Velencei anzix 

Boros Géza: Minden más városnál városabb. 100 bejegyzés Velencéhez, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2021, 160 oldal, 3900 Ft

Velencei anzix Boros Géza: Minden más városnál városabb. 100 bejegyzés Velencéhez, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2Mintha egy Anish Kapoor-mű kék porfestékén csapódna ki a régi fotókról ismerős ezüstkolloid – a kötet címlapján így jelenik meg nekünk Maróti Géza, a Biennálé magyar pavilonjának tervezője, mintegy a hely szellemeként. Boros Géza művészettörténész, állandó szerzőnk, a magyar biennálé iroda vezetője az ő nyomdokain indul a város feltérképezésére, rögtön legalább kétféle Velence-időt montírozva egymásra. De az idősíkok hamar megsokszorozódnak, képeslapjai felvillantják azokat a velencei jelenségeket a megszámlálhatatlanul sok lehetőségből, amelyek számunkra különös jelentőséggel bírhatnak – főleg ha volt monarchiabeli öntudattal bíró közép-európai művészetfogyasztóként határozzuk meg magunkat. A képek a szerző fotói mellett régi fényképfelvételek lehetőleg közösségi archívumokból (Fortepan, wikipedia, múzeumok), saját gyűjtésű régi képeslapok, névjegyek vagy a nagy kedvencek: sztereofotók; a szöveg pedig megfigyelések, saját kutatásokból származó információk és különböző irodalmi idézetek (Joseph Brodsky, Szerb Antal, Jókai, Ady) inspiráló elegye. Juhász Veronika (projectroom) könyvterve épp úgy elkerül minden közhelyszerű megoldást, ahogy a képválogatás és a szöveg is. A papír, a színek, a betűtípus, a formátum (és a könyvben megbújó meglepetésajándék is) mind-mind azt az érzetet erősítik, mintha egy irodalomszerető, kicsit fanyar humorú barátunkkal sétálnánk Velencében – szezonon kívül. „Mert a szépség alacsony hőmérsékleten valóban szépség” – mondja Brodsky a Velence télen bejegyzésben. (Topor Tünde)

Történetek a pausz mögül 

Árvai Mária – Véri Dániel: A nagy könyvlopás. Francia könyvkiállítás a vasfüggöny mögött, Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, 2020, 200 oldal, 7990 Ft

A nagy könyvlopás. Francia könyvkiállítás a vasfüggöny mögött című tárlat egy 1959-es műcsarnoki esemény hátterét tárja fel többek között tíz, a kiállításról származó könyvet birtokló művészettörténésszel és képzőművésszel készült interjún keresztül. A kiállítást kísérő, Erdélyi Sarolta Ágnes által tervezett kiadványon a francia trikolór színei köszönnek vissza, a keménytábla vakdombor nyomását, valamint a négyzetes lyukakkal tűzdelt pausz védőborítót pedig egy akkori kiállítási fotó inspirálta: a könyvben is szereplő képen kabátos, kalapos felnőttek kíváncsiskodnak egy könyvállvány előtt – a rajta fekvő könyvek borítóiból kirajzolódó négyzetrácsos rendszer először a szentendrei kiállításon jelent meg a korabeli képzőművészeti folyóiratokat bemutató installáción, majd onnan öröklődött tovább a könyv borítójára és a belív szerkezeti felépítésére. A kiállításon is felsorakoztatott művészeti lapok – a Szabad Művészet, a Műterem és a Művészet – példányai jól mutatják, hogy az itthoni kiadványokat az elérhető festékek korlátozott színpalettája és a nyomdatechnika fejletlensége miatt általános szürkeség jellemezte, a művészeti szaklapokat szinte mind fekete-fehér belívekkel, ritkán színes borítóval nyomtatták, színes reprodukciókat inkább csak a külföldről kapott könyvekben és képes magazinokban láthatott az olvasó. Ha születtek is színes vagy „nyugatias” kiadványok, fordítások, azok általában kis példányszámban és csak szűk közönség számára voltak elérhetők. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a kiállításról az ideküldött könyveknek hamar lába kélt – egyébként a francia állam ki nem mondott céljának teljesen megfelelően. (Szilágyi Róza Tekla)

