálatok eredményei azonban meggyőzőnek bizonyultak, és a festmény sorsának visszakövetése nyomán ma már a kutatók egyértelműen Vincent van Goghnak tulajdonítják az egyébként szokatlan módon nem szignált festményt. A Napnyugta Montmajournál a nyilvántartás szerint 180-as számon Theo van Gogh gyűjteményében volt 1890–1901-ig, és ezt a számot ma is őrzi a hátoldalán. Az Arles-tól nem messze, a Montmajouri apátság közelében lévő tölgyfa ligetes, dombos tájat ábrázoló kép keletkezésének körülményeit, idejét maga a művész rögzíti egy 1888 júliusában bátyjának írt levélben. Nemcsak pontos leírást ad róla, de azt is tudjuk, hogy nem volt elégedett az eredménnyel. A kutatók pedig a festményt annak meggyőző és néhol gyengébb részletmegoldásaival együtt Van Gogh „átmeneti” korszakának egyik jellegzetes darabjaként tartják számon. A Napnyugta Mountmajournál szeptember végétől januárig a múzeum Van Gogh munkában című kiállításába ágyazva vendégeskedik Amszterdamban.