Idő-alapú médiaművek a kortárs képzőművészetben / Time-Based Media in Contemporary Art

A C³ Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány és a Budapest Galéria kiállítása

Új Budapest Galéria, 2015. december 5. – 2016. március 20.

Időalap. Bevezető

A Time-Base Corrector az analóg videotechnika kivételesen fontos kiegészítő egysége volt, stabilizálta a gyakran szétesésre hajlamos elektronikus jelet, korrigálta a szinkron, a hang- és a kép esetleges technikai hibáit s így jó minőségben tette láthatóvá, hallhatóvá a nézők számára az üzenetet. Ez az eszköz mára, mint a digitális világban szükségtelen, eltűnt – még mielőtt magyarul meg tudtuk volna rendesen nevezni. A Time Based Art – idő alapú művészet – kategória is az analógból digitálisba forduló kor terméke. Mindazon műalkotások összefoglaló neveként kísérelték meg bevezetni, melyek más módon veszik igénybe a néző idejét, mint a festmény, a szobor, a grafika vagy az épület. Míg utóbbiaknál a nézőtől függ, mennyi időt szán a műre, az időalapú – gyakran médiaművészetnek is nevezett – formánál a befogadás alapvető feltétele, hogy a néző erre határozott időtartamot szánjon saját személyes idejéből, ami alatt a művet feltárja, meghallgatja, megnézi. Idő alapú a zene, a színház, a film, a rádió és a televízió, de idő alapú adigitális technikák elterjedésével megszületett interaktív multimédia, a virtuális valóságok, az augmentált világok, a komputerjátékok és az Interneten létrehozott műalkotások sokasága is.

KOMORÓCZKY Tamás, Bluten Tag! 2014, videó, 14 perc ©Új Budapest Galéria 

A bemutató törzsanyagát az elmúlt öt év (2010-2015) alkotásaiból válogattuk, ún. „egycsatornás” videoművek mellett installációk és archívumi jelleggel helyben nézhető, korábbi munkák, összeállítások mutatják az aktuális képet és jelenítik meg az átalakulások hátterét.

Magyarországon kifejezetten a kortárs videó/média művészetre koncentráló átfogó, összképre törekvő bemutató lényegében az 1991-ben rendezett Sub voce kiállítás óta nem volt. (http://catalog.c3.hu/mediatortenet/PDF/SVB_VOCE.pdf) Léteznek fesztiválok (Crosstalk), léteztek e médiumra fókuszáló bemutatóhelyek (Videospace, Pixel Galéria, 2012-ig) és számos kiállítás részeként volt látható néhány mű, vetítés, elérhetők Youtube csatornák, számítógépes adatbázisok, de tematikus kiállításra nem, illetve tágabb, nemzetközi kontextusban vállalkoztak intézmények (Keleten a helyzet, Ludwig Múzeum, 2010; Julia Stoschek Collection Műcsarnok, 2013–2014)

A kiállítás elsősorban a kortárs képzőművészet legfrissebb alkotásaiból nyújt válogatást, tekintettel mindenekelőtt a magyar művészekre, éljenek bár itthon vagy külföldön. A terület iránt különösen érdeklődők számára létrehozott „archív sarokban” a C3 médiamúzeum 1.0 projektje révén azonban betekintés nyílik a korábbi művek és korábbi anyagok történeti kontextust teremtő halmazába is.

A bemutató speciális része a digitális kultúrát tágasabban értelmező szekció, melyben a legfiatalabb generáció, a 19 év alattiak kreatív számítógép használatának sokrétűségéről győződhet meg a látogató a <19 Szabadfogású Számítógép Verseny http://verseny.c3.hu/2015/ révén, adott esetben akár a művészettől függetlenül.

MONHOR Viktória, Danger Music #17, 2014, performansz, videó-dokumentáció, 20:24 perc, ©Új Budapest Galéria 

Nem teljességre törekvő áttekintésről, szalonszerű összegzésről van tehát szó, hanem friss, izgalmas, új, ismerhető és kevéssé ismert munkákból összeállított válogatásról. Szándékunk volt viszont a mozgóképi műformák alapvető átalakulásának legalább jelzésszerű bemutatása. Ezért a korábbi technikák, a celluloid film és az analóg videó migrációja az univerzálisnak tekintett digitális közegbe, a figyelőkamerák „élő” képei, a három dimenziós, interaktív, térbeli, nemlineáris mozgókép, a skypeon rögzített beszélgetés alapján összeállított vagy a kizárólag interneten elérhető idő-alapú művek, videó számára készült és a neten publikált performansz sorozatok, kísérleti operafilm és még sok minden más is látható az Időalap bemutatón.

Kiállító művészek:

Barnaföldi Anna, Gróf Ferenc / Société Réaliste, Kis Judit, Komoróczky Tamás, Maurer Dóra, Monhor Viktória, Németh Hajnal, Intermédia analóg filmvágás kurzus (Farkas Rita, Horváth Zsófia, Huszár Ildikó, Kemény Zsuzsa, Kis Antal, Korponovics Roland, Kristóf Gábor, Tulisz Hajnalka), Révész László László, Szegedy-Maszák Zoltán – Fernezelyi Márton, Szemző Tibor, Szécsényi-Nagy Loránd, Szirtes János, Szolnoki József, Vándor Csaba, Waliczky Tamás

Kapcsolódó tartalom:
Danger Music #17, Monhor Viktória performansza mint Eleven emlékmű
Fények nyomában
Beszélgetés Waliczky Tamással, „A számítógép nekem a szabadságot, a menekülési útvonalat jelentette."