Artmagazin 102
Címlapunkon egy mutatós torta, Martí Guixé ex-food designer alkotása, amelyről nehéz eldönteni, hogy konyhai dísztárgyról vagy valódi ételről van-e szó. Műfaji határokon egyensúlyozó dizájnterméknek neveznénk, ha nem kellene azzal szembesülnünk, hogy már rég nincsenek határok. Jelenlegi helyzetünk ugyanis a totális dizájn állapotaként írható le. Az ember korában, vagyis az antropocénben nincs olyan terület, amely mentes lenne az emberi tevékenység hatásaitól, egyszóval nincs is dizájnon kívüli lét. Mi pedig nem tehetünk mást, mint hogy tallózunk az ember alkotta környezet egészét felölelő témában. Idei első lapszámunkban körüljárjuk a food design felkapott, de kevéssé körvonalazott fogalmát, alfajait, étvágygerjesztő és ehetetlennek tűnő kompozíciókkal szemléltetve.
De szó esik dizájnklasszikusokról és kortársakról: összevethetjük az amerikai dizájner házaspár, Charles és Ray Eames modernista, funkcionalista, ugyanakkor testformához igazodó, kényelmes kagylószékét fiatal hazai építészek kéznél lévő anyagok váratlan párosításával kialakított bútoraival. A kényelmetlen építészetet (uncomfortable architecture) nevében is felvállaló au műhely betonülőkés PVC-cső bútora első látásra nem tűnik kényelmesnek, ám nem is a komfortérzet az elsődleges vagy egyetlen cél, amit egy építész vagy tárgyalkotó kitűzhet maga elé, ahogy azt a kreatív csoport megfogalmazta. Változik a szemlélet, de változik az anyag és a technológia is. A hatvanas-hetvenes évek jolly jokere a korszerű tulajdonságokkal rendelkező műanyag volt, a divatos termékek mind ebből készültek, a nejlonharisnyától a pilleszékig. Ma a mindent elborító műanyag inkább szitokszó; a jövő régészei valószínűleg nem tudnak majd olyan mélyre ásni, hogy ne a lebomlásra képtelen plasztiktörmelékben turkáljanak.
Lehet, hogy a manapság szinte fetisizált 3D nyomtatás a csodálatos lehetőségek mellett szintén a tárgyklónok özönét zúdítja majd ránk, s nemsokára már visszavágyunk abba a korba, amelyben még csak agyag volt a kezünk ügyében. Ami egyébként évezredek óta ki sem ment a divatból, vegyük csak a kerámiaszakkörök felvirágzását vagy az egyedi étkészletek és vicces porcelánnippek reneszánszát. Interjúalanyaink megosztják velünk a tárgyalkotás misztériumát és pragmatikus oldalát, megtudhatjuk tőlük, hogy az új trend a kézművesség, az esetlegesség és tökéletlenség egyedi szépsége lesz. Szerzőink megmutatják a tárgyakba zárt emlékeket, történeteket, sorsokat, és szóra bírják még a biciklialkatrészt, a cekkert, a téli fagyit vagy egy budapesti bérház rejtőzködő üvegablakát is.
Sz. R.
TARTALOM:
4 – 5
Artanzix
6 – 13
Műkereskedelem
Martos Gábor: A MŰKERESKEDELEM MEGVÁLTÓI
2017 nemzetközi és hazai műtárgypiaci sikerei
14 – 18
Kiállítás
Lépold Zsanett: TECHNIKAI TÖKÉLY ÉS IDŐTLEN ESZTÉTIKA
Charles és Ray Eames a Vitrában
20 – 25
Interjú
Szilágyi Róza Tekla: KÉNYELMETLEN ÉPÍTÉSZET
Beszélgetés az au műhely tagjaival, Ghyczy Dénes Emillel és Szederkényi Lukáccsal
26 – 31
Tanulmány
Schneider Ákos: DESIGN AZ ANTROPOCÉN KORBAN
32 – 37
Food design
Geiger Bianka: ÉTELMŰVEK
38 – 43
Interjú
Szikra Renáta – Lépold Zsanett: AZ ÚJ TREND A SZÉP LESZ
Interjú Lublóy Zoltán porcelántervező művésszel
44 – 49
Designtörténet
Mayer Kitti: MERT EZ MŰANYAG!
Időutazás az ötéves tervtől a PVC-fotelig
50 – 53
Műteremben
Fáy Miklós: AZÉRT EZ MÉGIS EGY DARAB FA, MEG A LEKVÁR, AMI RAJTA VAN
Műtermi interjú Roskó Gáborral
54 – 60
Építészettörténet
Boros Géza: TERVEZTÉK SCHWARCZ ÉS HORVÁTH MŰÉPÍTÉSZEK
62 – 63
Gutenberg-galaxis
Szkárosi Endre: ERRŐL TUDNÉK ÍRNI
Hajdu István: Bernát András – A táj konfigurációja
Kényelmetlen építészet
Az épített környezet által teremtett kényelmi állapottal és ennek folyamatos megkérdőjelezésével foglalkozik az au műhely (angolul: architecture uncomfortable workshop). A nevükben jelen lévő „kényelmetlen építészet” kifejezés nem véletlen. A budapesti építészekből álló tervezőcsapat szerint az épített környezetnek nem feltétlenül az emberi komfortérzést kell növelnie.
