Csernik Attila életművéből nyílt tavaly ősszel retrospektív kiállítás a vajdasági Topolya Község Múzeumában. 2018-ban az acb Galériában volt önálló kiállítása (Badtext [Rossz szöveg]), az életmű egyes elemei pedig a csehországi Olomoucon kívül a budapesti Ludwig Múzeum Bosch+Bosch csoport retrospektív kiállításán, illetve a Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeum Milky Way (Tejút) c. tárlatán voltak láthatók, ám átfogó, intézményi bemutatásukra még nem került sor. A kiállítás május 19-ig látogatható.

A jugoszláv – s azon belül is főként vajdasági – neoavantgárd képviselőit egyre inkább kezdik  magyarországi berkekben is felfedezni, elismerni. Ehhez persze a hatvanas és hetvenes évek utáni fokozott  érdeklődés és a műtárgypiac kiaknázása is hozzájárul, ám ami talán még inkább kiemeli ezen alkotókat magyarországi viszonylatban, az az, hogy külhoniságuk és jugoszlávságuk miatt nagyon más művészi attitűdök között szocializálódtak, így kuriózumnak számítanak. 

Ladik Katalin és a Bosch+Bosch csoport munkássága mostanra beivódott a magyarországi művészeti  kánonba, közintézményekben és a műkereskedelemben is szintúgy jelen vannak. Útjuk nem könnyű, becsatolásukhoz mégis nagyban hozzájárult magyarországi letelepedésük a kilencvenes évek délszláv háborújától való menekvés után. Sokan tettek még így Ladikon és a Bosch+Bosch csoportot  alapító Szombathy Bálinton kívül: drMáriás, Bada Dada (†) vagy a kétezres években a Black-Black Galériát vezető Lantos László Triceps. A jugoszláv életérzést és kultúrát némiképp átültetve, egyfajta hidat képezve léteznek a Közép-Kelet, a Nyugat és a Balkán között. 

Csernik Attila (1941), topolyai származású költő és képzőművész 1973-tól a csoport 1976-os feloszlásáig a  Bosch+Bosch tagja, a jugoszláv neoavantgárd generáció egyik fontos szereplője. Talán lázadó attitűdje, talán csak a megszokás miatt, de a háború hatására sem hagyta el otthonát, azóta is szülővárosában alkot. 

Életművét számos technika és médium jellemzi, ám döntően a nyomda világa határozza meg. Munkásságának állandó elemei a már védjegyévé vált betűk, amelyek sok esetben nemcsak formai gesztusok, hanem élete meghatározó állomásainak szimbolikus jelölései is : t – Topolya, e – Erzsébet (felesége, Juhász Erzsébet író, irodalomtörténész, kritikus). 

E művészeti praxis mentén a Topolya Község Múzeumában bemutatott retrospektív kiállítás hat nagyobb egységben (a, e, o, t, m, l) tárgyalja az alkotó műveit és életútját. Időrendi bemutatás helyett hálózatosan térképezi fel az amúgy is hatalmas Csernik-univerzumot, a védjegyévé vált saját kalligráfia és munkaeszközei – mint például a letraset (nyomásra áttapadó betű- és számívek) – a kiállítás megjelenítésébe is beépülnek. 

Három fő teremben láthatók a művek, egy gyerekeknek szánt interaktív szobával kiegészülve, ahol a legkisebbek szabadon alkothatnak a művész gyerekillusztrációi (Mézes Kalács, Jó Pajtás) között, a felnőtteket pedig a gyerekkoruk iránti nosztalgia járja át. A kiállítótereken kívül Csernik munkásságára utaló tipóinstallációk teszik egységessé az amúgy nem  kortárs művészeti tereket. 

A kiállítást szemlélve a kissé egyhangú, vitrinbe zárt múzeumi légkör idéződik fel, ám ezt felülírja a neoavantgárd alkotások performatív jellege. A művész életében  létrejövő archívumi anyag összefolyik magukkal a művekkel. Az alkotó bemutatását két videóinstalláció is erősíti, mely Csernik experimentális performanszait jeleníti meg. A létrejött kiállítás méltón kapcsolja össze a két évszázados történelmi épület tereit és a művek kortárs reprezentálási módját.

Az emberi test mint médium központi helyet foglal el Csernik életművében. A testre írás motívuma (Ladik Katalin, Juhász Erzsébet és mások testén) később leginkább gömb alakú tárgyakra is kiterjed, amely  gyakorlat több helyen is megjelenik a térben, a leghangsúlyosabban egy installációban, ahol e gömbök  szétszóródva, sokaságukkal mégis egészet teremtve helyezkednek el. 

Csernik fontossága abban mutatkozik meg, ahogyan túllép a művészet keretrendszerén, elemeire bontja az addig ismert környezetét, majd újból fölépíti a már sajátosan kialakított elvei alapján. Művészeti praxisát a lehető legszorosabban köti össze szerkesztőségi állásával, valamint magánéletével. A betűk mindenhol körbeveszik, nincs olyan médium, amin ne jelenne meg. Művészete nemcsak  papíron mutatkozik meg, hanem erőteljesen foglal teret, látványos és a végtelenségig sokasodó. 

A kiállítás kurátorai Árva Judit, Klájó Adrián és Vastag Gazsó Hargita. Árva Judit a szakdolgozatában kezdett el az életművel foglalkozni, így a tárlat hűen tükrözi a kutatás aktuális állapotát is. 

Agart
Topolya Község Múzeuma, Topolya, Szerbia
2023. május 19-ig