Lélektelen állattáblázat
Hogyan tűnhet el nyomtalanul egy egész falat betöltő óriáspannó Tihany és Budapest között? Vaszary János 1928-ban festett Víz alatti világa a két évvel korábban Gróf Klebelberg Kúnó vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezésére alapított Magyar Biológiai Kutatóintézet (akkori gúnynevén Csiborpatkolda) számára készült, és az emeleti kutatótermet díszítette. Az eredeti koncepció szerint a Balaton flóráját és faunáját ábrázoló festmény a végső változatban – beolvasztva a fiumei intézet munkakörét is – különös tengeri élőlényeket vonultatott fel, amit az intézet dolgozói vegyes érzelmekkel fogadtak.
Gosztola Kitti a néhány korabeli újságban közölt, ám alig kivehető archív felvétel és egy nemrég aukcióra bocsátott vázlat nyomán, a háború előtti tudományos ismeretterjesztő könyvek és a Limnológiai Intézet kutatóinak segítségével ered a Vaszary-tabló rejtélyes lényei nyomába. Az idei tihanyi Artplaccon bemutatott Lélektelen állattáblázat (Vaszary János panneánjához) installációról Német Szilvi, az Artplacc 35 év alatti művészeket bemutató kiállításának kurátora írt az Artmagazinra.
Fények nyomában
„Mehr Licht” mondta a derengő fényű hálójában halála előtt Goethe, amely kijelentésre – egyesek szerint tévesen, mások szerint joggal – aztán egy egész eszmerendszer, a felvilágosodás épült. Kisebb léptékben, de hasonlóan megtermékenyítő hatású volt az UNESCO idei felhívása is. A világszervezet 2015-öt a Fény Nemzetközi Éveként hirdette meg, amely jó alkalmat kínált a vizuális kultúrával foglalkozók számára a téma által ihletett események szervezésére. A hazai közönség például ennek keretében találkozhatott Csáji Attila lézermunkáival a Műcsarnokban. Párhuzamosan az Új Budapest Galéria egy reprezentatív, a fénnyel, a fényművészettel kapcsolatos tudásunkat rendszerező csoportos kiállítás szervezésére vállalkozott. Bár ebben az esetben nem csak a Fény Nemzetközi Éve jelentette az apropót, hanem Paksi Endre Lehel áttekintő igényű doktori kutatása is, aki kurátorként a tárlat címében szintén Goethe utolsó szavait idézi meg, a kiállításban pedig a fény jelenlétének mágiájáról beszél.
„Múzeumba menni jobb, mint a McDonald’s-ba!”
A címben megfogalmazott kijelentést a 7 éves Igor mondta a zágrábi Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozása kapcsán. Úgy gondolom, hogy ez a mondat sokkal többről szól, mint egy sikeres, követendő múzeumi program receptjéről. Persze ez is benne van, de ha egy gyerek eljut odáig, hogy saját maga egy ilyen erős, hatásos megállapítást tesz, az számomra mindennél többet jelent, ez a szakmai elismerés csúcsa!
Játssz okosan!
Az idei év eddig úgy tűnik a játszható kiállítások éve. Épp hogy csak bezárt a Kép és képtelenség a Capa Központban, máris mehetünk videojátékozni a Ludwigba. De mi köze a konzoloknak a képzőművészethez?
SCREAM! SCREAM! SCREAM!
Az Artmagazin néhány nappal később a teljes, majdnem húsz percig tartó esemény dokumentációját közzétette videón. A másodlagos beszámolók sora itt vette kezdetét.
Sétálunk, sétálunk…
Aki keres, talál
Fenségesség és kicsinyesség Debrecenben
A fenségesség és a kicsinyesség csapott össze Debrecenben. Jelentés a MODEM legújabb kiállításáról, ami a friss sajtóhírek szerint akár az utolsó saját produkció is lehet.