Azért ez mégis egy darab fa, meg a lekvár, ami rajta van
Negyedik emeleti műterem a belvárosban, tele biciklivázakkal, kormányokkal, éppen újracsiszolt és lefestendő asztalokkal, fiókokkal, és rengeteg tárggyal, amik vagy önmagukban is különlegesek, vagy csak itt kapnak valami új, sugárzó jelentést a többiek társaságában. Roskó Gábor festőoverallban, amin a belehímzett felirat: Vermeer. De nem ő hímeztette bele, csak véletlenül pont ezt húzta ki valami ruhahalomból egy boltban. Anyag és szellem kapcsolatáról az Irányi utcában.
Az új trend a szép lesz
Koronás lemur a tálcán, rinocéroszfogas, míves tejfölösdoboz porcelánból – szellemes ötletek, egyedi megoldások és pragmatikus tervezői hozzáállás. A MOME tanárait bemutató sorozatunkban Lublóy Zoltánnal beszélgetünk az új szemléletű dizájnerképzésről, a 3D nyomtatás fetisizálásáról, az érzelmes kerámiatrendekről és az állatos nippek reneszánszáról.
Erről tudnék írni
A festészet egyik nagy paradoxona a modernség korától kezdve a megtekinthetőség, az elérhetőség, az eredeti-reprodukció viszonylat haszon-veszteség mérlege. Evidencia az a hatás-, minőség- és élménybeli különbség, amely egy eredeti alkotás megtekintése során érzékelhető ahhoz képest, amit a legkiválóbb reprodukció nyújtani tud.
Tervezték Schwarcz és Horváth műépítészek
Körzők, vonalzók, szfinxek, Salamon temploma, palmettás oszlopok, színes mázas Zsolnay-csempék, kovácsoltvas pillangók, olaszkorsók, táncoló gyermekek, virágfüzérek, puttók, groteszkfejek – eklektikus és szecessziós motívumok egy építészpáros házain, amelyek nem kis részben határozzák meg a város arculatát. Két elfeledett építész a huszadik század elejének szecessziós Budapestjéről.
Mert ez műanyag!
A felejthetetlen reklámszlogen még a nyolcvanas években is a gyűrhetetlen, törhetetlen, elpusztíthatatlan szuperanyagot hirdette, pedig addigra a legtöbb háztartásban a damasztabroszt, a hosszú ideig száradó fehérneműt, a kényes terítéket lassan, de biztosan felváltotta a viaszosvászon, a nejlonkombiné és a műanyag étkészlet, nem is beszélve az ólomkristályt utánzó tálcák térhódításáról vagy a formatervezési bravúr pilleszékről. Üdvözöljük a műanyagok világában!
Technikai tökély és időtlen esztétika
A jó dizájner olyan, mint a figyelmes házigazda: lépten-nyomon követi vendégei igényét. Valahogy így írható le az a gondoskodás, amely az Eames páros tervezőszemléletét jellemezte. A 20. század egyik legkedveltebb formája, a kagylószék is folyamatos evolúción ment keresztül. A légies, ívelt ülőfelület idomul a testhez és a környezethez: legyen szó nappaliról, étkezőről, irodáról vagy akár múzeumi kiállítótérről. A kagylószékek az alkalmazkodóképesség és a tervezés állandó, dinamikus folyamatának metaforáiként a mai napig üdítően hatnak, vitathatatlan, hogy van helyük a kortárs bútordizájnban.
Ételművek
Az iskolai menzán tányérba csapott főzeléktől a gondosan megtervezett csomagolású gyönyörű bonbonokon, komplex emlékeket felidéző családi fogásokon át az apró fűszerlevelekből kertecskét építő fine dining tálakig rengeteg formában találkozunk azzal, hogy enni több, mint simán csak enni. Az étkezés kulturális ügy, összművészeti sűrűsödés, az ízlelés mellett még jó pár másik érzékkel élvezhető tevékenység. Milyen színű és formájú alapanyagokat mivel kombinálva, hogyan kirakva, miből fogyasztva, milyesfajta környezetben – cikkünk a food design alapfogalmai, esetei, csinos alfajai között navigál.
Design az antropocén korban
Lehet, hogy a küszöbén állunk, lehet, hogy már be is léptünk, az viszont biztos, hogy az új korszak, az antropocén felé tekint mindenki. Hogy a képzőművészek miként reagálnak erre az élményre, arról már esett szó korábban, arról viszont még csak most fog, hogy a design területén a gőzmotortól a biodesign újragondolásáig milyen folyamatokat indított be ez a tapasztalat.
A műkereskedelem megváltói
Egy mindeddig elképzelhetetlen új árverési világcsúcs, egy avantgárd festő, aki ugyanaznap kétszer döntötte meg a saját leütési rekordját, a klasszikus festői hagyományokat követő legdrágább kínai és a graffiti fenegyerekből lett legdrágább afroamerikai… és még sok minden más a világ tavalyi műkereskedelméből; miközben itthon Tihanyi befogta Munkácsyt, és olyan új sztárneveket kellett megtanulnunk, mint Bohacsek Ede vagy Schadl János.
