Ezévi első túránk egy nem kifejezetten a szocializmus korában született modern épületeiről ismert városba vezetett. Kecskemétről mindenkinek a Cifrapalota vagy más szecessziós épület jut az eszébe, de ettől még itt is találunk érdekes késő modern épületeket.

A legismertebb talán a Janáky István által tervezett reprezentatív Aranyhomok szálló, a hatvanas évek egyik presztízsberuházása. Mészkővel bur- kolták, homlokzatait, belső tereit számtalan társművészeti alkotás színesítette, a háromszáz személyes étterem előcsarnokában Majoros János és Pólya József muráliáit, a bárban Z. Gács György üvegkompozícióját és Bozsóky Anna textilmunkáját láthatták egykor a vendégek. Ezek sajnos már nincsenek meg, de az oldalhomlokzaton ma is látható Makrisz Agamemnon fekvő nőalakot ábrázoló fémplasztikája. Az előcsarnokban megmaradt Csernus Tibor Kecskemétre jellemző terményeket és munkaeszközöket mutató mázas kerámia falképe, és bár a félemelet kettévágja a kompozíciót, fejben könnyen összeolvasható, hogy itt az égi szféra látható, a Kiskunság fölötti szeleket fúvó mitológiai alakkal. (Ezt a természeti elemet sétánk folyamán saját bőrünkön is megtapasztalhattuk.) 

A hotel emeletre vezető lépcsőháza még többé-kevésbé építéskori formáját őrzi; különösen érdekes volt a belső térben ritkán használt friss hatású, zöld színű drótüveg korlátpanel. Eredetileg a szálló jellegzetes raszteres homlokzatát is ugyanilyen áttetsző üveg mellvéd élénkítette, de sajnos ez a legutóbbi felújítás során eltűnt, más árnyalatú, átlátszatlan zöld paneleknek adva át a helyét. Az eredetihez hasonlót láthattunk azonban a szomszédos, a köznyelv által „lordok házának” nevezett lakóházon, ami már a modernizmus hatvanas évek végi, erőteljesebb horizontális gesztusokat mutató homlokzatával tűnik fel. Hasonló karakterű épület a közelben álló OTP-ház is, mindkettő tervezője Neuhauser László volt.

Kecskemét mai arculata kapcsán persze leginkább Kerényi József építészi, főépítészi tevékenysége juthat eszünkbe. Kerényi, némileg eltávolodva a modernizmus korai elveitől, további bontások és új építkezések helyett számtalan régi épületet mentett meg, új funkciót adva nekik. Legfontosabb ezek közül a Kodály Intézet elhelyezése volt a Kéttemplom közre nyíló egykori ferences kolostorban. Ehhez az intézményhez kapcsolódik Kerényi legérdekesebb, ma már sajnos veszélybe, sőt tulajdonképpen a biztos bontás közvetlen közelébe került, a Kodály Intézet könyvtárának otthont adó épülete, vagy ahogyan sokan ismerik: a „virágablakos ház”. 

Nemcsak Kerényi munkásságában, de a hetvenes, nyolcvanas évek magyar kortárs építészetében is kiemelkedő helyet tölt be ez az épület. A Katona József tér felől nézve szinte a Kodály Intézet kapuépületének tekinthető, lábakra állított, négyemeletes ház különlegessége a homlokzat virágkelyhet idéző, plasztikus ablakainak sora. A virágmotívum, a cserépfedés, a háromszögletű oromzat mind a jellegzetes kecskeméti szecessziós stílusú épületeket, elsősorban Mende Valér munkáit idézik, kortárs formanyelven. 

Például a Széchenyi téren álló hatalmas Református Újkollégiumot, amelyet Mende mindössze huszonhárom éves korában, 1909-ben kezdett tervezni, Dombi Lajos kecskeméti tanárral együtt. Nem a tér távolabbi végén álló Lechner-féle Városháza vagy a szomszédos Cifrapalota elsősorban ornamentikában kifejeződő magyaros stílusát követte, hanem a Kós Károly körül szerveződött ún. Fiatalok csoportjának angol és finn eredetű szecessziós irányzatát. Látványosan tagolt tömegek, a népi építészetből eredő formák, mozgalmas részletképzés jellemzi ezt a stílust, és ugyanezt láthatjuk Mende palotáin is. Bástyaszerű sarokrizalitok, magastető, tornác, oromzatok, természetes, rusztikus anyagok tették mozgalmassá a kollégiummal szemközt álló épületét, a Luther-palotát is.

