Létezett-e magyar kubizmus? Erre a kérdésre mostanában alakul a válasz, de ki gondolná, hogy a kutatások Párizsból Amerikáig, egy ottani áruházlánc női ruhaosztályaihoz vezetnek, később pedig franciaországi internálótáborokba? Nem valami szerencsés útvonal, így aztán minden magyar vonatkozású kubista művet nagy becsben kell tartanunk, reménykedve, hogy az útközben eltűntek közül majd előbukkan még néhány – követve a címlapunkon szereplő aktkép példáját. (Egyébként vicces, hogy a kilencszáztízes évek Amerikájában üzletemberek azt találták ki: furcsa, kubista képeket bemutató kiállításokkal kell szórakoztatni a közönséget, miközben az új, extrém, európai divatot akarják rájuk varrni.)

Ha extremitás, akkor ez a számunk igazán gazdag benne: és miközben ma már sem a geometrikus minták egy ruhán, sem egy síkokból összerakott emberi test nem okoz különösebb megrökönyödést, Damien Hirst az anyaságot (szinte szó szerint) boncolgató művei még képesek borzolni a kedélyeket. Akárcsak a Kassák-kortárs anarchista, Szittya Emil, egy még hatvan évvel a halála után is besorolhatatlan, inspiráló figura, akinek a csavargásai, háborús álmai kiállítást és filmet is ihlettek.

Valamennyire azt is vehetjük extrém próbálkozásnak, ha valaki megalkot egy új művészetfilozófiát azzal a céllal, hogy megteremtse egy kortárs művészetről szóló eszmecsere elméleti kereteit, de az is az átlagostól jelentősen eltérő helyzetként írható le, amikor a hetvenes években a pártvezetés roma holokauszt emlékművet rendelt az akkor pályakezdő szobrász Jovánovics Györgytől. (Az már nem extrém, hogy a terv végül nem valósult meg.)

A Velencei Építészeti Biennáléról is rendhagyó eseteket ismertetünk, olyan megoldásokat, amik igyekeznek eltérni az eddig megszokottaktól, vagy például friss szemmel néznek arra a helyzetre: a Giardini eredetileg közpark volt, a fákban szegény Velencében az ott lakóknak adott árnyékot, jó levegőt és zöldet, ám a biennálé odatelepítésével pont a helyieket szorították ki belőle.

Magyar barokk freskókról szóló sorozatunkban most egy kastély urasági hálószobájának mennyezeti képeit közöljük, inkább már rokokó jeleneteket, enyelgő párokkal, cigányzenésszel, és a plafon közepén magával Jupiterrel, aki a felhőkből, egy sasról tekint le az ágyban fekvőkre. Kicsit ez is extrém...

A gyűjtemény, amit bemutatunk szintén szolgál meglepetésekkel, ezek közül stílszerűen a Sátán a könyvtárban című művet emelnénk ki, ezzel kívánva mindenkinek jó lapozgatást. Vagy talán mégis inkább azzal a képpel, amit Degas festett Manet-ról és zongorázó feleségéről. Csak Manet később félbevágta a feleségét. A képen.

TARTALOM:

ARTANZIX
4

NAGYVILÁG
Cserna Endre: Anyák, Damien
6

INTERJÚ
Topor Tünde: „Szükség van elméleti keretekre ahhoz, hogy beszélgetni tudjunk.”
Interjú Babarczy Eszterrel
12

LOST & FOUND
Barki Gergely: Elveszett kubista művek felbukkanása II.
„Kesmarky, c'est moche, oui marquis!”, avagy ki is ez az elfeledett magyar kubista gróf?
20

INTERJÚ
Kergyó Zsófia: Csavargók a múzeumban.
Interjúk Szittya Emilről és a Buharovok kiállításáról
40

BAROKK FRESKÓ
Jernyei Kiss János: Rizspor, kézcsók, cigányzene. Barokk freskók IX.
Az edelényi kastély urasági hálószobája, 1769–70
50

INTERJÚ
Véri Dániel: „Egy elérhetetlen fehér lebegés, az azért valami lett volna.”
Interjú Jovánovics Györggyel 1974-es Cigány holokauszt emlékmű terveiről
56

BIENNÁLÉ
Boros Géza: Határátlépések
62

EGY KÉP
Cserna Endre: Egy fénymunkáról.
Szekeres Agnus és Tesch Katalin: Oximoron, 2023
68

INTERJÚ
Bordács Andrea: Befektetésből szenvedély.
Beszélgetés Kacsuk Péter műgyűjtővel
70

FESTŐK ÉS MODELLEK
Fáy Miklós:
Itt lóg a falon
78

GUTENBERG-GALAXIS
Boros Géza: Budapest kalauz nem csak Marslakók számára
Török András: Budapest könyv. Igazmondó városkalauz modern lokálpatriótáknak.
82

ARTMAGAZIN ONLINE
84