Kedves olvasó, különleges számot tartasz a kezedben, ami hasonlóan a Brian élete című film Mit köszönhetünk a rómaiaknak? jelenetéhez, megpróbálja számba venni, hogy Magyarországnak ezen a római korig visszavezethető kultúrtáján milyen előzményekhez tudtak európai kitekintésű vagy jelentőségű kortárs művészeti programok kapcsolódni az Európa Kulturális Fővárosa (innentől EKF) 2023-ban megvalósult, de gyakorlatilag azóta is tartó eseménysorozatában.

Kezdjük a kulturális évad szlogenjét – Ragyogj! – is megjelenítő, a magyar fényművészet legjobb műveit prezentáló kiállítással, ami a Dubniczay-palotában kapott helyet, és folytassuk azzal a két, művészettörténeti szempontból kiemelkedően fontos helyi vonatkozással, amelyből az egyik az ötven éve bezárt balatonboglári kápolnatárlatok és az ott zajló események, a másik pedig a több mint húsz éve Veszprémbe került, mára nemzetközi hírűvé vált, elsősorban geometrikus műveket magában foglaló Vass Gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódtak különböző kiállítások, programok, eseménysorozatok, így antológiaszerűen összeállt különszámunkban is őket tekintjük a fő vonatkoztatási pontoknak. Fontos volt a Budapesten kívüli avantgárd művészeti központként Galántai György által elindított és működtetett balatonboglári műteremben lezajlott előadások rekonstruálása, jelentőségük felmérése és az eredmény közzététele. Valamint számunkra fontos volt az is, hogy a kutatás folytatásaként tanulmányt közöljünk arról, mi is történt ott akkoriban, mit láthatott a közönség, mitől voltak olyan emlékezetesek ezek az előadások, amelyek saját korukban botrányt keltettek, mostanra legendássá váltak.

Az addigi veszprémi kiállítások nyomán, de azért a kortárs művészeti élet fellendítésének szándékával Veszprémben otthonra lelt Vass Gyűjtemény, illetve a korábban Hegyeshalmi László, most Grászli Bernadett vezetésével működő Művészetek Háza erőterében létrejött programok szintén válogatásunk fókuszába kerültek, de nem hagyhattuk említetlenül azt sem, hogy Veszprém és a Vass Gyűjtemény nyomdokain Balatonfüreden, a Vaszary Galéria mellett egy történelmi épület rekonstrukciója és bővítése után megnyílt a Modern Műtár, egy másik jelentős magángyűjtemény szintén főleg geometrikus absztrakt műveit és jelentős portréfotóanyagot is bemutatva.

E számunk társszerkesztője a szomszéd oldalon leírja, mi volt a másik fontos szál, amire a helyi hagyományokat feltáró és megmozgató programsorozatok felfűződtek, és ezek milyen élményt jelentettek. Én meg tudom indokolni, hogy különszámunk oldalain mi miért kapott helyet, viszont az a feladat is rám hárul, hogy elnézést kérjek mindazon projektek megvalósítóitól, részvevőitől, akik, noha bőven beletartozhatnának egy ilyen válogatásba, helyhiány miatt most kimaradtak. Egészen biztosan fel fognak még tűnni akár az Artmagazin oldalain, akár az Artmagazin Online felületén. Hiszen a dolgok vágyott menete szerint az ilyen eseménysorozatoknál valamiféle furcsa centrifugális hatás érvényesül, és ha egyszer beindult a forgás, akkor még jó ideig pörög minden. Remélhetőleg ez a pörgés egyszer csak beáll egy állandó, folyamatos, közönséget és alkotókat, múzeumpedagógusokat és gyűjtőket, mecénásokat és környezetvédőket egymással is kapcsolatban tartó mozgássá, az EKF Veszprémet pedig a rengeteg más kiadvány, katalógus mellett ez az Artmagazin-lapszám is segít megtartani mindenki jó emlékezetében.

Topor Tünde

Amikor az EKF-összefoglaló kétezerhuszonhárom – best of kiállítás megnyílt a Dubniczay-palotában – aminek tereiben a programévadban Sigmar Polke képei, a BALATORIUM projekt ökológiai munkái, egy nemzetközi üvegművészeti kiállítás törékeny darabjai, európai dizájnerek kortárs ékszerei, a hazai kinetikus művészet külföldön is elismert alkotóinak művei, az MNB Arts and Culture gyűjtemény kortárs nő festői, helyi művészek csoportos és egyéni kiállítása és még sok anyag váltotta egymást –, arról beszéltem, hogy maga a feladat: összegző kiállítást csinálni több ezer különböző műfajú, különböző terepen megvalósult esemény, tárlat, workshop, kiállítás, kooperáció összességéből olyan, mint amikor szeptemberben, az iskolaév kezdetén mindannyiunknak fogalmazásban kellett megírnunk kedvenc nyári emlékeinket. Hasonlóan lehetetlen léptékű merítés. Gyerekként vélhetően csúcsprogramokról számoltunk be igyekvő gyöngybetűinkkel, és amúgy hosszú távon jelentős, viszont csendes pillanatokról nem.

Nekem a Veszprémben–Bakonyban–Balaton mellett lezajlott kulturális évadból elsőre és legélesebben pont kicsi momentumok jönnek vissza. Az évad egyik ágával, a Kultháló programjával szorosan együtt dolgoztam, annak kommunikációja kapcsán nagyban, összképben gondolkodtunk, és távlati célokról beszéltünk, de közben sokat kanyarogtam ebben a tájban, amit úgy szeretek, és ott voltam a kis lépéseknél, a készülődésekben, láttam, ahogy a dolgok felállnak. Ezért ezek jutnak eszembe.

