Misztikus élményben lehetett része annak, aki a Bánkitó Fesztivál utolsó napján a tóparton heverészést megszakítva inkább a tábor felé vette az irányt, ahol egy meredek erdei ösvény előtt Szabó Veronika, a Szirének című előadás rendezője várta az érdeklődőket. Mielőtt bebocsátást nyertem volna a szirének világába, Szabó a gyógyító erejű fehér zsálya füstjével tisztította meg körülöttem a levegőt, bátorságot kívánt az útra, és felhívta a figyelmemet arra, hogy odabent már nem lehet beszélni. Lélegzet-visszafojtva indultam neki tehát az erdőnek, ahol hamarosan földöntúli hangra lettem figyelmes. Háromrészes cikksorozatunkban az idei Bánkitó Fesztivál színházi programjairól mesélünk.

A magas, éteri hang egy zöld ruhás, fának támaszkodó alak felől érkezett. Mellette egy másik játékos figura bukfencet vetett, és a nézőket csalogatta közös játékra. A részvétel gondolatától megilletődve sétáltam tovább a meredek földúton. A fák között egy félmeztelen női alakot láttam meg, aki hosszú körmű ujjaival invitálta beljebb a közönség erre bolyongó részét. A csábító, de látszólag zavart és sérülékeny szirén csupán mozdulatokkal és madárhangra hasonlító sikolyokkal kommunikált. Mintha kokettálni akart volna, néhány nézőhöz egészen közel ment, majd egyszercsak elkezdte kiüríteni övtáskája tartalmát, igazolványok, bankkártyák, telefon és más személyes tárgyak landoltak az avaron. A szirén hirtelen a földre vetette magát, és jelezte, hogy segítsünk beborítani ekkor már teljesen meztelen testét száraz levelekkel. Mindenki készségesen teljesítette a kéréseit, nem függetlenül ellentmondást nem tűrő visításaitól. Mikor felpattant a levelek alól, a fák mögött egy hatalmas objektívet vett észre – a fotóst határozottan kergette el birodalmából. Eközben furulya hangja ütötte meg a fülem: ahogy tovább haladtam, egy cserkészinges, napszemüveges, szatírra hajazó karaktert láttam meg. Ő volt az egyetlen, aki szavakat formált. Ahogy megragadta a kezemet, azt ismételgette: gyere, gyere, gyere! Pókhálókon keresztül rángatott be a fák közé egy másik nézővel együtt. A szatír felfokozott energiával rohangált az erdőben, és ahogy néztem, váratlanul kitört belőlem a nevetés. Részben megszegtem a szabályt, nem maradtam csendben. Szerencsére éppen belehasított az erdő némaságába a dobszó, amiről még belépéskor megtudtuk, hogy amint meghalljuk, egy helyre kell gyülekeznünk. A közönség különböző irányokból, a fák közül bukkant elő. Körülöttünk összegyűltek a szirének, mind a hat karakter. A kissé hosszúra nyúlt végjátékban egyszerre láttuk a szereplőket, mintha csak miattunk csoportosultak volna mind egy helyre.

Az erdő a mitológiában és az irodalomban is szimbolikus hely, az elmélyülés, valamint a titkok, az álmok tartománya, ahol különleges lényekkel találkozhatunk. A pszichoanalízisben egyenesen a tudatalattit jelképezi, olyan helyet, ahol meditatív állapotba lehet kerülni. Szabó Veronikát az erdőtől való félelmének leküzdése és egy sámánkurzus elvégzése is inspirálta arra, hogy a Tünet Együttes kezdeményezésére létrehozza a szabadtéren játszódó előadást. A céltalan bolyongás során a szereplők improvizálnak, és mozdulatok, hangok segítségével mutatják be magukat vagy éppen vonják be a játékba a közönséget. A karakterek emberi és állati minőségei folyamatosan változnak, hol az egyik, hol a másik tulajdonság dominál. A rendező egyik kiindulópontja az állati viselkedés és a természet erejének megfigyelése volt, amelyet testközelből is megtapasztalhatott, hiszen a bánki terepszemle során szarvassal, őzzel és egy sassal is találkozott. Ahogy néhány nappal később erről mesélt, bevillant, hogy amikor az előadás után kicsit szédülten a szállásom felé tartottam, a patakparton egy világítóan fehér macskát pillantottam meg. Olyan szürreális látvány volt, hogy le kellett fotóznom. Szabó Veronika erre nevetve jegyezte meg: lehet, hogy a fűben megpihenő macska arra akart figyelmeztetni, hogy néha érdemes várni és türelmesnek lenni. 

Tünet Együttes, Szabó Veronika: Szirének
Szereplők: Kelemen Patrik, Raubinek Lili, Lestyán Attila, Szász Dániel, Szász Zsófia, Vavra Júlia, Szabó Veronika
Rendező: Szabó Veronika
Szakmai konzulensek: Vadas Tamara és Szabó Réka
Produkciós asszisztens: Barna Alexandra
Koprodukciós partner: Placc Dance Fesztivál