A legrövidebb idő elve
Az ónos eső, ami a minap bevonva a várost, kemény tárgyakká alakította az egyébként változó halmazállapotú, főként kevésbé kemény felületeket, felolvadt, mire másodszorra néztem meg Varjú Tóth Balázs A legrövidebb idő elve című kiállítását a Budapest Galériában.
Tanúságtétel, propaganda, dekoráció
Az államszocializmus egészét egységként kezelő, homogenizáló, változásokat, viszonyokat, periódusokat nem ismerő kortárs narratívát kérdőjelezi meg egy különösen izgalmas műtárgyegyüttes felszínre hozásával a Megrendelt emlékezet: magyar kiállítások Auschwitzban 1960/1965 című kiállítás.
Megfelelő póz a síráshoz – Brückner János örökségei
Nekem a helyek Budán vannak, mégsem ismertem eddig a longtermhandstand galériát. A fölszinten szépen felújított kiállítási tér, Reigl Judit képeivel a hófehér falon („Appendix”), az emeleten Brückner kiállítása. Maga az épület is natív installáció, vagyis úgy, ahogy van, értelmezhető.
FOLYAMATOS MÚLT, AVAGY AZ ALÁRENDELT HANGOT KAP
A pandémia okozta lezárások miatt 2020-ban elmaradó Velencei Építészeti Biennálé 2021-re csúszása nem csak azt a fordulatot hozta, hogy ettől kezdve páratlan években kerül megrendezésre. Már a 2021-es kiállítás is erősen tematizálta a Covid-járványt követő globális együttélés kérdéseinek a korábban uralkodó nyugati nézőponttól eltérő, radikális újragondolását. 2021-ben a How Shall We Live Together (Hogyan éljünk együtt) címet kapó építészeti biennálé témájában több ponton is egybecsengett a tervezés idején előre nem is látható világjárvány következtében még sürgetőbbnek tűnő globális kérdésekkel.
Terraformálás
Fenntarthatóság, amelyben a lokalitás mindenféle negatív felhang nélkül, a globális mozgásokkal és jelenségekkel összhangban jelenik meg: olyan fogalmak és elvárások, amelyek egyre határozottabban fogalmazódnak meg a művészettel szemben is, különösen az utóbbi évtizedben. Néma Júlia Folyékony föld című kiállítása a veszprémi Dubniczay-palotában ezekre ad esztétikai és szellemi értelemben egyaránt érvényes, ugyanakkor a kerámia nyelvén megfogalmazott választ.
Szeánsz egy napos délutánon
Az 1992-ben született, venezuelai származású Zeus Salas negyedik éve él Budapesten. Autodidakta festőként Európa- és Budapest-szerte egyaránt számtalanszor lehetett találkozni munkáival, illetve fesztiválokon és egyéb eseményeken különböző performatív helyzetekben is bemutatkozott már.
A hatalmi rendszer nem szűnik meg, csak átalakul
Egy apró termetű kutyával és több más, terrárium- vagy épp ketrecfogságra ítélt kisállattal megosztott lakótelepi lakásban felnőve meghatározó tapasztalataim közé tartozott, hogy a ránk bízott élőlények elégedettségének tétje nem kevesebb, mint a harmonikus családi együttműködés fenntartása. Az ember-állat hierarchia gyorsan évülő rendszere helyett az empátián alapuló, közös egymásra utaltság élménye szabályozta az emberi kontroll megnyilvánulásait – ami nem felszámolta a hatalmi helyzetet, hanem bizonyos szempontból még bonyolultabbá tette annak kiismerését.
agart – betűkbe szedett életmű
Csernik Attila életművéből nyílt tavaly ősszel retrospektív kiállítás a vajdasági Topolya Község Múzeumában. 2018-ban az acb Galériában volt önálló kiállítása (Badtext [Rossz szöveg]), az életmű egyes elemei pedig a csehországi Olomoucon kívül a budapesti Ludwig Múzeum Bosch+Bosch csoport retrospektív kiállításán, illetve a Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeum Milky Way (Tejút) c. tárlatán voltak láthatók, ám átfogó, intézményi bemutatásukra még nem került sor. A kiállítás május 19-ig látogatható.
A méhviasz farmakokinetikája
Február 24-től volt látható Horváth Gideon Myths of Vulnerability – A sebezhetőség mítoszai című kiállítása a Glassyard Gallery-ben. Április 18-án a művész Frazon Zsófiával közös vezetése zárja a tárlatot.
Művészeti alapjövedelem létezik? Hogyan lehetséges? – Széljegyzetek az FKSE kerekasztalához
Február 4-én az FKSE-ben került megrendezésre egy kerekasztal-beszélgetés Marikovszky Andrea, Huth Júliusz, Seregi Tamás és Török Krisztián Gábor közreműködésével, a téma pedig egy időről-időre feldobott labda, az alapjövedelem kérdése volt, ezúttal a művészeket illetően.
Megmozgató vagy csak felforgató? És kinek?
Fiatal építészként különleges érzés volt Rajk László egykori műtermében – az Art Departmentben – megtekinteni Birkás Ákos (1941–2018) és Rajk László (1949–2019) hetvenes évekbeli kockaházakkal foglalkozó munkáit. A kiállítás kapcsán azonban támadt némi üresség- és hiányérzetem.
A Thundercage projekt a párizsi graffiti-mezőben
Párizs egyik első északi külvárosában, Aubervilliers csatornapartján egy többszintes placcon két-három hetente feltűnik néhány objektum, néha performansszal kísérve. Kivéve, amikor fel sem tűnik, mert olyannyira beleillik környezetébe. A néhány objektum gyakori feltűnésének neve is van: Thundercage.
A fejlődés új szintjei. Humanizált algoritmusok
A Nem vagyok robot. A szingularitás határain című kiállítás szervesen kapcsolódik a Ludwig Múzeum kurátori csapata által felépített nemzetközi programhoz. Míg a 2020 novemberében nyílt Lassú élet. Radikális hétköznapok a természet és globalizmus problémáit tematizálta, a nemrég zárt Kiterjesztett jelen. Átmeneti valóságok című kiállítás az időbeliség és az aktuális társadalmi alapélmények összefüggéseit elemezte. A kiállítások célja a jelenkor paradigmáinak átfogó vizsgálata főként társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontok alapján. A Nem vagyok robot kiállítás mai világunkat célzottan a technológia, a futurizmus és a poszthumanizmus kérdésein keresztül figyeli.
Négyzet és tér
Szilvitzky Margit művészetében a hajtás, hajtogatás motívuma központi helyet foglal el. A korai divattervezői tanulmányokon túllépve, a tértextil műfaján keresztül fogalmazta meg a textilre autonóm médiumként tekintő alkotói programját. A hetvenes években kibontakozott textilművészeti „mozgalom” a progresszív hazai művészeti törekvések közt élenjáró, valamint a háború utáni nemzetközi absztrakt tendenciák kontextusában is meghatározó volt.