A falu életéhez mélyen kötődő színdarabot bemutató pesti társulat premier utáni koccintása: asszonyok teszik le az asztalra a házi süteményeket, pogácsákat, és állnak be a sorba, hogy ők is elmondják a színészeknek, mi jutott eszükbe minderről. Másik falu, meleg nyári nap, rövidnadrágos, középkorú férfi láthatóan feldobódva, hogy egy ideje újra vannak programok a kultúrházban, helyieknek szervezett találkozók, amin – vélhetően életében először – megkérdezték tőle, melyik otthoni tárgyát tartja művészinek, és elhozná-e azt a következő beszélgetős alkalomra. Nagy nevű magyar festők autóba vágják magukat, hogy együtt megnézzék a Laczkó Dezső Múzeum hatalmas Egry József-kiállítását, közelhajolgatnak a képekhez, és hosszadalmasan lamentálnak, szakmai alapokon, hogyan is történt itt a rétegek felvitele és az ecsetkezelés.

Párizsban élő, jelentős nemzetközi díjakra jelölt francia videóművésznő járkál tornacipőben dombnak fel, dombról le a Folly Arborétumban, vizsgálja a fákat, a látványt, a fényeket, mert rezidenciaprogramja keretében itt készül új filmje, ami – mint a korábbiak – a természetből, a természettudományból indul, és lesz meditatív, érzéki filmélmény. 

Balatonfelvidéki talajminták, kőzetek, porok csomagolódnak gondosan, hogy a posta elvigye őket Japánba egy hosszútávú kerámiaművészeti együttműködés egyik kicsi elemeként.

Focizó gyerekek abbahagyják a játékot a balatonudvari temető mellett, mert a rekkenő hőségben elindul egy kerekasztalbeszélgetés Keserü Ilona életművéről, aminek fontos alapmotívuma az ottani sírkövek hullámzó formája, és később ősszel három nő, akik arrafele élnek, azt mondják nekem, eddig erről az egészről, Ilonáról, a képeiről, a kövekről mit sem tudtak, de már elhozták ide sétálni a családot.

Nyáresti szabadegyetemek, a tudományt a képzőművészeti gondolkodásmóddal összehozó közös projektek, oktatási helyzetek kikönnyített, szabadtéri Bazalt Iskola-verziói, roma divat köré épülő foglalkozások, rengeteg beszélgetés, amiben egy szakmailag nagyra tartott, múltbéli kultikus művészeti esemény és a helyben élők közös vagy saját emlékezetének idevágó metszetei csattannak össze – hosszan sorolhatók ezek az önmagukon túlmutató, a kultúra absztrakt fogalmát valós, hétköznapi, birtokolt vagy birtokba vehető régiókba áthozó történések. Kiemelt, ünnepként átélt, közösségi helyzetek és lassú, nem látványos, de a dolgok mélyén formálni, mozgásokat indítani képes élmények.

Minden ilyen kulturális évad egyszeri, hatalmas operatív háttérrel lezajló, nagy léptékű ügy, egy hatalmas hullám, ami hosszan, szélesen végigsöpör a tájon. Jelentősége abban rejlik, ami az emlékanyagon túl megmarad utána: dokumentációk, új intézmények, keménykötésű katalógusok, életben tartott együttműködések, megtanult új működési formák, kicsit átrendezett önérzetek és énképek. 

Aztán a döntés arról, hogy a gigantikus vízmennyiség lassan elcsordogál-e a réseken, vagy medencékben eltározva élteti az ültetvényeket.

Winkler Nóra

TARTALOM

KULTHÁLÓ
Winkler Nóra: Lassan és lényegien
6

INOTA
Fény, hang, vasbeton
12

INTERJÚ
Topor Tünde: Nem lehet egyszerre felfalni a világot. Beszélgetés Vass Lászlóval
14

RAGYOGJ!
Hangyel Orsolya: A múlt fényében. Mozgó formák kiállítás, Művészetek Háza
24

EGY KÉP
Topor Tünde: Fény a képen. Egry József: Isola Bella
34

KIÁLLÍTÁS
Balázs Kata: Terraformálás. Néma Júlia: Folyékony föld
36

BALATON EYE
Winkler Nóra: Utak a saját tájig. Dafna Talmor
40

INTERJÚ
Gréczi Emőke: „Az álmaink feladását kompenzálnunk kellett” Beszélgetés Nemes Judittal és Szöllősi-Nagy Andrással a Modern Műtár megnyitása kapcsán
44

KIÁLLÍTÁS
Mélyi József: Boglár – itt és most
52

TANULMÁNY Schuller Gabriella: Boglár mint akarat és képzet
62

INTERJÚ
Winkler Nóra: Titkos ügynöki jelentések újrakeverve, szabadság, de keretezve. Németh Hajnal Boglárról
74

KULTHÁLÓ
Független Képző- művészeti Tanszék: Igaz táj. Diszkurzív terek a Balaton-felvidéken
78

BALATON EYE
A tér tükrei az idő keretezésében
84

KULTHÁLÓ
Winkler Nóra: Menni a tájban, jutni valamire. Kék Balaton, Vöröstó – művésztelep Bukta Imrével
86

BALATON EYE
Európa Archívum
90

GUTENBERG-GALAXIS
Cserna Endre: Közelítő, távolító. Szabó Dezső Landscape és Szalontai Ábel Badacsony című fotókönyveiről
92

ARTMAGAZIN ONLINE
96