„… mindig befelé figyeltem.”
Szokták mondani, hogy egy animációs filmben fölöslegesek a jó rajzok, elég, ha a rajzok összessége, a mozdulatsor tökéletes, hiszen ki tudna koncentrálni arra, ami csak egy villanásra tűnik fel, csupán a másodperc töredéke alatt látszik, konkrétan egy-tizenketted, gyakran csak egy-huszonnegyed másodpercig jelenik meg a vásznon vagy a képernyőn?
HAVI ARCHÍV – május
Az Artmagazinnál fontosnak tartjuk, hogy habár napjaink új cikkek írásával és gondozásával, új lapszámok összeállításával telnek, mégse feledkezzünk meg korábbi tartalmainkról – főleg, hogyha azoknak ma ugyanúgy van aktualitásuk.
Soprontól a Velencei Biennáléig – Benkhard Ágost építészeti öröksége
A főváros által februárban védelem alá helyezett épületek közé tartozik a Várfok utca Széll Kálmán térre néző saroktelkein álló épületcsoport is. Miután a második világháborúban megsemmisültek a korábban ott álló bérpaloták, újjáépítésük helyett Benkhard Ágost és Cleve Rudolf terveztek lakóházakat. Azóta a Várfok utca 15. alatt orvosi rendelő, üzlet és kávézó is nyílt, a 16-18. szám homlokzata viszont szinte változatlan maradt. Benkhard Ágost a településkép formálásán túl folytatott tervezői tevékenységének lenyomatai az országhatáron túl is láthatóak.
Ezt nézd! – Város, ház, struktúra
Ezen a héten az építészet, illetve az ahhoz közvetlenül vagy közvetve köthető témák, területek kerülnek középpontba. A sort a Trapéz kiállításával indítjuk, ahol egy irodalmi mű alapján kerül terítékre többek közt az építészeti tervezés és az építés viszonya. A Hegyvidék Galériában egy egyéni kiállításon jelennek meg tervrajzok – vagyis pontosabban funkciójukat elvesztve, üvegszobrokba „zárva” egészen más szerepbe kerülnek. Az Einspach Fine Art & Photography kiállítóterében pedig egy olyan kiállítás látható, amely nem kapcsolódik szorosan az építészeti tematikához, azonban fontos kérdéseket vet fel – átvitt értelemben nemcsak az absztrakt képzőművészettel kapcsolatban.
„A punkok nem halottak, csak pillanatnyilag gyerekeket nevelnek”
Magyarósi Éva animációs filmrendező, képzőművész. Számos médiumban alkot. Novellákat ír, köztéri szobrokat, színházi díszleteket, animációs filmeket készít, jellegzetes üvegképei a fotó, a rajz és a festmény keverékei. Vizuális naplóként is értelmezhető alkotásaiban a valós és fiktív történetek, a személyes és kollektív múlt eseményei fonódnak egybe. Műveinek fókuszában a női tapasztalat, lelki és testi megélések állnak, melyeket álomszerű képekkel, egy történetbe ágyazva jelenít meg.
INTERJÚSOROZAT: ANYASÁGRÓL, MŰVÉSZETRŐL, IDENTITÁS(OK)RÓL
Az Artmagazin Online anyák napja apropóján induló új sorozatában – amelynek első, Magyarósi Évával készített interjúja hamarosan olvasható – különböző területeken és műfajban alkotó művészeket kérdezünk anyaság és alkotómunka, gyereknevelés és művészeti gyakorlat metszetén létrejövő tapasztalataikról.
Vetítéssel és beszélgetéssel zárul a Turbinában látható építészeti kiállítás
Május elsejéig látogatható a budapesti girlscanscan kollektíva bemutatkozó kiállítása Tripping on Modernist Monuments – Ukraine, Moldova and Romania címmel a Turbina Kulturális Központban.
Artmagazin ❤️ Kecskemét – videó az áprilisi buszkirándulásról
Miskolc, Dunaújváros, Salgótarján és Paks után most Kecskemétre utaztunk, meg is mutatjuk milyen volt.
Ezt nézd! – Időtlen időkig
E heti ajánlónk központi témája az idő – legyen szó a jelen kiterjesztett, átfogó vizsgálatáról (Ludwig Múzeum), a természeti képződmények időigényes születéséről, „építkezéséréről” (Liget Galéria) vagy az ökoszisztémánk fenntarthatóságának kérdésköréről egy, a belvárosi légkörből kiutat kínáló „oázis”-ban, ahova belépve egy pillanatra megáll az idő (Design Institute, Füvészkert).
A tudattágítás parafenomenológiája
Idén Igor és Ivan Buharov, avantgárd filmekkel foglalkozó független alkotók nyerték a Kassák kortárs művészeti díjat. Ennek apropóján tavalyi, a Melegvizek országa című, már a sorban ötödik játékfilmükről Tamás Dorottya, a Pszeudoposzt kollektíva tagja írt recenziót. „Ha szeretnénk valamilyen módon megközelíteni, fel kell szabadítanunk tudatunkat a rá nehezedő megfejtéséhség alól. Ennek egyik lehetséges módja, ha az összefüggések kergetése helyett az ellentétekre koncentrálunk."
68 89 21–22 420
Fridvalszki Márk a magyar alkotók azon szűk csoportjához tartozik, akiknek munkáit, korszakait, sőt side-projectjeit is mindig lereagálta a kortárs kritika, részletesen és értő módon dolgozta fel az elmúlt években, talán pont aktualitásuk és intellektuális megközelíthetőségük miatt. Ez a tavaly előtt a dunaújvárosi ICA-D-ben megrendezett Future Perfect – Befejezett jövő című kiállításban csúcsosodott ki, ahol Zemlényi-Kovács Barnabás áramvonalas kurátori gondozásában ismerkedhettek meg a befogadók a hatvannyolcas és nyolcvankilences jövőcsonkok látszólag színes és felszabadult, a mélyben viszont már bizonyára repedező világképeivel.
Ezt nézd! – Tájképvariációk
A hétre három olyan kiállítást ajánlunk, amelyek tájakat, kerteket örökítenek meg, de a hagyományos ábrázolás helyett különféle célokból és különféle módokon. A VILTIN Galériában kísérleti, fotólaboratóriumi eljárás és beavatkozás során létrejövő absztrakt kompozíciók láthatók, a TOBE Galériában pedig szintén egy fotósorozat kapott helyet: ebben az esetben azonban a kollázs technikájával jönnek létre új, a való világban nem létező tájak. A Q Contemporaryban „kisebb léptékben” jelenik meg a táj, ugyanis ott a kerteké, udvaroké és műhelyeké a főszerep – vagy inkább az azokban a helyiségekben felhalmozott tárgyaké.
„Az a kelet-európai hagyomány, amit magaménak vallok, az abszurdból és a groteszkből ered”
Az Artmagazin Online megújult arculatú videóinterjú-sorozatának második részében Brückner Jánossal beszélgetünk a Longtermhandstandben.