Augusztus huszadikáig tekinthető meg Gödöllőn az Élesdi Művésztelep eddigi, idén huszonhat éves működését ünneplő kiállítás.

A művésztelep Közép-Kelet Európában a művészet intézményrendszerének formálisan és informálisan is az egyik legfontosabb eleme maradt. Amit itt látunk az ennek a sajátos jelenségnek a bizonyítéka.

Sokak szerint a művész akkor tud a legjobban valami frisset mondani, vagy egyszerűen csak hiteles érzelmet kiváltani a közönségéből, ha egy időre kiszakad a város ingergazdag, de elidegenítő közegéből. Ha elvonul, és időleges távollét után visszatér az új szemléletmóddal összefogni mindazt a sok, de egyre összefüggéstelenebb gondolatot, amelyet az urbánus közeg felhalmozott.

A törekvést művészet és élet összefüggésének visszaállítására átfogó értelemben az avantgárd művészeti törekvések kútfőjéből jobban ismerjük. Mégsem szabad elfelejtenünk, hogy a 19. és 20 század fordulójának összművészeti törekvései, különösen pedig azok, amelyek valamilyen módon az Arts and Crafts mozgalom eszmei hátteréből nőttek ki (így a gödöllői is), határozottan kiálltak művészeti tevékenység és mindennapi életvezetés szerves kapcsolata mellett.

Ráadásul sehol nincs annyira közel egymáshoz művészeti tevékenység, technikai igényesség és hétköznapi életvitel, mint egy művésztelepen. Az egységért a fizikai közelség és bizonyosfajta elzártság kezeskedik.

Mégis sokáig úgy tűnt, hogy a két világháború okozta megrázkódtatás leszámol a hagyományosan a fejlettebb társadalmi közegből való kivonulással megalapozott művésztelep műfajával. A külső nézőpont beköltözött a városokba, ahogyan a művészi igényesség másfajta megközelítésmódjai is helyet találtak maguknak a sokszor gyötrő városi közegben. Megszülettek a kortárs múzeumok és galériák, amelyek látszólag fölöslegessé tették a kivonulást. Ahova ki lehetett vonulni, az immár itt volt egy karnyújtásnyira. Csakhogy Közép-Kelet Európában mindez nem teljesen így történt. A régió története „nem engedte”, hogy ne kelljen kivonulni a felemás fejlődés és állandó rezsimváltások tépázta urbánus világból. A művésztelepek nem a regionális látásmód régimódi, hanem a másfajta művészetet és a másfajta életet gondoló szereplők korszerű gyülekezőhelyei maradtak.

Ha valami miatt művészet és élet egysége nem állna elő, akkor jó eséllyel az adott csoportosulás feladná ezen sajátságos életformáját. Az Élesdi Művésztelep huszonhat éves története azt mutatja, hogy bár nehézségek – ahogyan bármilyen családi viszonyban is – voltak és vannak, ezek nem mentek odáig, hogy az alapvető koncepciót feladják. Az élesdi, mint minden alulról jövő kezdeményezés sikere vagy sikertelensége nagyban múlik az egyéni szerepvállalásokon és a véletlenen. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy ez az esetlegesség nem az ott születő munkák sajátja. Az, ami a tájjal, a térrel és a figurákkal történik, az itt születő műalkotások és a tudatos alkotásmóddal bíró alkotók függvénye. Valamint ne feledjük: aki tudatosan vonul ki valahonnan azért, hogy oda visszatérjen, az sokkal nagyobb eséllyel, illetve sokkal korszerűbb és minőségibb módon tud meríteni abból a helyzetből, amelyben él. Jobban tud táplálkozni a világból, amely körülveszi, mint az, aki bár itt él, de kizárólag a máshol művelt magasművészetet, a máshol zajló életet tekinti példaképének.

Érdemes ezt a kiállítást is így nézni, mint a legkorszerűbb felé orientálódó, cseppet sem regionális, hanem a régióból egyetemeset alkotni kívánó művészek és mesteremberek seregszemléjét.

Az Élesdi Művésztelepet a Képzőművészeti Főiskola partiumi és erdélyi gyökerekkel rendelkező diákjai kezdeményezték 1997-ben. Tíz éves jubileumukra az Ernst Múzeumban, a tizenöt évesre a Modemben, legutóbb a húsz évesre pedig a Műcsarnokban szerveződött kiállítás. Egy maroknyi, még aktív alapítótag mellett az elmúlt időben lassan megszilárdult az a közösség, amely néhány éve folyamatosan dolgozik és állít ki együtt.

TELEPESEK – ÉLESD MŰVÉSZTELEPE GÖDÖLLŐN
Várkapitányi Lak, Gödöllő
Kiállító művészek: Bajkó Dániel, Balázs Imre Barna, Bodoni Zsolt, Ferenczy Zsolt, Furák-Pop László, Horváth Ági, Kaliczka Patrícia, Kovács Kitti, Kovács Lehel, Máriás István aka Horror Pista, Mátyási Péter, Nagy Benjámin, Szakál Éva, Szabó Anna-Mária
Kurátor: Zuh Deodáth
2023. május 13. – 2023. augusztus 20.