Száguldó Riporter – 2016. ősz / II.

Artmagazin

2016. október 2. napján megtörtént, amire 2001 óta egyszer sem volt példa: egy majomreprezentáció láttán nem Helena Bonham Carterra vagy a zseniális Tim Roth-ra gondoltam. Az egészen mostanáig tartó asszociációs blokkot a Majmok bolygója franchise ezredfordulós részének köszönhetem, és lám, csak egy (pontosabban egy pár) ART♡DESIGN-aukciós tárgy kellett ahhoz, hogy végre megszűnjön. „Congo és szerelme pihen” – áll a katalógusban a csodás porcelánmajompár-forma tálkák alatt. „Congo a londoni állatkert csimpánza és az ötvenes évek világszenzációja volt” – ez is ott áll, sőt mellette ez is: „absztrakt gesztus festményeiből Miro és Picasso is vásároltak saját gyűjteményükbe.” És tadam: egyből egy fekete-fehér híradófelvételre gondolok, rajta az igazi kis csimpánzra, ahogy egy A3-as fekete lap előtt éppen fest és ki-kiesve a szerepből néha megnyalja a fehér festékbe tunkolt ecsetét. Amerikai akcentusú narrátor és hülye zene kíséri a képeket, amik tényleg elég jók, én is vennék, ha lenne gyűjteményem.

ART♡DESIGN AUKCIÓ
Taste Loffice
 




 


Az üvegolvadékban urán-oxiddal színezett üvegtárgyak természetes fényben sárgás-zöldes árnyalatúak, UV fényben azonban neonzölden fluoreszkálnak. A képen látható gyógyszeres palack a 19. század végi Csehországból származik, de a kortárs üvegművészet is egyre gyakrabban használja az uránüveget, hol science fiction utalásként, hol pedig a fukushimai atomkatasztrófa megidézésére. Az Iparművészeti Múzeumban jártunk, ahol holnaptól ráadásul Design Hét!

Színekre hangolva
Iparművészeti Múzeum






Mélyi József szerint a kiállítás úgy is komplex élményt nyújt, ha valaki nem látta Jancsó filmjét, én mégis úgy gondolom, még teljesebb a film ismeretével együtt végigjárni a tárlatot. A Nagyítások 1963 egyfelől szól a filmről, de leginkább a hatvanas évek korszakát és az akkori Budapestet állítja a középpontba. Mikor távozom, már nem érzem magam annyira kívülállónak, mint amikor érkeztem, mégis marad bennem valami a kezdeti idegenségérzetből – mintha mindannyian Járom Ambrushoz hasonló, hagyományvesztett modern emberként bolyonganánk a saját életünkben.

Nagyítások 1963. – Az Oldás és kötés kora
Új Budapest Galéria




 

Máté Gábor a Philemon álma – az örök házasság eszménye című sorozata után a történet másik végét, a kevésbé örömteli, sőt keserű válás motívumát járja körül új, a Capában bemutatott sorozatában. A kékesen derengő fotográfiák a házasság nyilvánosság előtt történő sátorosünnepével erős kontrasztban álló, az immáron éppen „nem-pár” privát szférájában, a lehető legkevesebb szemtanú előtt lezajló válás eseményét dolgozzák fel – úgy, hogy a válást konkrétan átélt szereplőket és a hozzájuk valahogyan kapcsolódó helyszíneket ábrázolják. Az analóg géppel fotózott sorozat tökéletes nagyításai és a kiállított anyag bensőséges hangulata mellett érdemes megemlíteni a hazai fotókiállítás megnyitók történetének egyik legjófejebb momentumát: a megnyitón maga Máté Gábor üdvözölt minden érkezőt egy-egy eredeti „mátégábor” átadásával.

Máté Gábor: Válás. A nehezen meghozott döntés
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ

Egy képzeletbeli híd bármit össze tud kötni, kérdés, hogy ebben az esetben mi között és miért épül föl a legrövidebb út és, hogy mik lennének az építőkövei ennek a viaduktnak. A válaszhoz persze maga a kiállítás vihet minket közelebb, lássuk ezért Szinyova legújabb munkáit, melyeknek kiindulópontja egy kis akvarell, ami ezúttal kint is van, meg bent is: a kiállítótér egyik ajtaja mögé, két ablaktábla közé szorult. Aprócska kép, pláne, ha a többi, falon lógó festményhez képest méregetjük. A méregetés alatt más megfigyeléseket is tehetünk, például felfedezhetjük a kezdeti akvarell struktúráját a nagy táblaképekre komponált kis A5-ös forma téglalapokon, vagy hogy az egyes festmények egymással is párbeszédben állnak. Erre – ha nem pörög ott éppen a művész maga is, hogy kalauzoljon – az egyes műveken alkalmazott színek vezetnek rá. Képzeletbeli hidaknak persze nemcsak a legfrissebb Szinyova-anyagon belüli összefüggések tekinthetők, hanem például az a Szinyovát a nagy közép-európai és magyar festőelődökhöz kötő igyekezet is, ami jelen esetben legerőteljesebben egy a '60-as, '70-es és '80-as évekbeli, fekete-fehér, sokszor rossz minőségű reprodukciókat tartalmazó magyar művészeti albumokra mint egykori inspirációkra történő utalás formájában kapható el. Az Imaginary Viaduct egyrészt önvizsgálat, mondhatjuk, hogy egy önarcképhez hasonlatos önanalizálás, másrészt a(z absztrakt) festészet műfaji és történeti elemzése is.

