Horváth Gideon, Mendreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin, valamint Trapp Dominika az idei Esterházy Art Award díjazottjai.

A nyolcadik alkalommal meghirdetett pályázatra 262 művész jelentkezett. A független nemzetközi szakmai zsűri 18 pályaművet jelölt a díjra. A jelölt művészek válogatott műveiből rendezett Breaking the Frame – Making Future című kiállítást 2023. december 15-től 2024. március 3-ig láthatják az érdeklődők a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban.Idén először lehet szavazni az Esterházy Art Award közönségdíjasára, melynek eredményét február 22-én hirdetik ki.

A zsűri értékelései:

HORVÁTH Gideon (^✻1990, Berlin, Budapesten él és alkot) friss szemmel tekint a mitológiai motívumokra és folyamatos változásban lévő világunkra. Méhviaszból készült mozgó alakjai, a túlérett gyümölcsök leveleiből kiemelkedő bronz szájak, sebzett vázák, naparcok és más szobrok rejtélyes kompozíciói játékos könnyedség hatását keltik szemlélőjükben. Arra invitálnak, hogy formáikra folyamatosan áramló és változó, átalakulásra és összeolvadásra képes elemként tekintsünk. Az organikus lét, a világhoz való hozzáállás és a benne való orientáció, valamint az együttélés kérdései visszatérő elemei Horváth munkásságának. Egy nyitottabb és igazságosabb jövő érdekében feszül egymásnak múlt és jelen.

MENDRECZKY Karina (^✻1988, Budapest, Bécsben és Budapesten él és alkot) és KORTMANN-JÁRAY Katalin (^✻1986, Budapest, Budapesten él és alkot)
Mindannyiunknak, akik megfáradtunk a poszthumán idő vállunkat nyomó, már-már elviselhetetlen súlyától, nosztalgikus-szürreális menedéket nyújt Mendreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin installációja. Az installáció egy szürke, kerítésekkel övezett liliputi kert, ahol a pillanat megállni látszik, a nyomós kútból csöppenő víz üveggé fagy a levegőben. Az asszonyiság fekete-fehér holdja alatt a homokszínű paradicsomdombjain apró, kosárfejű emberek táncikálnak, míg a kifeszített szárítóköteleken japán papírból készült bugyik és melltartók száradnak. Az installáció mitológiai érzékiséggel megépített ösvényei posztapokaliptikus üvegházak és emberarccal visszamosolygó groteszk gombák mellett vezetnek el. A búzakalászok mozdulatlan meredeznek a láthatatlan szélben, és halkan felcsendül a Hova tűnt a sok virág című dal melódiája. A zsűri a művészpáros eredeti látásmódját díjazva nemcsak az Esterházy Art Award kiállítására választotta be őket, hanem a díjak egyikét is nekik ítélte oda.

TRAPP Dominika (^✻1988, Budapest, Budapesten él és alkot) tájképein egyszerre vonzó és rémisztő, szervszerű nyílások és nyúlványok csapdákkal szövődnek össze előttünk és a rajzok szélein túl. Az antikoló cikkcakkos szélű és papírsarkokkal kiegészített rétegelt lapok sorában egy baljós narratíva körvonalazódik. Az akkurátusan megrajzolt és tussal festett sorozat környezetét gyors gesztusú, szétszakított fekete vízszintes sáv alkotja, melyek együtt a magyar látomásos tájfestészet egyik legkortársabb példáját adják.

Trapp Dominikával tavaly készített videó-interjút az Artmagazin Online, Horváth Gideon Myths of Vulnerability – A sebezhetőség mítoszai című kiállításáról pedig Cserna Endre írt recenziót idén áprilisban.