Különleges szerencse volt, hogy ifj. Gyergyádesz László vezetésével bejuthattunk az egykori zsinagóga épületébe (ma Tudomány és Művészetek Háza), aminek fennmaradása és átalakítása szintén Kerényi Józsefnek köszönhető. Az 1974-ben befejeződött felújítás alkalmával kialakított belső tereket és bútorzatukat nagyszerű állapotban és szinte érintetlen formában láthattuk. Ruhatár elegáns amerikai dió burkolattal, ma újra divatos alacsony fotelek, csodás zöld plüss huzattal… A zsinagóga kerek rózsaablakainak üvegeit Bolmányi Ferenc festőművész közreműködésével alkották újra. Az épület 1977-ben fogadta be Melocco Miklós javaslatára a Szépművészeti Múzeum Michelangelo- gipszmásolatait.

Szintén ifj. Gyergyádesz László kalauzolásával nézhettük meg a Cifrapalota termeiben a Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményének legjelentősebb darabjait is. Jutott még idő egy rövid sétára a Piaristák terén: itt áll az egyik legkorábbi, a szocialista beruházások sorában elkészült épület, az 1950-ben átadott modern stílusú SZTK rendelő. Tervezése még a negyvenes évekre jellemző modernista időszakban zajlott, így megúszta az 1951–55 között kötelezővé tett szocreált. Szépen tagolt, mészkőburkolatú épület, terméskő lábazattal, figurális díszítésű oszloptörzsekkel az egykori gyerekrendelő bejáratánál. És persze nem feledkeztünk meg a téren álló Katona József Megyei Könyvtár posztmodern épületéről sem, Mátrai Péter és Major György 1996- os munkájáról. Végül kecskeméti városlátogatásunkat az egykori ortodox zsinagóga épületében berendezett posztmodern enteriőrrel helyreállított Magyar Fotográfiai Múzeumban fejeztük be, ahol Czeizel Balázs (az Artmagazin legelső tervezője! – a szerk.) Terra Nullius. Árnyak, maszkok, arcok című, fénymásolóval készített, különös hangulatú portrékból rendezett kiállítását néztük meg.

A felsorolt épületek adatai: | Aranyhomok Hotel (Kossuth tér 3.), Janáky István, belsőépítész: Király József, 1962 | Lakóház (Lordok Háza, Kossuth tér 6.), Neuhauser László, 1968 | OTP-lakóház (Szabadság tér 5.), Neuhauser László, 1971 | Kodály Intézet (Kéttemplom köz 1.), Kerényi József, belsőépítész: Mezei Gábor, 1975 | „Virágablakos ház”, a Kodály Intézet könyvtára (Katona József tér 2.), Kerényi József, 1977–84 | Református Újkollégium (Szabadság tér 7.), Mende Valér, 1911–13 | Luther-palota (Szabadság tér 3.), Mende Valér, 1910–12 | Városháza (Kossuth tér 1.), Lechner Ödön, Pártos Gyula, 1897 | Tudomány és Művészetek Háza (Rákóczi út 2.), ifj. Zitterbarth János, 1868, Kerényi József, 1974 | Cifrapalota (Rákóczi út 1.), Márkus Géza, 1903 | Szakorvosi rendelőintézet (Piaristák tere 7.), Hegedűs Béla, Schall József, Winkler Oszkár, 1950 | Katona József Megyei Könyvtár (Piaristák tere 8.), Mátrai Péter, Major György, belsőépítész: Batta Imre, 1996 | Magyar Fotográfiai Múzeum (Katona József tér 12.), Boros Pál, belsőépítész: Vass-Eysen Ervin, 1991