Szinyova Gergő: Imaginary Viaduct
Art+Text Budapest

A Wroclaw-centrikus Az avantgárd Wrocław története című kiállításnál egy emelettel feljebb látható a Fiatal Lengyelország – A valóság utóérzései című csoportos igazi gyorstalpaló lehet a lengyel kortárs művészet iránt érdeklődő látogatók számára. A lengyel kortárs képzőművészet itt „felütött” rövid fejezete a kánon és a tradíciók, valamint a mai, hétköznapi jelenségek kapcsolatát mutatja be. Az alkotások a különböző történelmi tényeket, az európaiság témáját a vizsgálat – kritika – irónia hármas szűrőjén keresztül láttatják a szellősen installált kiállításon. Száguldó Riporterünk kedvence a generációk ízlése közötti öltözködésbeli különbségeket vizsgáló kísérletet dokumentáló videómunka mégpedig azért mert, akit valaha öltöztetett már fel az édesanyja vagy a nagymamája családi eseményekre, az mindenféle társadalom-, kultúr- vagy művészettörténeti előképzettség nélkül is érteni fogja. No, de hogy milyen környezetbe került ez a familiáris élmény, az a lesz a lényeg!

Fiatal Lengyelország - A valóság utóérzései
Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum


Forrás: http://www.zacheta.maxpanel2.pl/

A Keserű méz (Bitter Moon, 1992, r.: R. Polanski) című filmben van egy mondat, amit a Holdat – az angol cím szerinti központi motívumot – nézve mond az egyik szereplő: „A lelkiállapot rávetül a dolgokra.” Puff, mekkora közhely – vághatná rá az, akinek eddig még nem volt másfél órája, hogy megnézze a filmet, mellette pedig kontemplálva kussolna az, akinek volt, és akinek talán – hozzám hasonlóan – azóta is napi szinten eszébe jut ez a mondat és a hozzá kapcsolódó mérlegelési kényszer. 
Ilyen módon kussoltam, amikor a héten kihirdették a közönség-kedvenc ARC-plakátot, ami – tekintve az idei mezőny színvonalát – valóban megérdemelte ezt a kiemelést. Rajta a Szerencsekerék-display modorában komponált, szabadon kiegészíthető felirat: SZ_ _ AZ ÉLET. Igazi lelkiállapotmérő, sírva vigadós pszichológiai teszt, ami veszélyesen könnyedén szembesíti a nézőt/olvasót önnön közérzetével.

16. ARC plakátkiállítás

A Vitkovics Mihály utcai bázisú Supermarket Galleryben nyílt Practitioners Szombat Éva boldogság-definíciójának további – második körös – pontosítása. A galéria igazi rezidens művésze Boldogság című, gyakorlati útmutatóként funkcionáló projektjének folytatásában esettanulmányokat tár a boldogságra éhező közönség elé. A fotósorozatban és a sorozatból készült fotókönyvben bemutatott alanyok sokszor igen szokatlan módon biztosítják saját boldogságukat. De felmerül bárkiben is, hogy más boldogságának okozóját, örömének forrását elítélje? Virágozzék minden virág, mondaná a boldog ember – azonban a valóság az, hogy sokszor nem látjuk át a helyzeteket, nem ismerjük fel, hogy az általunk elítélt hobbi, szenvedély, egyszerű viselkedésmód vagy felvett szokás egy másik ember örömforrása lehet. 
Úgy tűnik tehát, hogy az empátia és az együttérzés is kulcsszó lehet, ha a boldogság meghatározásáról van szó. Szombat Éva hároméves kutatómunkát summázó sorozata tökéletes tanagyag, menjünk a Supermarket Gallerybe és fejlesszük a téma iránti érzékenységünket!

Szombat Éva: Practitioners
Supermarket Gallery


 

Tegnap fenn voltunk a Várban a Magyar művészek és a számítógép című kiállítást kísérő konferencián (MNG, kurátor: Orosz Márton). A legérdekesebb infó, ami Sugár János előadásából derült ki számunkra, hogy már 1990-ben a Műcsarnokban volt egy virtuális valóság est a Media Research Alapítvány szervezésében. A kiállítás még 2 napig látható!

Magyar művészek és a számítógép
Magyar Nemzeti Galéria

 

Fotók és szövegek: Mucsi Emese, Német Szilvi, Szántó Eszter és Szilágyi Róza Tekla

 

A száguldás támogatója a
   


♡ BUBI LOVES ART ♡