Bár még javában tart a naptári tél, az időjárás már egyre inkább a tavasz közeledtét jelzi. És ugyanígy vannak ezzel a múzeumok és galériák terei is: színesebbnél színesebb kiállításokkal várják a látogatókat. Ezúttal három olyan kiállítást ajánlunk, amelyek átvezetik az embert ebből a többnyire borús, szürke téli időszakból a tavaszi színkavalkádba. A Vaserely Múzeumban az újrarendezett állandó kiállítás mellett bemutatkoznak a legújabb szerzemények is, a pécsi Nick Galériában Vető Orsolya Lia organikus, burjánzó entitásai elevenednek meg a festményeken, míg a Molnár Ani Galériában Ernszt András és Marafkó Bence duója bontja le formákra és színekre a világot.

Ha élettel teli színekre, vizuális „sokk”-ra vágyik az ember, érdemes betérni a budapesti Vasarely Múzeumba. Nemcsak az újrarendezett állandó kiállítás apropóján, hanem A tárgyak más(od)ik élete – Új szerzemények című időszaki válogatás miatt is, amely május 31-ig látogatható. Január közepén a Múzeum hosszú hónapokig tartó zárvatartás után újranyitott – rögtön két kiállítással. (És azóta még eggyel, amelyet korábban ajánlottunk.) Az időszaki kiállítás két műtárgycsoportra fókuszál, Robert Zussau és Bruno Fabre adományára, amelyek között nemcsak a névadó alkotásai találhatók meg, hanem fia, Jean-Pierre Vasarely (művésznevén Yvaral) művei is. Zussai Vasarely munkatársa volt közel harminc éven át, ő vezette a művész párizsi Silium szitaműhelyét. Fabre közgazdászként vágott bele a műgyűjtésbe, ami aztán hivatássá nőtte ki magát: később a Vasarely-életmű tanulmányozásának és kutatásának szentelte életét. A pécsieknek (vagy arra járóknak) pedig kihagyhatatlan program az ottani Vasarely Múzeum állandó kiállítása.

Pécsett nemcsak a Vasarely Múzeum kínál életteli teli színeket, hanem Vető Orsolya Lia Frissen facsart című kiállítása is, amely a Nick Galériában látható, egészen március 6-ig. A művészre jellemző vonások – amelyek sajátosan ötvözik a gesztusszerű ecsetkezelést és a posztdigitális képi elemeket –, az élénk színvilágú és a folyékony halmazállapotot visszaadó áramló/hullámzó vonalak jelennek meg Liquid Slices of Time (Folyékony időszeletek) című sorozatának legújabb darabjain. A művekben egyszerre sejlik fel a múlt – a geológiai nyomok, fosszíliák természetközeli jelensége – és a jövő pszichedelikus-posztdigitális leképezése. S teszi mindezt markáns vonalak és harsány színek egymásba kapcsolódó, egymást átfedő, vad burjánzásával – akárcsak a természeti erők, az indák tekergőző, mindent behálózó organikus rendszere.

A természeti formák (festészeti) leképezésének egy másik válfaja mutatkozik be a Molnár Ani Galériában. Ernszt András és Marafkó Bence Színrezgések – Köztes terek című kiállítása, amely április 9-ig tart nyitva, az organikus absztrakció két, látszólag egymástól eltérő, azonban alapjaiban azonos világát tárja a látogatók elé. Ernszt András festményein a színek és organikus-geometriai alakzatok kavalkádja idézi meg a természeti formák szeriális-aszimmetrikus voltát, miközben a különféle absztrakt elemek sokasága dinamikussá, játékossá teszi az ismétlődésen alapuló rendszert. Marafkó Bence objektjeinél, formázott vásznainál pedig a legtisztább, legegyszerűbb, konstruktív-geometrikus absztrakció érvényesül. Műveinél a színek (és a tónusátmenetek) és a térbeli alakzatok kölcsönhatása révén a szín- és formaalkotás új dimenzióit tárja fel.