Egyszer egy interjúban mesélte nekem Spiró György, hogy amikor író-olvasó találkozókon arról kezdik kérdezgetni, szerinte mi lesz a világgal, mit lát, merre megy, abból pontosan le tudja venni, hogy baj van. Ez sokszor eszembe jut. Hogy hű olvasók elvillamosoznak élőben találkozni szeretett szerzőjükkel, és persze dedikáltatják a könyvüket, az irodalmat és történetmondást mennek éltetni, de voltaképpen azt formálják meg, és arra várnak iránymutatást, hogy nekik maguknak most mit kellene csinálni, ha ilyen a világ, ilyenek a dolgok, valaki mondja meg.

Női fókusz – válogatás öt nő munkáiból, mindannyian a Magnum fotóügynökség, tehát a dokumentarista fotózás elitvonalának tagságából. Marilyn Monroe jól ismert mosolya, fekete fehér portréfotója hirdeti a kiállítást, vicces, hogy a Műcsarnok oszlopaira rakott molinóval ő maga néz szembe, mert a Szépművészetiben rendezett fotókiállítás anyagában is szerepel róla készült kép. Tehát öt fotósnő, hárman - Eve Arnold, Inge Morath, és Marilyn Silverstone –az ötvenes évekből, és már nem élnek, ketten kortársak – Susan Meiselas és Nanna Heitmann. A legviccesebb jelenet rögtön a kiállítótérbe belépve megtalál, egy hosszú nyakával az autóból kikukucskáló láma szemlélődik barátságosan New York utcáin – Inge Morath ’57-es magazin anyaga nagyon szeretetteli, ezért extra izgalmas látni tőle azt a képet, amin két nő, aztán egy nagyobb brigád is, ül vidáman egy kanapén, fejükön papírzacskókra festett harsány, színes maszkkal, mert az egyszerre játékos és felszabadult, mint a Bauhaus növendékek egykori beöltözős báljai, közben megúszhatatatlanul halálszagú is. Eve Arnold nemcsak Monroe-ról készített bensőséges, az alanyoknak biztonságot adó, valódi kapcsolódást éreztető képeket, legendás színészek sorát látni tőle forgatási szünetekben készülve vagy pihenve. Olyan érdekes, mi nyit meg nagy alkotói fejezeteket, mert ha Robert Capa és Ingrid Bergman nem szeretnek annyira őrülten egymásba, lehet, hogy sose jut be ennyi jó Magnum fotós dolgozni Hollywoodba. Susan Meiselast a 70-es évek végén hívta csapatába az ügynökség – ezt a mondatot annak fényében is kell olvassuk, hogy ezek fontos bejutás-történetek, amik alapjait az öt nő idősebb tagjai rakták le, úttörőként az addig alapvetően férfiasan tartott közegben. Meiselas itt kiállított sorozata sztriptíztáncosnők közé visz, zsigerien visszaadva a pozícióban levő hatalmat és a tudhatóan teljes kiszolgáltatottságot, a frissen beválasztott lányok hamvasságát és munkakezdő izgalmát, az arcokon lévő várakozást, elképzeléseiket a csillogó világról, melynek kapujában állnak. 

Marilyn Silverstone sokfelé utazott és fotózott, Indiában annyira bevonódott a buddhista közösségek mindennapjaiba, hogy ott is maradt, felszentelt szerzetesnő lett és már így dokumentálta a vallási közösség amúgy civil mindennapjait. Nanna Heitmann sorozata - ahogy mindenki másé is, de itt jobban érezni - mentes minden manipulációtól, csak odamegy és megmutat, mégis igazán szívbemarkoló. A szélsőségek körülmények közti életet választók érdeklik, itt épp a világ egyik leghosszabb folyóját, a Jenyiszejt követi, nézve az ottaniak hétköznapjait. Fontos kulissza, persze, hogy arrafelé telente mínusz, nyaranta plusz ötven fok van, meg hogy micsoda távolságok vannak két település közt, de igaziból az élet alapkérdései és érzelmei között mozgunk, kisbabáját árnyékban tartó apával, iskolai szünetben barátja után vágyakozó gyerekkel, szóval minden ismerős, csak szívszorító. 

Na és ez az, ami megüt az egész anyagban, holott csak egy kisebb teremben bontakozik ki ez az öt világ, mégis olyan munkák, és olyan válogatásban, hogy lehengerlő az erő, amivel a nézőre hatnak. Áramlik ez a munkával, jelenléttel, csendes, hosszú megfigyeléssel járó életforma, tapintható a humánuma, bölcsessége, empátiája. Látni, hogy ezeknek a nőknek mit jelent, hogy ez a munkájuk, mekkora tétekkel dolgoznak benne, milyen emberi minőségeket mozgatnak, hogy elkapódjanak ezek a pillanatok. 

Szuper mintás férfiingek, színes kirakatok, filmes kulisszák, balerinák és csodásra vágott szőrű kutyák – és mégse a mozgalmasság hat, vagy hogy hú, mekkora nagy ez a világ, hanem elsőre és másodikra és ötödikre is, ez a mostanra totálisan felértékelődött csendes humanizmus, részletező figyelem, az árnyaltság megragadására tett szűntelen törekvés.

Női fókusz / Women’s Focus (Eve Arnold, Nanna Heitmann, Susan Meiselas, Inge Morath, Marilyn Silverstone)
2024. március 23. – május 12.
BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL
MŰCSARNOK
A tárlat a Budapest FotóFesztivál nyitókiállítása.