2019-ben új toplistával bővült az Artmagazin Online repertoárja: mi, a szerkesztőség tagjai szedtük össze, hogy milyen kulturális produktumok, élmények és termékek határozták meg az adott évünket. 2020-ban, amikor a kulturális színtér szokatlan tempóban átrendeződött, kultúrafogyasztásunk megváltozott, és csupa olyasmit gyűjtöttünk listába, ami nem az adott év termése volt, viszont nekünk 2020-ban nyílt lehetőségünk az újrafelfedezésére. Idén igyekeztünk friss (vagy idén újra megjelent) könyveket, műtárgyakat, filmeket, albumokat vagy éppen archívumokat választani – íme Szilágyi Róza Tekla kedvencei.

Shumon Basar, Douglas Coupland és Hans Ulrich Obrist: The Extreme Self, Walther König D.A.P., 2021, 256 oldal

Az ausztrál író, dizájner és vizuális művész, Douglas Coupland, a jelenleg a Serpentine Galleryt vezető sztárkurátor, Hans Ulrich Obrist és a brit író, szerkesztő és kurátor, Obrist Interviews: Volume 2 kötetét is szerkesztő Shumon Basar könyve az általuk jegyzett 2015-ös The Age of Earthquakes című kötet, valamint a 2019-ben a torontói MoCA-ban megvalósult Age of You (Korod) című kiállítási projekt gondolatmenetének folytatása.

A könyv szerzői mind aktív közösségimédia-használók, internetfogyasztók – éppen ezért saját magukon tapasztalják, amit legtöbben érezhetünk: a valóság kezelésére felhalmozott tudásunk a 2020-as években haszontalannak bizonyul, hiszen a minket körülvevő körülmények folyamatosan változnak. Beléptünk az adatkapitalizmus korába, sőt a neten minden információ, trend, tudás, álhír futótűzként terjed, az agyunk pedig folyamatos impulzustúltengésnek van kitéve. Az interneten magunkról tudatosan és akaratlanul átadott adatoknak köszönhetően mindannyian olyan erőforrássá váltunk, akiket a maximális profit érdekében ki lehet (és ki is fognak) használni. Ezzel mindannyian egy új világ, új valóság és új gazdaság középpontjában állunk – akár akaratunkon kívül is. 

A The Extreme Self címet viselő, prófétikusnak tűnő képeskönyv – amely formátumában tökéletesen igazodik a netes böngészéshez szokott figyelemküszöbünkhöz – a hiperkonnektivitás kérdését, digitalitás identitásunkra gyakorolt hatását, a gyorsulás következtében destabilizálódó éntudatunk problémakörét, valamint az egyén és tömeg, a tömeg fogalmának megváltozott jelentését járja körbe. A könyv állítása az, hogy az új világ, amelyben élünk – és amelynek működése nagyban függ a neten áramló adathalmazoktól –, felforgatta az egyéniségünkről és saját valóságunkról alkotott hagyományos elképzeléseinket. Sőt személyes adatainkat a legmenőbb árucikké alakította – és ennek hatása van a működésünkre és szellemiségünkre. 

A szerzők állítása szerint ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy miért olyan furcsa manapság a saját fejünkben létezni, akkor ez a könyv nekünk készült.

A tizennégy fejezetből álló könyvet kortárs művészek, fotográfusok, technológiával foglalkozó szakemberek és zenészek munkái illusztrálják – a könyv tervezője pedig az Age of You kiállítás vizuális világát is megálmodó Daly & Lyon volt. 

A Partizán Közgyűlés címen futó műsora, készítők: Partizán, Gulyás Márton és Szimler Bálint

Anélkül, hogy pesszimista lennék, ha valami igazán hiánycikk ma Magyarországon, akkor az a kétélű kérdések nagyobb közönség előtti, építő jellegű megvitatása – direkt politikai agenda, valamelyik kisebbség elnyomásának szándéka és mellkasdöngetés nélkül. Az amúgy is sok űrt betöltő Partizán-modell most erre is talált egy megoldást. A YouTube-on tartalmat fogyasztók számára nem ismeretlen a formátum: több szereplő egy adott helyszínen problémás, várhatóan a vélemények ütközését eredményező témát vitat meg, beszélgetésüket pedig a műsorvezető szándékosan állásfoglalásra ösztönző kérdései katalizálják.

