E heti ajánlónk központi témája az idő – legyen szó a jelen kiterjesztett, átfogó vizsgálatáról (Ludwig Múzeum), a természeti képződmények időigényes születéséről, „építkezéséréről” (Liget Galéria) vagy az ökoszisztémánk fenntarthatóságának kérdésköréről egy, a belvárosi légkörből kiutat kínáló „oázis”-ban, ahova belépve egy pillanatra megáll az idő (Design Institute, Füvészkert).

Szeptember 4-ig tekinthető meg a Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok című kiállítás a Ludwig Múzeumban. A kiállítás a napjainkra mind globális, mind személyes szinten megtapasztalható állandósult átmenetiség kérdését járja körül. Részben a technológiai fejlődésnek köszönhetően, részben a társadalmi, illetve biológiai rendszerek evolúciójából fakadóan nemcsak a jelen vált kiszámíthatatlanná és bizonytalanná, de a jövő apokaliptikus végjátékként felsejlő képe sem nyújt számunkra biztos fogódzót. Az átmenetiség azonban magában hordozza a választás és a változás lehetőségét is, amely épp a folyamatos ideiglenességből képes erőt meríteni és ezt az erőt kreatívan mozgósítani. A több mint tizenöt különböző országból származó művészek, művészpárosok, illetve művészközösségek az „átmenetek időrendjét” tekintve sokszor radikálisnak is nevezhető víziókat fogalmaznak meg a legkülönfélébb eszközökkel – mint például a svéd Nathalie Djurberg & Hans Berg páros gyurmabábjai, Tsuyoshi Anzai háztartási cikkekből önálló életre kelő kinetikus szobrai vagy Koronczi Endre a hazai szem számára mély szociológiai és kulturális súllyal bíró lambériája.

Május 19-ig tart nyitva Szíj Kamilla és Szijj Ferenc A hegy című közös kiállítása a Liget Galériában. A kiállítás életre hívója a közös a téma, a közös motívum volt, ami nem más, mint: a hegy. Szíj Kamilla meditatív, lassan és fokozatosan építkező alkotói tevékenysége a hegyek születésével, a természeti jelenségek fokozatos építkezésével is rokonítható. És ahogy az aprólékos, precíz folyamat következtében kirajzolódnak a hegyvonulatok, a formák, úgy történnek párhuzamosan a mindennapi dolgok, amelyek nem olvashatók le a rajzokról – ahogyan a természeti képződmények sem őriznek meg minden apró történést és nyomot. Szijj Ferenc hegyei ezzel szemben kaotikus, dinamikus kompozícióként ellenpontozzák a kiállítótárs alkotásait. A robosztus, súlyos képződmények a művész rajzain is pont olyan esetleges, mozgalmas, véletlenszerű „figurákként” jelennek meg, ahogy a valóságban is – csakhogy ezek a rajzok nem konkrét hegyeket ábrázolnak, de elvont összefüggések közvetítésére sem hivatottak. „Gyengén vannak, de talán egy kicsit látszanak.”

Május 31-ig látható a Kezdetben volt a kert második része a Füvészkertben. A Design Institute szervezésében megvalósuló kiállítás eleve egy szokatlan helyszínre invitálja az érdeklődőket: a kétzázötven éves Füvészkert többször költözött, sőt területe is zsugorodott az évek alatt. A túlépített, nyüzsgő városi környezetben nagyobb szükségünk van erre a zöld oázisra, mint ahogy azt valaha is gondoltuk volna. A kiállítás ideje alatt képzőművészek egy csoportja „költözött be” a Füvészkertbe, hogy kritikai szempontból vizsgálják az ökoszisztémánk fenntarthatóságát. A botanikus kert nemcsak békés és nyugodt környezetet kínál – akárcsak egy élő múzeum –, hanem a különféle művészeti beavatkozások révén újra rácsodálkozhatunk, milyen sokszínű és izgalmas flóra vesz minket körül. A kanonizált kiállítói terekből kilépve lehetőségünk nyílik egyszerre feltöltődni, tanulni és elveszni a természetben, vagy inkább: megtalálni és megtartani az egyensúlyt, kiszakadva a mindennapi élet körforgásából, a hétköznapokból, hogy egy pillanatra megállítsuk vagy lelassítsuk az időt.