Művészeti alapjövedelem létezik? Hogyan lehetséges? – Széljegyzetek az FKSE kerekasztalához
Február 4-én az FKSE-ben került megrendezésre egy kerekasztal-beszélgetés Marikovszky Andrea, Huth Júliusz, Seregi Tamás és Török Krisztián Gábor közreműködésével, a téma pedig egy időről-időre feldobott labda, az alapjövedelem kérdése volt, ezúttal a művészeket illetően.
Megmozgató vagy csak felforgató? És kinek?
Fiatal építészként különleges érzés volt Rajk László egykori műtermében – az Art Departmentben – megtekinteni Birkás Ákos (1941–2018) és Rajk László (1949–2019) hetvenes évekbeli kockaházakkal foglalkozó munkáit. A kiállítás kapcsán azonban támadt némi üresség- és hiányérzetem.
A Thundercage projekt a párizsi graffiti-mezőben
Párizs egyik első északi külvárosában, Aubervilliers csatornapartján egy többszintes placcon két-három hetente feltűnik néhány objektum, néha performansszal kísérve. Kivéve, amikor fel sem tűnik, mert olyannyira beleillik környezetébe. A néhány objektum gyakori feltűnésének neve is van: Thundercage.
A fejlődés új szintjei. Humanizált algoritmusok
A Nem vagyok robot. A szingularitás határain című kiállítás szervesen kapcsolódik a Ludwig Múzeum kurátori csapata által felépített nemzetközi programhoz. Míg a 2020 novemberében nyílt Lassú élet. Radikális hétköznapok a természet és globalizmus problémáit tematizálta, a nemrég zárt Kiterjesztett jelen. Átmeneti valóságok című kiállítás az időbeliség és az aktuális társadalmi alapélmények összefüggéseit elemezte. A kiállítások célja a jelenkor paradigmáinak átfogó vizsgálata főként társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontok alapján. A Nem vagyok robot kiállítás mai világunkat célzottan a technológia, a futurizmus és a poszthumanizmus kérdésein keresztül figyeli.
Négyzet és tér
Szilvitzky Margit művészetében a hajtás, hajtogatás motívuma központi helyet foglal el. A korai divattervezői tanulmányokon túllépve, a tértextil műfaján keresztül fogalmazta meg a textilre autonóm médiumként tekintő alkotói programját. A hetvenes években kibontakozott textilművészeti „mozgalom” a progresszív hazai művészeti törekvések közt élenjáró, valamint a háború utáni nemzetközi absztrakt tendenciák kontextusában is meghatározó volt.
Könyörgöm, játszd lágyabban! – William Kentridge a Neóban
Vannak folyton aktuális művek, és vannak sajnos folyton aktuális művek. William Kentridge Lágyabban játszd a táncot című fülsiketítően disszonáns videóinstallációja nem tudja (akarja?) levetkőzni az utóbbi kategória kivédhetetlen politikai velejáróit, úgy, hogy közben mégsem válik gyorsan elillanó műtermi politizálássá. Ha releváns, modern emberiségkölteményt akarunk látni, akkor érdemes ellátogatnunk a városligeti NEO Kortárs Művészeti Térbe.
A góton túl: átkozott manók
Bús Martina és Kophelyi Dániel közös formációja, a WOFT az FKSE pincéjében mutatkozott be tavaly év végén. Azóta nemcsak több csoportos kiállításon vettek részt, de a PINCÉben megrendezett Let the Jinx Come (Jöjjön az átok) című tárlatuk egészen új lendületet és kiforrott megfogalmazásmódot mutatott kezdeti alkotásaikhoz képest, sőt a kifulladni látszó regionális és budapesti gótikus/neogótikus/újmaterialista/poszthumán/stb. trendekből is egyedi kiutat találtak. Ami nem kis teljesítmény egy ennyire (főleg az Instagram és a művészeti blogok által) leuralt, versengő esztétikai mezőben.
Modern magyar művészet. A Fővárosi Képtár a Vaszary Galériában
A balatonfüredi Vaszary Galériában látható válogatás a Fővárosi Képtár anyagából tulajdonképpen végigvezet a modern magyar művészet történetén, és mint minden hasonló ambíciójú kiállítás, ez is felvet megvitatásra érdemes kérdéseket. A kurátorok a napokban megjelenő 138. lapszámunkban ismertetik a képtár történetét, illetve beszélnek arról, mik voltak a válogatás és rendezés szempontjai. Itt pedig, az esetleges reflexióknak is helyet adva majd, Tatai Erzsébet felvetései olvashatók a kánonépítéssel, a kánonban bekövetkező elmozdulással kapcsolatban, de kritikai észrevételei is a megvalósítás egy-két eleméről, némely kurátori döntésről. Hogy mely észrevétel jogos és miként működnek a kurátorok megoldásai, azt a legjobb a helyszínen megvizsgálni, a Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig. Válogatás a Fővárosi Képtár modern gyűjteményéből című kiállítás ugyanis még 2023. január 8-ig látogatható.
