Artmagazin 80
Létezett-e magyar kubizmus? Szerencsére ez a kérdés olyan időszakra, nevezetesen az első világháború előtti évekre vonatkozik, amikor ugyanúgy lehetett közlekedni az országhatárokon át, ahogy az Európai Unión belül még most is lehet. Vagyis amíg ki nem tört a háború, amíg nem tekintettek az ellenséges hatalom kémeiként az épp Franciaországban tartózkodó magyar művészekre, és nem kezdték megverni vagy internálótáborokba helyezni őket. (Mint például Rippl-Rónait, aki ugyan egyáltalán nem volt kubista, csak feleségével [jó, élettársával] annak családját látogatta meg épp egy francia faluban, lásd a Viktor Menshikov-interjú egyik illusztrációját, a Megverettetésem történetét.) Tehát 1914-ig volt a kubizmus Párizsban, aminek voltak magyar művelői is. Aztán a háború alatt és utána, amikor évekig nem lehetett a volt antant államokba utazni, így Párizsba sem, már érdemes lenne kifejezetten magyar kubizmusról beszélni, és kutatni utána, de csak az fog előtűnni, hogy a művészetben is mekkora pusztítást visz véghez egy háború, és milyen félreértéseket, sőt néha korcsosulást eredményez a megtermékenyítő hatások elmaradása és az elzártság. Hogy aztán száz év elteltével, csak sepregethetjük össze a cserepeket. (Ami kubista művekről lévén szó, nem akkora tragédia, a széttört képet darabkákból újra összeilleszteni: abszolút stílszerű.) Úgyhogy WANTED rovatunkban most keressük szerzőnkkel, Barki Gergellyel együtt a cserepek némelyikét. Párizs egy másik cikkünkben is szerepet kap, Birkás Ákos azt gondolja végig, honnan vette a mintát két főiskolai tanár, Vaszary János és Csók István ahhoz, hogy a harmincas évek nemzeti kurzusa alatt kiálljon radikális, baloldali diákjaiért, ezzel még a kényszernyugdíjazást is kiprovokálva. Egy másik írásban Gát János a Reigl Judittal folytatott beszélgetések révén vizsgál egy olyan művészetet, ami nagyon is konkrét határátlépés után maradt lebegve a különböző dimenziók és területek közötti határsávban – ekkor már átvitt értelemben is. Ugyanígy határátlépésről olvashatnak a már említett interjúban, amit Viktor Menshikovval készítettünk, és amelyben elmeséli, hogyan jutott át még 1989 előtt Nyugat-Berlinbe, szovjet útlevéllel, belépési engedély nélkül. A Goldberger-gyár, illetve az alapító család története sem mentes az efféle vonatkozásoktól: a párizsi világkiállításon elért siker és a Párizsban divatos anyagokkal vetekedő textiltervek éppúgy előkerülnek benne, mint pár évvel később az elhurcoltatás. De van más is: Legát Tibor személyes emlékei a Ligetről, a régi Vidám Parkról, egy szinte ismeretlen múlt századi holland művész, akinek a nevét érdemes megjegyezni: Jan Mankes, képzetek arról, milyen lényekkel találkozhatunk menny- és milyenekkel pokoljáráskor, de olvashatnak Czóbel Minka és Büttner Helén kapcsolatáról vagy a fülfestés nehézségeiről. Ez tehát az Artmagazin 2015 augusztusában.
