Egy társadalmi hasznosságról végzett lakossági felmérésen a szívsebész – aki alázattal dolgozik, alapos, jó és folyton képezi magát, hogy legyenek újabb ötletei összetett problémák megoldására – megérdemelten végezne az élen. A kurátor – nem hiszem. Biztosan nehézség támadna pontosan belőni, mit is csinál, esetleg a meghatározás kimerülne abban, hogy ő az, aki egy múzeumban eldönti, melyik teremben melyik festmény lógjon, így aztán eléggé hátra sorolódna.

Szívem szerint ezért mindenkit elküldenék megnézni az Oldás és kötést, először a Jancsó-filmet, és rögtön utána a kiállítást, mert a kettő együtt pontos képet ad arról, mi a kurátori munka, és főként, hogy ez mennyi munka, és mi a társadalmi hasznossága.

Jancsó Miklós: Oldás és kötés, 1963, filmstill    Forrás: http://budapestgaleria.hu/uj/

Több szinten kapunk válaszokat: szöveges magyarázatokat a falakon, magukat a filmben villanásokra feltűnő festményeket élőben, érthető történeteket – például arról, hogy miért épp egy francia festő lett a hatvanas évek művészbeszélgetéseiben a hivatkozási pont. Interjúvideókat relikviákkal teli nappalikból vagy a kerti fa árnyékából a korszak fontos, még élő alakjaival, tele személyes szálakkal és történeti magyarázatokkal. Építészeti terveket a háborús foghíjtelkekre. Betekintést az informális szalonok világába. Kikutatott kordokumentumokat, amik közül az egyik legborzongatóbb, a Képzőművészeti Főiskola diplomabizottsági ülésének jegyzőkönyve. Ebben Szabó Ákos Cantata Profana falfestményét elemzik ideológiai megfelelősége szempontjából, mi pedig egy szuper videómunkán látjuk a művet magát, fontos és jegyzőkönyvben hivatkozott részleteit pedig a falakon. Designszékeket, amik így egy csoportban nemcsak hangulatról, formatervezési és ipari teljesítményről szólnak, hanem szimbolikusan a múló időről, ezekről a csapatos vitákról, tervekről együtt ülve valahol, mintha maga az ülés lenne az adekvát részvételi forma ebben a cselekvést nem engedő zártságban. Kicsit úgy, mint a pár hete meghalt Mladen Stilinovic Művész, munka közben című 1977-es képén, ahol fekszik egy ágyban, hisz úgysincs mást tenni, úgyis fejben zajlanak a melók.


Fotó: Új Budapest Galéria – Facebook

Nyilván kéjes látni az akkori Budapestet, utcaképet, csőszoknyákat, házibulit, frizurákat, villamosokat, épületek modernista bejáratait, hanglemezeket, de közben finoman futnak a fontos szálak, a kultúrpolitika tiltó/tűrő mozgásterébe szorulás, a holokauszt friss és teljesen kibeszéletlen, sehova sem rakható ügye... Ezeket a szálakat „hozza ki” 3D-be a kiállítás, külön kis tereket szentel nekik, a film erős atmoszférája mellé ad kifejtő, magyarázó, illusztráló adalékot.

Igazi alapos, elmélyült munka eredménye, és ez üdítő is, mert persze ad látványélményt – isteniek a Jakovits-szobrok; a Gruber Béla-festmények; a Papp Gábor-plakátok; a jazz-dobosok a filmben; Latinovits garbója és Domján Edit, ahogy nevet; de ez nem egy látványos, színorgiás mega-kiállítás, hanem elsősorban informatív, értelemre ható, olyan, mint egy romantikusan tökéletes egyetemi félév. És ez önmagában annyira csodás és hasznos, hogy legalább annyit ad a szív egészségének, amennyit egy jó orvos tud.


Gruber Béla: Csendélet Fecske cigarettával / Csendélet Esti Hírlappal, kancsóval, 1963, vegyes technika, újságpapír, 35 × 48 cm   Forrás: http://budapestgaleria.hu/uj/

NAGYÍTÁSOK – 1963. Az Oldás és kötés kora
Képzőművészeti és történeti kiállítás
Megtekinthető: 2016. június 8. – 2016. szeptember 18.
Helyszín: Új Budapest Galéria (1093 Budapest, Fővám tér 11—12.)
Kurátor: Mélyi József
Kurátorasszisztens: Juhász Anna
 

Kapcsolódó tartalmak:

Várnagy Tibor: Az én apámék nemzedéke számára az Oldás és kötés ugyanolyan kultfilm, mint nekünk A kutya éji dala, vagy a 90-es évek fiataljainak a Moszkva tér
– NAGYÍTÁSOK – 1963. Az Oldás és kötés kora – Képzőművészeti és történeti kiállítás az Új Budapest Galériában