FOLYAMATOS MÚLT, AVAGY AZ ALÁRENDELT HANGOT KAP
A pandémia okozta lezárások miatt 2020-ban elmaradó Velencei Építészeti Biennálé 2021-re csúszása nem csak azt a fordulatot hozta, hogy ettől kezdve páratlan években kerül megrendezésre. Már a 2021-es kiállítás is erősen tematizálta a Covid-járványt követő globális együttélés kérdéseinek a korábban uralkodó nyugati nézőponttól eltérő, radikális újragondolását. 2021-ben a How Shall We Live Together (Hogyan éljünk együtt) címet kapó építészeti biennálé témájában több ponton is egybecsengett a tervezés idején előre nem is látható világjárvány következtében még sürgetőbbnek tűnő globális kérdésekkel.
Terraformálás
Fenntarthatóság, amelyben a lokalitás mindenféle negatív felhang nélkül, a globális mozgásokkal és jelenségekkel összhangban jelenik meg: olyan fogalmak és elvárások, amelyek egyre határozottabban fogalmazódnak meg a művészettel szemben is, különösen az utóbbi évtizedben. Néma Júlia Folyékony föld című kiállítása a veszprémi Dubniczay-palotában ezekre ad esztétikai és szellemi értelemben egyaránt érvényes, ugyanakkor a kerámia nyelvén megfogalmazott választ.
Szeánsz egy napos délutánon
Az 1992-ben született, venezuelai származású Zeus Salas negyedik éve él Budapesten. Autodidakta festőként Európa- és Budapest-szerte egyaránt számtalanszor lehetett találkozni munkáival, illetve fesztiválokon és egyéb eseményeken különböző performatív helyzetekben is bemutatkozott már.
A hatalmi rendszer nem szűnik meg, csak átalakul
Egy apró termetű kutyával és több más, terrárium- vagy épp ketrecfogságra ítélt kisállattal megosztott lakótelepi lakásban felnőve meghatározó tapasztalataim közé tartozott, hogy a ránk bízott élőlények elégedettségének tétje nem kevesebb, mint a harmonikus családi együttműködés fenntartása. Az ember-állat hierarchia gyorsan évülő rendszere helyett az empátián alapuló, közös egymásra utaltság élménye szabályozta az emberi kontroll megnyilvánulásait – ami nem felszámolta a hatalmi helyzetet, hanem bizonyos szempontból még bonyolultabbá tette annak kiismerését.
agart – betűkbe szedett életmű
Csernik Attila életművéből nyílt tavaly ősszel retrospektív kiállítás a vajdasági Topolya Község Múzeumában. 2018-ban az acb Galériában volt önálló kiállítása (Badtext [Rossz szöveg]), az életmű egyes elemei pedig a csehországi Olomoucon kívül a budapesti Ludwig Múzeum Bosch+Bosch csoport retrospektív kiállításán, illetve a Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeum Milky Way (Tejút) c. tárlatán voltak láthatók, ám átfogó, intézményi bemutatásukra még nem került sor. A kiállítás május 19-ig látogatható.
A méhviasz farmakokinetikája
Február 24-től volt látható Horváth Gideon Myths of Vulnerability – A sebezhetőség mítoszai című kiállítása a Glassyard Gallery-ben. Április 18-án a művész Frazon Zsófiával közös vezetése zárja a tárlatot.
Művészeti alapjövedelem létezik? Hogyan lehetséges? – Széljegyzetek az FKSE kerekasztalához
Február 4-én az FKSE-ben került megrendezésre egy kerekasztal-beszélgetés Marikovszky Andrea, Huth Júliusz, Seregi Tamás és Török Krisztián Gábor közreműködésével, a téma pedig egy időről-időre feldobott labda, az alapjövedelem kérdése volt, ezúttal a művészeket illetően.
Megmozgató vagy csak felforgató? És kinek?
Fiatal építészként különleges érzés volt Rajk László egykori műtermében – az Art Departmentben – megtekinteni Birkás Ákos (1941–2018) és Rajk László (1949–2019) hetvenes évekbeli kockaházakkal foglalkozó munkáit. A kiállítás kapcsán azonban támadt némi üresség- és hiányérzetem.