(tt)
Tartalomjegyzék:
4 Artanzix
6 P. Szűcs Julianna: Hőközlés a jégveremben
10 Barki Gergely: WANTED / LOST AND (to be) FOUND: Az elveszett magyar kubizmus
20 Gréczi Emőke – Topor Tünde: MINDIG AZT KÉPZELEM, A GELLÉRT-HEGY MÖGÖTT OTT A TENGER – Viktor Menshikov
26 Anatolij Gagyilev: rondák vagyunk – Szentpétervári akadémizmus
30 Németh István: JAN MANKES titokzatos VILÁGA
34 Gát János: HORDOZHATÓ KÁPOLNA – Reigl Judit Egerben
38 Birkás Ákos: Erósz és egy kis emberi nagyság
42 Mucsi Emese: Van füle a látásra
46 Winkler Nóra: Minták, mintázatok – A Goldberger Textilipari Gyűjtemény állandó kiállítása
52 A városliget szelleme (4. rész) Legát Tibor: Talál, süllyed, szíven üt – Liget a lejtőn
56 Sághy Marianne: Sárkányfogvetemény: LEGENDÁS SZÖRNYEK A VÉRFAGYASZTÓTÓL A VICCESIG
60 KÖNYV: Szikra Renáta: szelíd boszorkányok
62 VÉLEMÉNY: Martos Gábor: Hogyé’ manapság a Tiziano?
Hogyé’ manapság a Tiziano?
A Magyar Nemzeti Bank 2015. július 16- án a honlapján közzétett egy sajtóközleményt. Az Értékes műtárgyakkal gyarapodott a hazai műkincsvagyon az MNB Értéktár Programja által címet viselő szöveg1 szerint „legutóbbi vásárlással a Magyarországon fellelhető egyetlen Tiziano-kép került az MNB tulajdonába (…), Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című alkotása, amely művészi értékét tekintve a legjelentősebb az elmúlt fél évszázadban Magyarországon előkerült műkincsek között”.
Szelíd boszorkányok
Könnyű nyári olvasmánynak látszik Németh Ványi Klári zsebkönyvméretű dokumentumregénye, az Anarcsi boszorkányok, alcíme szerint a javasasszony igaz története a Nyírségből, borítóján egy fekete fátylas titokzatos nővel.
Legendás szörnyek a vérfagyasztótól a viccesig
Inkább vicces, mint hátborzongató a szörnyek keringője a nürnbergi Monster kiállítás sötét kabinetjeiben, ahol békésen megfér egymással a főúri ritkasággyűjteményekbe szánt, zsugorított tengeri rájából és egyéb állatmaradványokból összevarrt „sárkányfióka” és a hollywoodi filmipar tündöklő szépségű „vegetáriánus” vámpírja.
Talál, süllyed, szíven üt
Végighajtani a Stefánián? Fából faragott kisföldalatti? Ferencjóska szigorúan cz-vel? 1896, te fénylő csillag? Ugyan már! Szórakozzanak mással! ezúttal a Magyar Narancs újságírója idézi fel a Vidám Park hetvenes évekbeli hangulatát, de mivel Legát Tibor egyben a székesfőváros tömegközlekedésének avatott szakértője, így azt is felelevenítjük, mi köze van Sztálinnak a ligeti trolihálózathoz. Sorozatunkban ezúttal a Magyar Narancs újságírója idézi fel a Vidám Park hetvenes évekbeli hangulatát, de mivel Legát Tibor egyben a székesfőváros tömegközlekedésének avatott szakértője, így azt is felelevenítjük, mi köze van Sztálinnak a ligeti trolihálózathoz.
Minták, mintázatok
Nagymamám, nyugdíjas éveiben egy belvárosi szalon előkelő nőinek varrt. És nekünk, lányunokáknak is, gyakorlatilag bármit, amit csak elképzeltünk. Gombok csörgése, anyagok vásárlása, tapintgatása, minták egymáshoz illesztgetése, gőzölős vasalás mindennapi program volt. Anyám textilmérnök, és munkatársa volt annak a csapatnak, akik az Óbudai Textilgyár utódvállalatát, az Innovatextet vitték. Így aztán van persze bennem elfogultság a Goldberger Textilmúzeum iránt, de igazából nincs szükség családi szálakra, hogy az ember rajongóvá váljon.