Terra Nova és Szatellit-módszer
Idén teljesen eltérő megközelítésből, mégis alapvetően hasonló kérdésekre reflektáltak az MKE Képzőművészet-elmélet Tanszék mester szakos diplomaprojektjei: mindkét kiállításon megjelent az utópia és a fiktív jövő fogalma. Azonban míg a Terra Nova „megoldási javaslatai” – gyakorlati elemei mellett is – abszolút értelemben vett utópiák, addig a Szatellit-módszer avagy a Magyar Guggenheim a címéből is sejthető módon olyan felvetéssel él, ami legfeljebb Magyarországon minősül valóságidegen fikciónak.
Álmodtam neked
... Költői kérdése, amelyre fotósorozata egy tavalyi leírásában bukkanhatunk, már közelebb jár az igazsághoz, mint maguk a precízen lefotózott tételek. „Vajon az, hogy megtaláltam a polcokra rakódott porból kirajzolódó tájképeket a kötetek helyén, közelebb vitt-e anyámhoz?” A kiállítás ilyen és ehhez hasonló leképeződések számba vétele.
Te hogy nézed meg?
Az A kis cigány (1996) c. kisjátékfilm akkor készült, mikor Kállai Henrik még a szegedi tanárképző főiskolára járt. Egy videokamerán keresztül kezdte el rögzíteni családja mindennapjait, így az A kis cigány története is az alkotó családjának, pontosabban nagybácsikájának, Pikács Gábornak – aki a film főszereplője, illetve a kiállításon is résztvevő művész – az életéből merítkezik. A mesemondói narrációval kiegészült néhány jelenetből álló történet egy kisnövésű roma fiú nehéz sorsát és tragikus halálát mutatja be, s mindennek egészen különös atmoszférát kölcsönöznek – a szalagok roncsolódása és az újrarögzítés eredményképpen – az olykor nehezen kivehető alakok, illetve az alig érthető párbeszédek.
Mély mondanivalóba könnyű belefulladni
Akár a mottója is lehetne az Új Budapest Galéria nyitókiállításának a cikk elejére választott Gerber Pál munka címe. A Budapesti merítés című csoportos bemutatót összeállító Andrási Gábor, Fitz Péter és Török Tamás a kurátori koncepció tekintetében valóban nem merült veszélyesen mélyre. A három művészettörténész egy reprezentatív kortárs magyar művészeti tabló kialakításának igényével olyan meghívásos tárlatot rendezett, amely jórészt az általuk vezetett intézmények kiállításain – a Budapest Kiállítóteremben, a Lajos utcai Kiállítóházban, valamint a Kiscelli Múzeum templomterében és oratóriumában – már korábban bemutatott, közel hatvan képzőművész munkáiból állt össze.
Gerber Pál: Mély mondanivalóba könnyű belefulladni, 2012, kasírozott print
Mint a művészet
Az állatok viselkedésével foglalkozó etológia az állatvilág jelenségeit gyakran állítja párhuzamba az emberi kultúra jelenségeivel – összehasonlításként vagy ráközelítő magyarázati elvként. Kulturális magyarázatokra fogékony etnográfusként, bevallom, mindig borzongással töltött el a tudományos összeolvasásnak ez a formája. Még akkor is, ha elgondolkodtatott egy-egy sztori (például a falkáról, vagy a hangyabolyról). Mert nem tűnt elégségesnek, valóságosnak és relevánsnak. Számomra.
Frieze Fun Fair
A 2013-as Frieze Art Fair ismét egy kiárusítás jellegét öltötte. Az egyszeri vasárnap délutáni látogatókat a bejárattól elterelve a Frieze Masters másodlagos piacának zsúfolt sátra felé tessékelték a Regent's Park túloldalán, míg a jobban felkészült kortárs művészeti rajongók elvegyültek a benti divatos tömegben, rituálisan róva fel és alá a számozott fehér standok közti folyosókat. A többség a látványosságért jött, nem a csúcskategóriás alkalmi vételt keresve.