Jelentés finisszázs a Capa Központban
Harmadik, egyben utolsó kurátori tárlatvezetés, melynek témája az újrajátszás, mint alkotói stratégia megjelenése Esterházy Marcell, Forgács Péter és Gerhes Gábor legújabb munkáiban, a kiállítás utolsó napján.
2016. MÁRCIUS 13. (vasárnap) 16:00
A tárlatvezetést Gadó Flóra, kurátor, az ELTE Film-, média- és kultúraelmélet doktori programjának hallgatója és Mucsi Emese, a JELENTÉS kiállítás kurátora tartja.
„Az újrajátszás, mint módszer két munkámban is megjelenik, az egyik a Feled az ember, tudod? című videó, a másik meg A hazug paradoxona című neonfelirat. A neonfeliratnál azzal, hogy én megtanulom és kisajátítom valakinek a kézírását – itt konkrétan Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak a kézírását –, és ezzel felírok egy nem akármilyen, paradox példamondatot, azzal megpróbálok ellopni egy darabot a személyiségéből. Ez nagyon izgat. Orbán Viktornál a vagyonbevallásainak az interneten hozzáférhető verzióiból, más kézzel írt szövegeiből és a dedikálásaiból próbáltam egy készletet összerakni. Lényegében van egy Orbán Viktor-betűtípusom, tudok orbánviktorul írni. […] Ugyanez van a Feled az ember, tudod? című videóban: mi történik akkor, ha én megtanulom a nagyapám visszaemlékezéseit. Nagyon sok időbe telt, mire rájöttem, hogy ez a jó forma, hogy nekem ezt meg kell tanulnom, hogy nincs más lehetőségem. Lehet csalni, olvasni, […] de maga a mű szerintem nem ez a videó, hanem az a munka, amit én munkaként beleraktam, tehát maga a tanulás. A videó már csak egy lelet erről, hogy igen, ez el lett sajátítva. […] Hozzátartozik még az is, hogy hogyan tanulom meg ezt a szöveget: hajnali futások alkalmával, fülesből hallgatva, együtt mondani a nagypapával, hogy mi történt. Nagyon izgalmas volt. Együtt éltem fél évig a nagyapámmal, sokkal inkább, mint kiskoromban.”
/Esterházy Marcell/
Gerhes Gábor: A négy elem – Az erő a szépség útja, 2015 Forrás: Capa Központ
“A Tudok én is nevetni című filmben egy Kafka-szöveget mondanak el a szereplők, akiknek nagy része a családom és a barátaim. [...] Azzal, hogy hét különböző ember mondja el különböző attitűdökkel, maga a szöveg is hét különböző szöveg. Ez a repetitív gondolat [jelen volt ebben az időszakban], a Vonatútban – Erdély Miklós munkája –, több Bódy-filmben. Maga a repetitív zene, a 180-as Csoport, Szemző munkája, és ezzel párhuzamosan La Monte Young, John Cage, Terry Riley, Bob Ashley videóoperája, Bob Wilson és Philipp Glass – ezek mind a horizonton voltak. [...] Ennek a filmnek a technikája videokamera egy delay-jel. 1985-ben csináltam egy Spinoza Rükverz című rövidfilmet, ami ötperces volt. Spinoza szövegekkel alkalmaztam ugyanezt a repetitív technikát, amit Bódy hozott be Magyarországra. Ha egy videokamerát ráhelyezünk, ráirányítunk a saját monitorára, akkor egy belső tükör, egy képörvény, egy belső spirál jön létre. Itt is a késleltetés effektjét használtam: két nyílt orsójú videomagnó, az egyik fölveszi, a másik lejátssza, és az az 5-10 másodperces idő, amíg a felvevőről átmegy a lejátszó videóra, ez a késleltetés magán a képben lévő monitoron is látható. Ez egy infinit, azaz végtelenített idő és tér és szereplőspirál.”
/Forgács Péter/
„Az újrajátszás, akár csak hallgatókkal csináltatni parafrázisokat, hihetetlenül izgalmas dolog, sok tényező miatt. Alkotóként sokkal jobban bele tud helyezkedni az ember a kiválasztott forrásmunkába. Ennek rengeteg haszna lehet technikailag, a fogalmazásmódot és a tartalomban rejlő lehetőségek újragondolását illetően. Engem ez az utóbbi motivált. [...] Ez a háztáji elemeltség Zieglernél és ez a szcéna nagyon érdekelt. Négy ilyen női testtel filmet csinálni! Ez önmagában is kihívás volt. Nagyon érdekelt ennek a léptéke, a technikai megvalósíthatósága, hogy mennyire rekonstruálható. Főleg az, ahogy megszemélyesedik valami ebben az álló-mozgóképben, hogy élőlények szerepelnek ebben a jelenetben. Ez nagyon izgatott.”
/Gerhes Gábor/
A program ingyenes.
A kiállítás katalógusa a Capa Központ pénztáránál megvásárolható.