Van füle a látásra
Szerintem valamennyi művészettörténettel és/vagy művészetelmélettel foglalkozó szakembernek voltak gyakorlati művészeti tanulmányai. Vagy az eredendő művészi ambíciók miatt, vagy szimplán a technikák megismerése végett hónapok, évek mentek el kopizással, krokizással, különböző csuporszájak és ivarszervek hosszas korrigálásával. Vannak persze kivételek – közgazdászból lett ítészek például –, de számos másik mellett a saját esetem is ezt az elméletet támasztja alá.
Erósz és egy kis emberi nagyság
Birkás Ákos írása a NEM SZABAD. Huszonötöt arra, aki így fest! – művészettörténeti dokumentumszínház több képben című előadásra készült, ennek keretében rövidített formában el is hangzott. A produkciót az OFF-Biennále Budapest rendezvénysorozata részeként 2015. május 28-án, a MÜSZI-ben mutatták be.
Hordozható kápolna
Ikarosz, Sixtus-kápolna, mozi, villámcsapás, periszkóp, egri bikavér és a tapasztalat, hogy mindezek összefüggenek egymással. A köztes lét lenyomatai, és a lenyomatokban megőrzött emlékrétegek felfejtése. Rendhagyó tárlatvezetés egy különleges kiállításban.
Jan Mankes titokzatos világa
Sajnos egyelőre csak hollandul olvashatóak azok a levelek, amelyekből kiderülhetne, milyen összefüggés mutatkozik a tuberkulózisban fiatalon elhunyt holland festő betegsége, vegetarianizmusa, antropozófia iránti érdeklődése és művészetének titokzatos, néha már-már éteri jellege között. Azt is nehéz megállapítani, hogy a holland előképek és a japán hatás mellett minek köszönhető senki máséval össze nem téveszthető stílusa. Egy különleges festői pálya a századelő Hollandiájában.
Rondák vagyunk
Tudta-e Ön, hogy amikor Leningrád ismét Szentpétervárrá változott, az ottani művészeti életben egy új akadémizmusnak nevezett irány kapott lábra? Aminek képviselői a modernizmus jármából szabadulva elkezdték szépnek látni mindazt, amitől évtizedekig utálkozva kellett elfordulni? Antik előképeket, a klasszicista Szentpétervár oszlopsorait, az aranyozást, a kidolgozott férfitesteket, operát, balettet, allonge-parókát, rizsporos arcokat, felékszerezett meztelen testeket, puttókat. Mi lett az abszolút szépség keresőiből? Erről olvashatnak orosz témákra szakosodott szerzőnktől.
Mindig azt képzeltem, hogy a Gellért-hegy mögött ott a tenger
A budapesti aukciók, kiállításmegnyitók elmaradhatatlan szereplője, orosz akcentussal beszél, rendhagyó módon licitál, tweedruhákban jár, mintha épp csak ideugrott volna dél-angliai birtokáról, szivarkákat szív, és a róla eddig megjelent életrajzzal ellentétben nem pszichológiát, hanem sinológiát tanult (az akcentusa miatt könnyű volt félreérteni, ezt készséggel elismerjük). Egy orosz Budapesten, avagy a rendszerváltás éveinek magyar műkereskedelme az akkor még kívülálló szereplő szemével.
Hőközlés a jégveremben
Ismerős és ismeretlen nevek, már messziről, fél szemmel beazonosítható művek és hatalmas meglepetések: itt az alkalom az erdélyi művészet több mint hetven évének áttekintésére. Ideje volt már, hogy láthassuk, hogyan fog mindez beépülni a magyar művészetről alkotott, folytonosan alakuló képbe.
Lost and found – Az elveszett magyar kubizmus
Nemrégiben egy kávéházi asztalnál Dan Nolannek, The Guardian tudósítójának arról meséltem, hogy elkezdtem kutatni a „magyar kubizmus” történetét, egy olyan kvázi szűz területet, amely eddig még csak alfejezetet sem érdemelt kézikönyveinkben.