Titkos ösvény vezet a Bánkitó Fesztivál rendhagyó színházi helyszíne, a Patakpart felé. Az erdei tisztás vörös fényben izzik, mintha a kiépített útról letérve, a növényzeten átvágva földöntúli világba érkeznénk. Az éjszaka sötétje és a természet közelsége sejtelmes atmoszférát teremt, és az erdőből lassan előbújnak a futurisztikus, tudományos-fantasztikus filmeket idéző univerzum lakói. Háromrészes cikksorozatunkban az idei Bánkitó Fesztivál színházi programjairól mesélünk.

A fiatal alkotókat támogató Imre Zoltán Program keretében létrehozott előadásban Kelemen Patrik koreográfus öt táncossal közreműködve hajtotta végre a test konceptuális felboncolását. Az elemekre bontáshoz azonban nem szikét használtak, mint a hagyományos boncasztalon, hanem a tánc eszközeivel tanulmányozták, hogy milyen rejtett folyamatok működtetik az emberi testet. A hétköznapokban aligha gondolunk bele, hogy idegsejtek, izületek és izmok összehangolt munkája szükséges a legapróbb és az egészen összetett mozdulatok megtételéhez is. Az előadás ezeket a láthatatlan, az emberi létet alapjaiban meghatározó folyamatokat kutatja. A test analízise Kelemen Patrik darabjában nem a modern technológia eszközeivel történik, hanem az érzéki tapasztalat és a zsigeri élmény segítségével igyekszik feltárni a tudást, amely mindannyiunk birtokában lehet, ha odafigyelünk a jelzésekre. 

Ezt az ösztönös felfedezést az ókori mezopotámiai és egyiptomi civilizációk szokásai, például a halottak bebalzsamozása a visszatérő lelkek számára, valamint rituális indonéz táncok is inspirálták. A Cryptic Bodies különböző archetípusokat megtestesítő karaktereiben a több ezer éves múlt és a nagyon távoli jövő hangulata egyesül. Jelmezeik a test anyagszerűségét hangsúlyozzák: az áttetsző, fekete mintás kezeslábast viselő táncos bőrét mintha saját nyirokrendszerének térképe borítaná be. Az öt táncos hol megjelenik, hol eltűnik az erdő rejtekében, a fák mögött vagy a patak medrében. Vontatott, befelé forduló táncuk azonban időnként találkozik: tükrözik egymás mozgását, máskor pedig egymásba folynak mozdulataik. Testük ilyenkor szoborszerű kompozíciót formál, érintésekkel kapcsolódnak. Ezek az összefonódások azonban csak rövid ideig tartanak, mintha a túlzott közelség mégsem lenne kellően komfortos. Az előadók olykor a nézőkhöz is zavarbaejtően közel férkőznek, a vörös fényben azonban minden kissé kontúrtalanná válik. Lehet, hogy egy hagyományos színházi térben nem lenne ennyire intenzív, itt az erdőben azonban szinte természetes ez a fajta intimitás. A nézőpontok gyorsan változnak, a lassan kibontakozó mozdulatok sora dinamikussá válik, ahogy a koreográfia mindig a helyszín egy másik pontjára irányítja a figyelmet.

A szokatlan, zajszerű zene rendre kizökkent az átszellemült testi élmény megéléséből: az érzékek felett újra a gondolatok kerekednek felül, az agy szükségszerűen a történetet keresi, a cselekmény vezérfonalát, amelyhez kevés támpontot kap. A sokféle zenei stílusban alkotó Porteleki Áron által komponált, a metál és a grunge jegyeit ötvöző dallamok az érzékelés határait feszegetik. A monoton ritmusok, a gitárok rezgése – amelyek talán nem is állnak olyan távol a neuronok elektromos impulzusaitól – néha irritálnak, máskor révült állapotba ejtenek. A képzeletem elkalandozik, és egy erdei rave buliban érzem magam. Az egyszerre érő sok inger arra ösztönöz, hogy visszatérjek az érzéseim megfigyeléséhez. Miután a zene elhalkul, még egy darabig ugyanabban a helyzetben maradok, hiába szúr a száraz fű és zsibbad a lábam. Egészen idáig nem is foglalkoztam vele, hogy van vérkeringésem, de most, hogy a bizsergés miatt nehéz felállnom, hirtelen szembesülök a testem határaival. Mire ráeszmélek, hogy kezd kényelmetlenné válni, ahogy a földön ülök, a titkos testek eltűnnek az erdő mélyén.

Társalkotók & előadók: Alja Branc, Ábrányi Krisztina, Kelemen Patrik, Sebők Cintia, Vass Imre.

Kosztüm: Vass Csenge. Hang & zene: Porteleki Áron. Média & fotó: Szabó R. János. Fény: Dézsi Kata. Mentor: Karczag Éva. Koncepció & koreográfia: Kelemen Patrik. A Cryptic Bodies legközelebb az Artus Stúdióban látható, 2022. szeptember 9-én és 10-én.

Borítókép: Szabó R. János