Mit mond nekünk ma Melville Moby Dickje?

Artmagazin

Május 30-án kezdetét vette a 2016-os Velencei Biennálé, ami az építészeti biennálék között a tizenötödik. A központi pavilonba besétálva, rögtön az első teremben megállunk – az előző rendezvény után maradt gipszkartondarabok sokasága láttán felemás érzések között eszünkbe jut a tavalyi év, és az a videómunka, ami e faldarabok némelyikén mutatkozott be, és amelyet kivételesen – még amolyan újságíró-időszűkében is – kétszer megnéztünk. John Akomfrah videoinstallációja, a Vertigo Sea kép- és szövegintenzitása hipnotikus erejű, földhöz szegezte és háromnegyed órán át fogva tartotta a betérőket. A teret kitöltő három hatalmas vásznon örvénylett, hullámzott, morajlott az óceán. Hol apró bálnavadászhajókat dobált, hol kegyetlenül legyilkolt hatalmas bálnák vére festette vörösre. Az egymásba ömlő képsorokon rabszolgakereskedők és menekültek élete keresztezte egymást, minden és mindenki a túlélésért küzdött. Nem véletlen tehát, hogy az idei Biennálén is erősen gondolunk rá.

Vertigo Sea több szempontból összefoglaló műnek, egyfajta csúcspontnak tekinthető. Nem csupán azért, mert tömöríti az Akomfrah-t a 80-as évek óta foglalkoztató alapvető kérdéseket, de többrétegű formavilágát, vizuális és audio-nyelvét, valamint irodalmi, történeti és elméleti referenciáit, valamint az archívummal folytatott folyamatos párbeszédét tekintve is. A háromcsatornás filminstallációt alapvetően két irodalmi mű inspirálta, az angol költő, színész és drámaíró Heathcote Williams Whale Nation (1988) című könyve és Herman Melville 1851-es regénye, a Moby Dick, a fehér bálna. A számos történeti, filozófiai és irodalmi idézetet, klasszikus fotográfiai forrást, a Skye-, a Feröer-szigeteken és az Észak-Norvégiában forgatott felvételeket felhasználó munka alapanyagát a BBC természetfilmes archívumának állománya jelentette. A lélegzetelállító természeti képek és a bálnavadászat borzalmas jelenetei kötik össze azt az elbeszélést, amely mint egy lamentáció idézi meg az évszázadok óta folyamatos migráció, a rabszolgaság, a generációkat érintő menekülés és politikai terror epizódjait, köztük az argentin junta politikai tisztogatásait – az elkábítva az Atlanti-óceánba dobott áldozatokat, a Dél-kínai-tengeren átkelő dél-vietnámi menekülteket, de a közelmúlt, illetve a jelen európai menekültválságát is a mediterrán térségben. A Vertigo Sea vizuális eposz az ember és a természet közti kapcsolat törékenységéről és bonyolult kapcsolatrendszeréről.”

Páldi Lívia: Folyamatos múlt – John Akomfrah filmjeiről

Folytatás az Artmagazin 2016/03. számában (18-21. o.)!


John Akomfrah: Vertigo Sea, 2015 (trailer)   Forrás: Vimeo