Abszolút érték 

Sebestyén Sára. A geometria diszkrét bája, Pauker Collection 55., Pauker Holding Kft., Budapest, 2022, 63 oldal, 3900 Ft

2011-ben indult útjára a Pauker Collection könyvsorozat, amelynek albumai egy-egy kortárs művész munkásságát mutatják be. Idén, tizenegy évvel az indulás után jelent meg a legújabb, Sebestyén Sára fotóművész konstruktívgeometrikus alkotásait felsorakoztató kötet. A Kószó Imre tervei alapján létrejött sorozat minden egyes darabja egységes formai jegyeket követ: azonos méret, egyszerű, letisztult grafikai, tipográfiai elemek, puritán színhasználat és könnyen átlátható, kompakt szerkezet. Nincs ez másként az ötvenötödik kötetnél sem, amelynél kifejezetten szerencsés a sallangmentes, visszafogott dizájn. A borítón szereplő, négyszögletes formákból építkező Abszolút érték című alkotás sűrítve adja mindazt, amit az album ígér: játékot a fényekkel, árnyékokkal, térrel, alapformákkal. A címlapon a fekete-fehér dominál, kiegészítve a vörös színnel; a belívek képanyaga továbbviszi ezt a markáns, dinamikus párosítást, majdhogynem mellőzve minden más színárnyalatot. A mostani vizuális tobzódásban, az utcán és a közösségi médiában folyton elő-előtörő, túltelített, giccses képrengetegben felüdülésnek számítanak a művészeti kiadványok minimalizmusra törekvő borítói, azokon belül pedig kiváltképp nyugtatják a szemet a 20-as, 30-as évekbeli törekvések szemléletéből táplálkozó, azt folytató, diszkrét megoldások. (Lépold Zsanett)

Szőttes madarak 

Bodonyi Emőke: Teremtés – Ferenczy Noémi művészete, Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, 2020, 216 oldal, 8500 Ft

Ferenczy Noémi életmű-kiállítása alkalmából jelent meg a csodálatos kötet. A zöld vászonkötésen fényes, prégelt, sötétkék betűk hirdetik a művész nevét – és semmi mást. A szerzővel, a pontos címmel csak a belső lapokon találkozunk, melyek kékjébe úgy merülünk bele, mint a tenger vizébe. Kék a könyvjelző is – a jelzőszalagok mindig emelik egy kötet nívóját, azt látja az olvasó: ezt a könyvet bizony szépre akarták csinálni. A gerincet fedő madaras geltexcsík egy korai gyapjúgobelin kicsinyített mása – nem minden anyagra lehet ám nyomtatni, de erre a vásznat imitáló papírra igen; a madarak később egy dupla oldalon is visszaköszönnek. Ahogy a befotózott művek egy-egy részlete szintén előfordul fejezetek közti elválasztóként. Csupa természet a kötet, ahogy Ferenczy Noémi szőttesei is tele vannak erdőkkel, állatokkal, virágokkal, búzamezőkkel. Láthatjuk a lapokon a műveket egészben, és láthatunk belőlük részleteket, akkorában, hogy szemügyre vehetjük egyenként a fonálrostokat. A címben használt Mories betűtípus pedig a kedvencem: a szögletes betűk a vető- és a szövőfonalak elrendezését idézik. S mindez nem is véletlen: a könyvet tervező Herr Ágnes mindent alaposan átgondolt, hogy méltó módon kerülhessen a polcokra mindaz, ami a Ferenczy Múzeum falain volt – a pandémia miatt túl rövid ideig – látható. A kiállítás már online is bejárható a múzeum weboldalán, de azért az mégsem ugyanaz, hiszen az internetnek, a könyvvel és az épülettel ellentétben, nincsen illata. (Zelei Bori)