Fenét gyerekek!
Kozák Gábor kollekciójából a tizedik önálló kiállítás látható. Első vétele 1998-ra megy vissza, ma a galériás + műgyűjtő kombináció egyik legismertebb alakja a hazai kortárs szcénában. A többszáz tételes gyűjteményben így is mindig akad meglepetés. Szubjektív visszatekintés bő húsz évvel azután, hogy a Műértő 2003 / 7. számában Érzelmes és drámai címmel először írtam a gyűjteményről.
Visszahódítani történeteinket és új praxisokat alkotni – természet, történelem és boszorkányság
„Előrebocsátom, hogy szegedi származású vagyok, sok időt töltök ebben a városban, mindezt viszont anélkül írom, hogy ez valamiféle lokálpatrióta identitássá formálódott volna bennem. Igazából ez az első alkalom, hogy egy művészeti projektet egyszerre tudom a helybeli közönség pozíciójából és szakmai szemmel is nézni. Őszintén állíthatom, hogy az elmúlt húsz évben mély és bensőséges kapcsolatot alakítottam ki a városon keresztül kanyargó Tisza mentén található ártéri erdővel, aminek része a Boszorkánysziget elnevezésű terület is.”
Transzformersz-madeleine
A tavaly év végén elhunyt Vera Molnár előtt tisztelgő, két részre osztott (Molnár alkotásait és nemzetközi művészek reflexióit is felvonultató) kiállítás egy olyan képzőművészeti irányzat úttörőjének a háború utáni formatív évtizedeket átívelő munkásságát mutatja be, amely irányzat lényegében már felszámolta önmagát, talán pontosabban fogalmazva: a megsemmisülésig szétaprózódott, és ilyen módon magától értetődővé vált. Ez a legérdekesebb kanonizációs folyamat, ami egy alkotóval megtörténhet, viszont az œuvre-re reagáló kortársak keveset tudnak hozzátenni a „konceptualizmussal flörtölő anarcho-konstruktivizmushoz”.
Puha, fátyolos nosztalgia
Koszorús Rita 'A Home Full of Doors' című kiállításáról a Viltin Galériában.
Infekciózus képélmény
Radikális lelassulást, pszichedelikába átszellemülő, értelmező szemléletet és ép gazdatestet követelt Radvánszki Levente Infection [Fertőzés] című egyéni kiállítása, amely a K6 Projekt Galériában volt látható.
A legrövidebb idő elve
Az ónos eső, ami a minap bevonva a várost, kemény tárgyakká alakította az egyébként változó halmazállapotú, főként kevésbé kemény felületeket, felolvadt, mire másodszorra néztem meg Varjú Tóth Balázs A legrövidebb idő elve című kiállítását a Budapest Galériában.
Tanúságtétel, propaganda, dekoráció
Az államszocializmus egészét egységként kezelő, homogenizáló, változásokat, viszonyokat, periódusokat nem ismerő kortárs narratívát kérdőjelezi meg egy különösen izgalmas műtárgyegyüttes felszínre hozásával a Megrendelt emlékezet: magyar kiállítások Auschwitzban 1960/1965 című kiállítás.
Megfelelő póz a síráshoz – Brückner János örökségei
Nekem a helyek Budán vannak, mégsem ismertem eddig a longtermhandstand galériát. A fölszinten szépen felújított kiállítási tér, Reigl Judit képeivel a hófehér falon („Appendix”), az emeleten Brückner kiállítása. Maga az épület is natív installáció, vagyis úgy, ahogy van, értelmezhető.
FOLYAMATOS MÚLT, AVAGY AZ ALÁRENDELT HANGOT KAP
A pandémia okozta lezárások miatt 2020-ban elmaradó Velencei Építészeti Biennálé 2021-re csúszása nem csak azt a fordulatot hozta, hogy ettől kezdve páratlan években kerül megrendezésre. Már a 2021-es kiállítás is erősen tematizálta a Covid-járványt követő globális együttélés kérdéseinek a korábban uralkodó nyugati nézőponttól eltérő, radikális újragondolását. 2021-ben a How Shall We Live Together (Hogyan éljünk együtt) címet kapó építészeti biennálé témájában több ponton is egybecsengett a tervezés idején előre nem is látható világjárvány következtében még sürgetőbbnek tűnő globális kérdésekkel.
Terraformálás
Fenntarthatóság, amelyben a lokalitás mindenféle negatív felhang nélkül, a globális mozgásokkal és jelenségekkel összhangban jelenik meg: olyan fogalmak és elvárások, amelyek egyre határozottabban fogalmazódnak meg a művészettel szemben is, különösen az utóbbi évtizedben. Néma Júlia Folyékony föld című kiállítása a veszprémi Dubniczay-palotában ezekre ad esztétikai és szellemi értelemben egyaránt érvényes, ugyanakkor a kerámia nyelvén megfogalmazott választ.
Szeánsz egy napos délutánon
Az 1992-ben született, venezuelai származású Zeus Salas negyedik éve él Budapesten. Autodidakta festőként Európa- és Budapest-szerte egyaránt számtalanszor lehetett találkozni munkáival, illetve fesztiválokon és egyéb eseményeken különböző performatív helyzetekben is bemutatkozott már.
A hatalmi rendszer nem szűnik meg, csak átalakul
Egy apró termetű kutyával és több más, terrárium- vagy épp ketrecfogságra ítélt kisállattal megosztott lakótelepi lakásban felnőve meghatározó tapasztalataim közé tartozott, hogy a ránk bízott élőlények elégedettségének tétje nem kevesebb, mint a harmonikus családi együttműködés fenntartása. Az ember-állat hierarchia gyorsan évülő rendszere helyett az empátián alapuló, közös egymásra utaltság élménye szabályozta az emberi kontroll megnyilvánulásait – ami nem felszámolta a hatalmi helyzetet, hanem bizonyos szempontból még bonyolultabbá tette annak kiismerését.
agart – betűkbe szedett életmű
Csernik Attila életművéből nyílt tavaly ősszel retrospektív kiállítás a vajdasági Topolya Község Múzeumában. 2018-ban az acb Galériában volt önálló kiállítása (Badtext [Rossz szöveg]), az életmű egyes elemei pedig a csehországi Olomoucon kívül a budapesti Ludwig Múzeum Bosch+Bosch csoport retrospektív kiállításán, illetve a Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeum Milky Way (Tejút) c. tárlatán voltak láthatók, ám átfogó, intézményi bemutatásukra még nem került sor. A kiállítás május 19-ig látogatható.
A méhviasz farmakokinetikája
Február 24-től volt látható Horváth Gideon Myths of Vulnerability – A sebezhetőség mítoszai című kiállítása a Glassyard Gallery-ben. Április 18-án a művész Frazon Zsófiával közös vezetése zárja a tárlatot.