Milyen út vezet a Don Giovannitól az építészkaron át a díszlettervezéshez, majd egy életveszélyes kanadai medvetámadáshoz? Aztán vissza a magyar színházi szakmába, onnan a Képző egyetemi katedrájára, most pedig a rektori székébe?

Artmagazin

Csanádi Judit elmeséli!

A VISSZATÉRŐ
interjú Csanádi Judit díszlettervezővel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem új rektorával
 


James Goldman: Az oroszlán télen, 2002, Győri Nemzeti Színház, rendező: Korcsmáros György, díszlet: Csanádi Judit, jelmez: Maria Hruby
©Csanádi Judit   Fotó: Benda Iván

 

Artmagazin: Szerinted mennyire van átjárás a színház és a képzőművészet világa között Magyarországon?

Csanádi Judit: Tíz évvel ezelőtt igyekeztem beszipkázni olyan művészettörténész-hallgatókat, akiket érdekel a színház, akik más szemszögből értelmeznék egy-egy darab látványvilágát. A színikritikusoknak ugyanis, úgy tűnik (elnézést a kivételektől) nincs affinitásuk a vizualitáshoz, olyanokat írnak, hogy „a díszlet jól szolgálja az előadást”, „a díszlet fantasztikusan funkcionális és gyönyörű”. Sajnos végül nem jött ki a dologból semmi, mert nincs olyan felület, amely közölné az ilyen véleményeket, és az is kérdéses, ki lehetne a célközönség. A színház az színház, a képzőművészet meg képzőművészet, mi meg itt vagyunk a kettő között, vagy ha az építészetet is ideveszem, a három közt félúton, ami esély és pech is egyben. De remélem, jön egy újabb generáció, amelyik a drámára és a vizualitásra egyaránt fogékony.”
 

/Részlet az interjúból/

Folytatás az Artmagazin 2016/03. számában (24-30. o.)!