A Közgyűlés ezen ismert modell mentén jött létre, azonban a tartalom, a kialakuló párbeszédek és vitahelyzetek a YouTube hasonló, vicceskedő videóival ellentétben inspirálók, komolyan vehetők; sőt a műsor akár napokig tartó önelemző belső monológokat is szül. Legalábbis esetemben. Az eddig publikált három részben három különböző témáról – a gyereknevelés dilemmáiról, a politikai korrektség hasznáról, illetve a szerhasználat és önrendelkezés kérdéseiről – beszélgettek a csatorna stúdiójába meghívott változatos hátterű és életkorú civilek. Nem is mondok többet, csak ide teszem az első három adás linkjét – amiket akár érdemes a családi karácsonyozások alatt közösen is megnézni, hogy a sok kérdést felvető témák megvitatását legszorosabb közegünkben is elkezdjük.

Első rész – Kontroll vagy szabadság? | A gyereknevelés dilemmái | KÖZGYŰLÉS I.
Második rész – Igazságosabbá teszi-e a társadalmat a PC? | KÖZGYŰLÉS II.
Harmadik rész – Szerhasználat és önrendelkezés | KÖZGYŰLÉS III.

Karl Ove Knausgård: Harcok sorozat, Magvető Kiadó, 2019–2021, fordította: Petrikovics Edit, Patat Bence

Mondhatni későn érkeztem a Knausgård-rajongók táborába. Ugyanaz történt, mint tizenéves koromban a Harry Potter esetében: szándékosan kerültem a hangos dicséretekkel méltatott könyveket, ugyanis nem akartam valamit csak azért olvasni, mert a közegem arra kondicionált, hogy az szinte kötelező. Knausgård esetében is éppen ez volt a helyzet – a norvég író saját életéből inspirálódó hatrészes életrajzi regényciklus, a Harcok első, Halál címet viselő kötete 2019-ben jelent meg először magyar fordításban. Ennek ellenére én csak idén ősszel kezdtem bele a sorozat olvasásába. Személyes Knausgård-történetem valamelyest kapcsolódik a The Extreme Self könyvben tematizált kérdésekhez: azután kezdtem el olvasni a Harcok sorozatot, miután a norvég író Instagramját nézegetve néhány vicces, a Nobel-díj el nem nyerését követő sztorija szokatlan szimpátiát ébresztett bennem. „Mégis kinek kell 2021-ben Nobel-díj?” – hangzott az egyik kiposztolt kérdés. 

Persze az Instagram-algoritmus által rám öntött információ ugyanolyan kondicionálás, mint amilyen az általános iskolai osztálytársak lelkes sikongatásokkal tarkított véleménye – csak ez a közösségi médiában zajló kondicionálás már egy új verzió, a szinte tudatalatti fajtából. Lényeg a lényegben: a sorozat harmadik részénél járok, már ismerem Knausgård apatörténetét, szerelmeit és saját, valamint gyermekei gyerekkorát – és lassan részesedést is kérhetnék a Magvető Kiadótól, olyan intenzitással igyekszem meggyőzni az ismerőseimet arról, hogy ha egyetlen könyvsorozatot kezdenek olvasni idén, akkor ez legyen az. Persze ezek csak azok az ismerőseim, akiknek a sorozat első részét nem vettem már meg kérdés nélkül.

Gróf Ferenc: Konkrét idő, ISBN könyv+galéria, Budapest, 2021. augusztus 3. – augusztus 27. 

Gróf Ferenc nyár végén megvalósult kiállítása szintén kapcsolódik a Magvető Kiadóhoz: hiszen a kiadó gondozásában megjelent Gyorsuló idő ismeretterjesztő sorozat azon borítóit dolgozta fel, amelyeket a sorozat első éveiben, 1975 és 1980 között Fajó János tervezett. A kiállítást kutatás alőzte meg – a sokrétű projekt alatt egy, a könyvsorozatba csatlakozó új, a látogatók által megvásárolható kiadvány is megszületett. A kiállítás kapcsán folytatott beszélgetésben Gróf Ferenc mesélt többek között a borítók iránti formai érdeklődéséről, arról, hogy hogyan vont be egy női szerzőt, Valerie Solanast a Gyorsuló idő nagyrészt férfi szerzői körébe, a kiállítás apropóján a Magvetőének mintájára megszületett Gyorsuló idő-logóról, valamint egy ártatlannak tűnő Mercedes-Benz-embléma felbukkanásáról is.