Az Artmagazinnál fontosnak tartjuk, hogy habár napjaink új cikkek írásával és gondozásával, új lapszámok összeállításával telnek, mégse feledkezzünk meg korábbi tartalmainkról – főleg, hogyha azoknak ma ugyanúgy van aktualitásuk. Íme a legfrissebb HAVI ARCHÍV, csupa augusztusi történéshez és kiállításhoz kapcsolódó olvasnivalóval:

Augusztus 9-én a 2016-ban alakult MŰTŐ kollektíva Ezt a vad mezőt ismerem című csoportos kiállításának megnyitója lesz a Budapest Galériában. Sok éves fennállásuk során most először nem egy saját artist-run-space-ben mutatják be munkáikat, hanem kísérletet tesznek a rendhagyó módon közösen létrehozott munkák által a kollektív öndefinícióra is. Az alkotócsoporttal Molnár Ráhel Anna interjúját ajánljuk. 

A 2B Galériában augusztus 12-ig tekinthető meg a HONG KONG. A tüntetések története című kiállítás, amely az azonos című kiadvánnyal egyetemben Bácsfai Gábor Hong Kong-i felvételeiből készült. A 2019-es őszi tüntetéshullám eseményeinek a véletlennek hála szemtanúja lehetett három, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett hallgató, akik ebben az időszakban ösztöndíjjal tanultak éppen a városállamban. A média, a dokumentáció és a történelmi események kapcsolatáról a t.error 2008 kiállítás kapcsán létrejött Erdősi Anikóval és Hetesi Attilával készült interjúnk tud betekintést nyújtani. 

Augusztus 28-ig tart nyitva Az Űr - Alternatív kozmoszok című kiállítás a pécsi m21 Galériában. A kiállítás központi témája a Holdra szállás, amely egyenesen megváltoztatta a gondolkodást, átalakította a térhez való viszonyt, új anyagok és formák divatját hozta a dizájnban és az öltözködésben. A Holdra szállás ötvenéves évfordulója idején, 2019-ben a budapesti Vasarely Múzeum is bemutatott egy válogatást, Holdmúzeum 1969 – Művészet és világűr címmel. A budapesti kiállításról Lépold Zsanett írt az Artmagazin 115. számába, kiemelve több olyan alkotást is, amelyek jelenleg a pécsi kiállításon is megtekinthetők.

Augusztus 30-án nyílik a Mai Manó Házban Drozdik Orsolya A fénykép és a szerelmes vers című kiállítása, amely a jelenleg Budapesten és New York-ban élő művész 1975 és 1995 között készült önreflektív, feminista fotós munkáiból, illetve textuális koncept verseiből válogat. Drozdikkal két évvel ezelőtt Topor Tünde készített életút-interjút. “Meggyőződésem volt, hogy a feminizmus alapja a szabad tánc, és a saját feminizmusomat erre is alapoztam. De nem is a tánc, nem a performansz, hanem a test felszabadítása a lényeg, és a testnek az a szintű tudata, ahonnan művészetet lehet csinálni.”

Szeptember 3-án zár a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria Mintázatok. Hímzés a kortárs képzőművészetben című kiállítása. A csoportkiállításon szereplő alkotások a hímzés hagyományosan népinek vagy iparművészetinek tartott műfajával élnek, mégis a kortárs képzőművészetet gazdagítják – egyúttal közös és privát örökségünk vizsgálatára is késztetnek. 2009-ben két kiállítás is látható volt az Iparművészeti Múzeumban, amelyek a hímzés kortárs művészeti vonatkozásait boncolgatták. Az egyik, Az öltés művészete című biennálés kiállítást az angliai Hímzők Céhe szervezte, míg a másik, „Ahogy a varrócérna kerüli a gombot” című tárlat egy kortárs magyar válogatást mutatott be. Az iparművészeti múzeumbeli kiállításokról Izinger Katalin írt az Artmagazin 31. lapszámába – írásában több olyan alkotó is előkerül, akik a Deák17 kiállításán is képviseltetik magukat.

Szeptember 4-ig látható a MAGNUM 75 – A Magnum Photos fotóügynökség 75 éve című kiállítás a Capa Központ Project Roomjában. Az idén a 75. évét ünneplő fotóügynökségről szóló kiállítás, amelyet a magyar születésű Robert Capa alapított, rendhagyó nézőpontból tekint vissza az elmúlt évekre: a fotográfusok személyes visszaemlékezéseken és beszámolókon keresztül mutatják be meglátásaikat az őket körülvevő világról egyéni nézőpontjaik sokféleségén keresztül. Nem ez az első eset, hogy a Magnum Photos előtérbe kerül magyarországi kiállítótérben. 2014-ben a Mai Manó Házban is rendeztek kiállítást egy több mint 50 évig ládában rejtőzködő anyagból, amely az ügynökség legendás legelső csoportos kiállítása volt az innsbrucki Francia Kulturális Intézet alagsorában. A kiállításról Fáy Miklós írt az Artmagazin 71. számába, Nem telik, nem múlik címmel.