A Thundercage projekt a párizsi graffiti-mezőben
Párizs egyik első északi külvárosában, Aubervilliers csatornapartján egy többszintes placcon két-három hetente feltűnik néhány objektum, néha performansszal kísérve. Kivéve, amikor fel sem tűnik, mert olyannyira beleillik környezetébe. A néhány objektum gyakori feltűnésének neve is van: Thundercage.
A fejlődés új szintjei. Humanizált algoritmusok
A Nem vagyok robot. A szingularitás határain című kiállítás szervesen kapcsolódik a Ludwig Múzeum kurátori csapata által felépített nemzetközi programhoz. Míg a 2020 novemberében nyílt Lassú élet. Radikális hétköznapok a természet és globalizmus problémáit tematizálta, a nemrég zárt Kiterjesztett jelen. Átmeneti valóságok című kiállítás az időbeliség és az aktuális társadalmi alapélmények összefüggéseit elemezte. A kiállítások célja a jelenkor paradigmáinak átfogó vizsgálata főként társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontok alapján. A Nem vagyok robot kiállítás mai világunkat célzottan a technológia, a futurizmus és a poszthumanizmus kérdésein keresztül figyeli.
Négyzet és tér
Szilvitzky Margit művészetében a hajtás, hajtogatás motívuma központi helyet foglal el. A korai divattervezői tanulmányokon túllépve, a tértextil műfaján keresztül fogalmazta meg a textilre autonóm médiumként tekintő alkotói programját. A hetvenes években kibontakozott textilművészeti „mozgalom” a progresszív hazai művészeti törekvések közt élenjáró, valamint a háború utáni nemzetközi absztrakt tendenciák kontextusában is meghatározó volt.
Könyörgöm, játszd lágyabban! – William Kentridge a Neóban
Vannak folyton aktuális művek, és vannak sajnos folyton aktuális művek. William Kentridge Lágyabban játszd a táncot című fülsiketítően disszonáns videóinstallációja nem tudja (akarja?) levetkőzni az utóbbi kategória kivédhetetlen politikai velejáróit, úgy, hogy közben mégsem válik gyorsan elillanó műtermi politizálássá. Ha releváns, modern emberiségkölteményt akarunk látni, akkor érdemes ellátogatnunk a városligeti NEO Kortárs Művészeti Térbe.
A góton túl: átkozott manók
Bús Martina és Kophelyi Dániel közös formációja, a WOFT az FKSE pincéjében mutatkozott be tavaly év végén. Azóta nemcsak több csoportos kiállításon vettek részt, de a PINCÉben megrendezett Let the Jinx Come (Jöjjön az átok) című tárlatuk egészen új lendületet és kiforrott megfogalmazásmódot mutatott kezdeti alkotásaikhoz képest, sőt a kifulladni látszó regionális és budapesti gótikus/neogótikus/újmaterialista/poszthumán/stb. trendekből is egyedi kiutat találtak. Ami nem kis teljesítmény egy ennyire (főleg az Instagram és a művészeti blogok által) leuralt, versengő esztétikai mezőben.
Modern magyar művészet. A Fővárosi Képtár a Vaszary Galériában
A balatonfüredi Vaszary Galériában látható válogatás a Fővárosi Képtár anyagából tulajdonképpen végigvezet a modern magyar művészet történetén, és mint minden hasonló ambíciójú kiállítás, ez is felvet megvitatásra érdemes kérdéseket. A kurátorok a napokban megjelenő 138. lapszámunkban ismertetik a képtár történetét, illetve beszélnek arról, mik voltak a válogatás és rendezés szempontjai. Itt pedig, az esetleges reflexióknak is helyet adva majd, Tatai Erzsébet felvetései olvashatók a kánonépítéssel, a kánonban bekövetkező elmozdulással kapcsolatban, de kritikai észrevételei is a megvalósítás egy-két eleméről, némely kurátori döntésről. Hogy mely észrevétel jogos és miként működnek a kurátorok megoldásai, azt a legjobb a helyszínen megvizsgálni, a Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig. Válogatás a Fővárosi Képtár modern gyűjteményéből című kiállítás ugyanis még 2023. január 8-ig látogatható.