Soprontól a Velencei Biennáléig – Benkhard Ágost építészeti öröksége

Branczik Márta

A főváros által februárban védelem alá helyezett épületek közé tartozik a Várfok utca Széll Kálmán térre néző saroktelkein álló épületcsoport is. Miután a második világháborúban megsemmisültek a korábban ott álló bérpaloták, újjáépítésük helyett Benkhard Ágost és Cleve Rudolf terveztek lakóházakat. Azóta a Várfok utca 15. alatt orvosi rendelő, üzlet és kávézó is nyílt, a 16-18. szám homlokzata viszont szinte változatlan maradt. Benkhard Ágost a településkép formálásán túl folytatott tervezői tevékenységének lenyomatai az országhatáron túl is láthatóak.

80 12 24
A Várfok utca elején álló lakóházcsoport rajza, Forrás: a MÉM MDK Múzeumi Osztályának Tervtár és Grafikai Gyűjteménye


Az 1942-es évtől a magyar művészeti életben két Benkhard Ágost is szerepelt! A festő Benkhard Ágost 1921-től 1937-ig a miskolci művésztelep vezető tanára, szervezője és menedzsere volt, majd rövid szünet után 1947-ben ismét rá esett a választás, hogy a háború alatt kényszerszünetet tartó intézetet újjászervezze. (Pirint Andrea: 100 éves a miskolci művésztelep, Artmagazin, 132. lapszám) A festő Benkhard (1882-1961) fia a Budapesti Közlöny híre szerint 1942-ben hagyta el neve elől az „ifj.” előtagot, és onnantól szintén ugyanazt a nevet használta, mint édesapja. A fiatal Benkhard Ágost (1910-1967) ekkor már gyakorló építész volt, a harmincas évektől magánirodák munkatársaként dolgozott, 1936-tól pedig a Honvédség számára tervezett katonai lakó- és kiszolgálóépületeket. Magánmegbízásokat is teljesített, példa erre a különleges lakóiról ismert, modern stílusú Vécsey-villa, a XI. Meredek utca 38. alatt. 

1946-tól a Fischer József vezette Fővárosi Közmunkák Tanácsánál kezdett dolgozni, elsősorban városterveken. 1947-ben belépett a kommunista pártba, és ugyanekkor alakították meg építésztársaival az Új Építészet Körét (1947-1949), aminek célja a háború utáni újjáépítés modern szellemű megvalósítása lett volna. A tervezés államosítása idején az Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet megszervezését irányította, majd az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztályát vezette. Bár éppen az ő feladata lett a szocialista realizmus stílusát meghirdető 1951-es Építészkongresszus és kiállítás megszervezése, maga sohasem tervezett ilyen stílusú épületet. 1955-ben az UVATERV főépítésze lett, az építésirányítás után ettől kezdve foglalkozott ismét tervezéssel. Nevéhez fűződik például az öt színes, gombaszerű tetőből álló, játékos hajóváró tervezése a tihanyi mólón. Ennél sokkal nagyobb feladata volt a velencei Giardini területén álló magyar kiállítási pavilon átépítése (Boros Géza: Egy kis barbár erőt adva a subtilis részleteknek, Artmagazin, 122. lapszám). 

167 1 131

A tihanyi móló hajóvárója, 1960 körül, forrás: Lechner Tudásközpont



Pb010030

A Várfok utca 15. alatt álló épület mai állapota, fotó: Klöpfer-Topor Tibor


Utolsó nagyobb munkája a Várfok utca elején álló lakóházcsoport tervezése volt (Cleve Rudolffal, 1957-1961). Eredetileg a házakat egy a Várfok utca felett átnyúló épületrész is összekötötte volna, mintegy a Várnegyed kapuépítményét alkotva – ez azonban nem valósult meg. Ma az épületegyüttes városképi jellegzetességét, vagyis, hogy modernizmusa mellett környezetével harmonikus egységet alkot, és érdekes homlokzati ritmikájú részleteit, például a loggiák hálószerű műkő árnyékolóit egyaránt nagyra értékeljük.

80 12 4

A Várfok utca elején álló lakóházcsoport tervei, Forrás: a MÉM MDK Múzeumi Osztályának Tervtár és Grafikai Gyűjteménye


Az idősebb Benkhart Ágost sokáig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, egy ideig pedig rektora is. Legfontosabb törekvése egy nagybányai mintára kialakított magyarországi művésztelep és közösség létrehozása volt, ezt Miskolcon valósította meg, mérsékelt sikerrel. A művésztelep 1921-ben állt fel és egészen 1951-ig a Főiskola használta. Habár a képzős hallgatók lelkesen vettek részt a nyári alkotótáborokban, a művésztelep a szűkös anyagi források és az ebből adódó kevés lehetőség miatt nem vált a magyarországi tájképfestészet fészkévé. 


Benkhard Ágost hagyatéka már a hetvenes években az akkori Magyar Építészeti Múzeumba került, ahol 2010-ben kiállítást rendeztek munkáiból. (In memoriam Benkhard Ágost (1910-1967) Emlékkiállítás születésének 100. évfordulójára a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményeiből, 2010. június 25. – szeptember 4.)

A cikk leadjét Laczai Veronika, a szöveg végén olvasható keretes tartalmat pedig Urbán Nóra írta.

Screenshot 2022-04-28 at 14.05.14.jpg
100 éves a Miskolci Művésztelep

„Ha így megy tovább, nyugodtan mondhatjuk, hogy lesz egy miskolci művészet, amely csak így és csak itt keletkezhetett. A művészettörténet Baedekerében pedig majd Miskolcnak is kijut a különleges értéket jelentő pici, de annál többet érő csillag.” (Lyka Károly, 1928)*

Screenshot 2022-05-03 at 23.33.36.jpg
EGY KIS BARBÁR ERŐT ADVA A SUBTILIS RÉSZLETEKNEK

Ha már nem mehettünk májusban Velencébe, legalább készüljünk lélekben a jövő évre, és tekintsük át a Biennálénak helyet adó Giardini második legrégebbi pavilonjának történetét.

full_005502.jpg
Inspiratív tér vagy használhatatlan udvar?

A legutóbbi Velencei Építészeti Biennálé kiállítói zöld szigetté, élő kertté változtatták a magyar pavilon belső udvarát, a kézenfekvő megoldással ráirányítva a figyelmet a pavilon kevésbé kihasznált adottságára, az átriumra.