Megújulás
A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói 2022-ben is meghívást kaptak a Pannonhalmi Bencés Főapátság minden évben egy adott hívószó köré szerveződő kortárs művészeti fesztiváljára, az Arcus Temporumra. Bár a fesztivál elsősorban komolyzenei és irodalmi fókuszú (2022-es kiemelt vendégei Nádas Péter, és Lera Auerbach orosz-amerikai zeneszerző voltak), az Apátság kulturális programjával összhangban a kortárs vizuális művészet jelenléte is egyre erősebb a háromnapos rendezvényen. A Képzőművészeti Egyetem hallgatói mellett ebben az évben a résztvevők között volt a rigai és a drezdai művészeti egyetemek három diákja is. A nemzetközi csapat munkáját segítette a Színház és Filmművészeti Egyetem két koreográfus-rendező hallgatója.
Ulysses falra mászik
Idén huszonnyolcadik alkalommal rendezték meg Szombathelyen a James Joyce Ulysses című regényét ünneplő Bloomsdayt. Az idei fesztivál alkalmával újabb két falfestmény készült el – a fesztivál történetéről és idei fejleményeiről Bordács Andrea cikkét közöljük, amit Csonka Dorina, Harcsás Eszter és Kiss Virág az egyik most avatott falkép alkotójával, Aideen Barry-vel készített interjúja követ.
Megnyitóbeszéd – „A természetből csak kiindulni…” – Válogatás a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Vaszary János (1867–1939) gyűjteményéből
Kezdjük a Vaszary János festészetét megidéző szolnoki kiállítás megnyitóját a festő felesége, Rosenbach Mária feljegyzéseiből idézett sorokkal.
Bolyongás a tudatalatti körül
Misztikus élményben lehetett része annak, aki a Bánkitó Fesztivál utolsó napján a tóparton heverészést megszakítva inkább a tábor felé vette az irányt, ahol egy meredek erdei ösvény előtt Szabó Veronika, a Szirének című előadás rendezője várta az érdeklődőket. Mielőtt bebocsátást nyertem volna a szirének világába, Szabó a gyógyító erejű fehér zsálya füstjével tisztította meg körülöttem a levegőt, bátorságot kívánt az útra, és felhívta a figyelmemet arra, hogy odabent már nem lehet beszélni. Lélegzet-visszafojtva indultam neki tehát az erdőnek, ahol hamarosan földöntúli hangra lettem figyelmes. Háromrészes cikksorozatunkban az idei Bánkitó Fesztivál színházi programjairól mesélünk.
Az anyaság nem one-size-fits-all
Nemrég jött velem szembe az amerikai komikus, Sarah Hartshorne egyik tweetje, ami tömören, ugyanakkor lényegre tapintóan vázolta fel a gyermekvállalás egyik legaktuálisabb ambivalenciáját: „A kora harmincas éveinkben terhesnek lenni New York Cityben szürreális élmény. Az összes barátom szerint gyerekfeleség vagyok, az orvosom szerint meg gyakorlatilag időskorú kismama.”
Elnyeli az erdő a titkos testeket
Titkos ösvény vezet a Bánkitó Fesztivál rendhagyó színházi helyszíne, a Patakpart felé. Az erdei tisztás vörös fényben izzik, mintha a kiépített útról letérve, a növényzeten átvágva földöntúli világba érkeznénk. Az éjszaka sötétje és a természet közelsége sejtelmes atmoszférát teremt, és az erdőből lassan előbújnak a futurisztikus, tudományos-fantasztikus filmeket idéző univerzum lakói. Háromrészes cikksorozatunkban az idei Bánkitó Fesztivál színházi programjairól mesélünk.
A hajsza fontosabb, mint a zsákmány
Izgatottan gyülekeztek a nézők a Bánkitó Fesztivál színházi sátra előtt péntek este. A fesztivál szervezői a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy a kultúra és a művészet is helyet kapjon a programban. Háromrészes cikksorozatunkban az idei Bánkitó Fesztivál színházi programjairól mesélünk.