Egy saját hely. 5. rész: Higgs Mező
Függetlenek? Sorozatban
Szeptemberben nyitott meg a Higgs Mező a Hercegprímás utcában, de még most is mindennap csiszol rajta valamit az ötletgazda, Adamkó Dávid és szervezőtársa, Deli Anna. A kezdeményezés hiánypótló: elsősorban videó- és installációművészetre koncentrálnak. A múlt héten beindult a kávézósarok is, amitől hosszú távon a galéria fenntarthatóságát remélik. A Crosstalk Video Art Festivallal közös nyitóesemény és a fesztivál anyagából bemutatott válogatás után most egy interaktív pop-up eseménynek adott helyet a kiállítótér, ahol mindenki kijátszadozhatta magát a próbafülkében – ha valaki még nem járt a Higgsben, ideje bepótolni!
A Crosstalk nyitóeseménye – ami magának a Higgs Mezőnek a debütálása is volt – szeptember 12-én. Fotó: Crosstalk Video Art Festival (Kováts Dániel)
A két szervező még a Képzőről ismeri egymást. Adamkó Dávid maga is videóinstallációkat készít, idén szeptemberben a Ludwig Múzeumban állított ki mint a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj egyik jelöltje. A „galériacsinálás” teljesen új terület számára – ellentétben Deli Annával, aki már évek óta Budapest legkisebb galériájának büszke tulajdonosa. A Luk Galériát lakása bejárati ajtajának kukucskálónyílásában alakította ki, ahol egyébként Dávid kiállító művészként és technikusként is aktív volt. A Luk jelenleg a Higgs miatt takaréklángon üzemel; a leselkedni vágyók jobb, ha a Hercegprímás utcai portál kirakatüvegéhez járulnak.
All you do is put it together címmel október 18. – november 11. között a Higgs Mező egy válogatást mutatott be a 6. Crosstalk Video Art Festival anyagából (kurátorok: Adamkó Dávid és Német Szilvi). A miniatűr projekció Vadócz Péter Global Warming című videója. Fotó: Higgs Mező
Nem is akármilyen portál mögött tudják megnézni a kiállításokat: az eklektikus-historizáló épület földszintjén a múlt század fordulóján Schmidl Sándor nyitott gyarmatáru-kereskedést. A portékák kelendőségét egy Lajta Béla által tervezett, elegáns szecessziós portállal is igyekezett bebiztosítani. Az üzlethelyiség később raktárként, boltként és irodaként is működött – mire a Higgs csapata rátalált az ingatlanra, már csak romjaiban emlékeztetett valamikori önmagára. A védett utcaképet szem előtt tartva álltak neki a felújításnak: a földszinti helyiséget Kovács Dénes és Demeter Ágota építészek tervei alapján alakították át. Az így létrehozott, utcára néző nagy ablakok új funkciót kapva maguk is vetítőfelületként szolgálnak, ami sötétedés után az utcát is bekapcsolja a galéria játékterébe (a Galériák Éjszakáján például Német Szilvi szervezésében haszontalan weboldalakat vetítettek ki rá, a net art szellemében).
A portált Lajta Béla tervezte Schmidl Sándor és fia gyarmatáru-nagykereskedése számára (1905-1906); számukra tervezte a Kozma utcai zsidó temető egyik legszebb szecessziós síremlékét is. Fotó: Német Szilvi
Dávidot mint gyakorló művészt az vezette, hogy olyan feltételeket teremtsen a galériában, amilyeneket ő maga ideálisnak tartana kiállítóként – a teljes berendezést úgy alakították ki, hogy a művészeti programot minél inkább ki tudja szolgálni (a mennyezeten futó rögzítő- és kábelrendszer minden projektort használó művész és galériás álma lehetne). A kávézó kiegészítő szerepet játszik a művészeti tevékenységhez képest, ezt a térben is érzékelni lehet: a sarokban a bútorok, a pult is variálható, mindig az adott kiállításhoz, eseményhez igazodva. A Higgs Mező egyébként már délelőtt tíztől nyitva van, és csak este zárnak: nyitott helyként képzelik el magukat, ahova csak egy kávéra is beugorhat a látogató. Ha megjön a kedve a térben villódzó videókhoz, akkor kényelmesen, távirányítóval ellátva akár maga tud válogatni a bemutatott anyagból kedvére valót, és elmélyedni például az intenzív, befogadhatatlan mennyiségű fesztiválfelhozatal egyes újra kiállított darabjaiban.
A kávézó november elején nyílt meg; berendezése variálható, mindig igazodva az aktuális művészeti programhoz. Fotó: Higgs Mező
A Higgs független (a pályázatoktól való függőséget is ide értik) nonprofit helyként kíván működni. Ahogy Dávid fogalmaz, ez a fajta művészet, amit ők bemutatnak „egyébként sem piacképes itthon; emellett olyan korlátokat szabna a programnak, ha az eladhatóságot kéne szem előtt tartani, ami a Higgs számára érdektelen. Az egész projekt felfogható egyfajta kreatív kísérletként, ideális feltételek között – művész vagyok, nem kurátor vagy galériás.”
A Higgs Mező első, Telephone Pictures című projektje 2012 novemberében, Moholy-Nagy László által inspirálva (aki telefonon keresztül adott festőknek instrukciókat készítendő műveiről). Ők az Indianapolisi Egyetem egy festőosztályát kérték fel, hogy hagyjanak nekik hangüzenetet arról, mit állítanának ki a még felújítás előtt álló helyiség kirakatában (Michael Helsley-ét és Liz Wierzbickiét valósították meg). Liz Lajta Béla Túrája során Dávid és Anna végigjárták az összes Lajta Béla épületet, és mindenhonnan vittek magukkal valami emléket – vizet a csapból, frottázst a domború rézmintákról, falevelet a temetőből. Fotó: Higgs Mező
Az új galéria városszövetben elfoglalt helyén sokan meglepődtek – nonprofit, ráadásul művészek által vitt hely, a Bazilika tőszomszédságában! Dávid nem ilyen volumenű projektnek szánta eredetileg, és nem intézményalapításban gondolkozott, hanem egy kisebb, lakásként is használható, műhely jellegű kiállítóteret szeretett volna csinálni valami kevésbé frekventált környéken. Édesapja akkoriban épp ingatlanokat keresett befektetési céllal – fia felvetette, hogy inkább üzlethelyiségbe fektessen, amiből ők létrehoznak egy ilyen profilú helyet. Az ötlet sikeres fogadtatásra lelt, és a kezdőtőkének köszönhetően az eredeti lakás-műhely elképzelés helyett már egy jóval nagyobb léptékű, hosszú távú projektben gondolkozhattak. Ingatlant se célzottan a belvárosban néztek, ám több helyszín végigjárása után végül a szerencsésen megtalált Hercegprímás utcai helyiség mellett döntöttek, mert ebben a térben látták a legtöbb lehetőséget.
Adamkó Dávid és Deli Anna építi a Higgs Mezőt. Fotó: Kováts Dániel
Dávid és Anna a kezdetektől elsősorban videóban és installációban gondolkoznak, részben saját művészeti gyakorlatuk miatt. Másrészt a 2007 és 2012 között működő Videospace Galéria megszűnésével kifejezetten médiaművészettel foglalkozó kiállítótér nélkül maradt Budapest. A kilencvenes és kétezres évek másik meghatározó tényezője, a C3 – pótolhatatlan videóművészeti adatbázisa és egykori úttörő szerepe ellenére – mára inkább működik archívumként, mint aktív szervezőként.
A Higgs Mező igyekszik a két elődhöz hasonlóan a videóművészet elméleti, történeti kontextusát is bemutatni. A Crosstalkkal közös kiállítások alatt például náluk is hozzáférhetővé vált a húsz éves Intermédia Tanszék archívuma, illetve tervezik egy aktualizált videóművészeti adatbázis létrehozását is.
All you do is put it together – kiállításenteriőr fülhallgatókkal. Fotó: Német Szilvi
A Higgs Mezőre egy olyanfajta spontaneitás jellemző, ami üdítően hat a mostani budapesti kiállítóhelyek között. Energiáikat eddig nagyrészt lekötötte az előkészítési fázis, a program csak nagyjából körvonalazódott – de mióta a hely valóban megnyitott, egyre több olyan találkozásban van részük, ami visszahat a formálódó programra is, „szinte maguktól alakulnak” az események a felmerülő kollaborációk mentén. Nem ragaszkodnak mereven a videó és installáció műfajához sem: „sok minden megtörténhet itt, előadások, prezentációk, workshopok. El tudok itt képzelni színházat is. Bármit, aminek úgy igazán nincs hely, de számunkra érdekes lehet.” A november 14-16. közti együttműködés a MOME-n doktoráló Dévényi Dalmával (Je Suis Belle) szintén így került be a Higgs eseményei közé.
Épül a Je Suis Belle Kaleidoszkóp projektjéhez az interaktív próbafülke. Fotó: Higgs Mező
Dávid hosszú távon azt szeretné, ha a Higgs egyfajta művészeti laboratóriumként működve létrehozna maga körül egy kreatív műhelyt. A név is erre utal: „Higgs elmélete szerint a Higgs-mező kitölti az univerzumot, és ez a mező a feltétele annak, hogy kozmikus és molekuláris szinten bármi keletkezzen. Először fura volt így használni, de mostanra beérett, ráadásul most már Nobel-díjasok vagyunk. Maga a mező szó is jól jelöl egy közeget: a mező az egy nyitott tér, aminek nincsenek jól körülírható határai. Lehet romantikus természetközeli, meg tudományos megközelítése is, ami hangsúlyozza a művészet és a tudomány kapcsolatát. Engem művészként tudatosan foglalkoztat, hogy hogyan működik a kreativitás, és a név kifejezi ezt a szándékot is – utal a teremtés közegére és lehetőségére.”
A sorozat 1. része a Demo Galériáról itt, 2. része a Chimera-Projectről itt, 3. része a Lumenről itt, 4. része a Múzeum Szalonról itt.