Száguldó Riporterünk a hosszú októberi hétvégén az OFF budapesti programjai közül szemezgetett. 

Fotók és szövegek: Mucsi Emese, Rácz Rebeka és Szilágyi Róza Tekla

Az idei OFF-Biennále Budapest egyik „kulcskiállításának” középpontjában a játék áll. A nyolc különböző alkotást három szinten bemutató óriási kiállítótér minden eleme a játék fogalma körül mozog, azt szabadon, tágan értelmezi. Hogyan játszanak a felnőttek, ha játszanak? Mit jelent felnőttként a játék? Miben tér el a gyerekek naiv és ártatlan hozzáállása a felnőttek komoly játékaitól? Mi történik, ha új szabályoknak engedelmeskedünk? Ha megkapjuk a szabadságot arra, hogy magunk állítsunk fel új kereteket? Ilyen és hasonló kérdésekkel játszanak a kiállított művek: láthatunk filmeket, fotósorozatot, installációt vegyes technikából, guruló vasszobrokat és apró rajzokat is.
A sok alkotás közül Kokesch Ádám munkáját emelném ki, mégpedig az installálás sajátossága miatt. A kiállítás egy még meg nem nyitott, és emiatt félkész állapotban lévő kávézóban, kulturális térben látható. Kokesch munkái, a színes elemekből összeépített szobrok elszórva állnak a térben, a padlón, a falakon még az üvegen is – és közben a még építés alatt lévő helyiség falából kiállnak a drótok, a vezetékek, a még be nem fejezett munkálatok miatt. Így a tér, amelyet az állandóan alakítható játékok ideája leng be, öntudatlanul önmaga is a kiállítás szerves része lesz befejezetlensége és alakíthatósága révén.

Játékok népe
Kurátorok: az OFF-Biennále kurátori csapata
Művészek: Baladrán, Zbyněk ; Billing, Johanna; Chetwynd, Marvin Gaye; Ex-Artists’ Collective (Kaszás Tamás és Loránt Anikó ); Kokesch Ádám; Koťátková, Eva; Piotrowska, Joanna; Straub, Jean-Marie és Huillet, Danièle
Helyszín: Három Holló Kávéház, Piarista köz 1.
 

Érdemes rászánni az időt arra a három dokumentumfilmre, amelyeket az Imagine Budapest alagsori termében nézhetünk meg. Három különböző alkotó három különböző dokumentumfilmjét láthatjuk, mégis azonnal felsejlik az összefüggés a filmek között. 
Nicoline van Harskamp a koppenhágai Christiania város működését és berendezkedését kutatta, majd mindennek eredményét szövegesítette és egy színész szájába adta, akinek mondandóját végigkísérve a helyszínt is keresztül-kasul bejárhatjuk. 
Giulia Bruno az eszperantó nyelvet és világközösséget vizsgálta, amelynek célja a mindenki számára egyenjogú nyelvhasználat biztosítása lett volna. 
Simon Kati és Vásárhelyi Zsolt munkájában pedig a weimari köztársaság reformpedagógia kísérletként alapított iskoláját ismerhetjük meg. 
Mi a közös tehát a filmekben? A legális alternatív utak keresése, a meglévő rendszer kritikája, kísérletek egy jobb világ és társadalom létrehozására, a demokrácia megvalósítása. A filmek jól illenek a OFF-Biennále keretébe: szinte már önmagukban egy-egy Gaudiopolist alkotnak.

Az acb Galéria kiállítótermébe lépve misztikus ábrák és tárgyak, organikus és absztrakt formák ütköztetése, ismert szimbólumokat idéző képek, jelenre, jövőre és múltra utaló jelek fogadják a látogatót. Gróf Ferenc kiállítását képek, rajzok, tárgyak és egy teljes falat betöltő murália alkotják. A falat sormintaként lefedő színes, szöveg-jelleget imitáló karakterlánc biztosan az anyag emlékezetes elemeként őrződik majd meg. A fiktív ABC rovásírás jellegű betűi először egyszerű dekoratív elemként tűnnek fel. A bordó, fáradt rózsaszín, piros és fekete karakterek a kiállítás kisebb méretű munkáinak szemlézése során mindvégig ott úsznak a látómezőben, mígnem egyszer csak szövegként, értelmezendő és valamilyen rend alapján szerveződő üzenetté állnak össze. Ki alakította és ki használja ezt a nyelvet? Milyen elemekből épül fel az itt is látható betűkészlet? A soha nem tanult, nem használt és cseppet sem ismerős nyelv bizonytalanság-érzetet kelt, így automatikusan kutatni kezdünk emlékeinkben. Itt nyújthat segítséget, hogy a címben látható X-hez hasonló betű egyszerre utal az egyes kihalt nyelvek karakterkészletében használt alul pontos x-re, valamint a xenográfia jelenségére – azaz arra, amikor egy transzba esett személy olyan nyelven rögzít szöveget, amelyet sosem tanult.

Kós Károlyt, az állatkert építésének vezető építészét magyarnak tartották, annak ellenére, hogy saját építészeti stílusát ő maga erdélyiként határozta meg. Az általa az állatkertbe tervezett műhegy az Első Nagy Háború után az emlékezés helyszínévé vált, hiszen a mintául szolgáló eredeti, az erdélyi Egyeskő már nem tartozott az ország területén látogatható természeti csodák közé. Miért nem az Ararátot, a Mount Everestet vagy a Sínai-hegyet formázza az építmény? Az állatkerti szikla nem is műhegy lenne? Mikre derült fény a Nagy Szikla felújításakor? Mi a transzilvanizmus és a Kalotaszegi Köztársaság?
KissPál Szabolcs három doku-fikciós filmet bemutató kiállításán többek között kiderül, hogy a műsziklát a Trianon utáni gyász és az ország zsugorodásából adódó tolóerő szülte.

Kapcsolódó tartalmak:

Száguldó Riporter – Art Capital 2017
Száguldó Riporter – Múzeumok éjszakája 2017
Száguldó Riporter – 2016. ősz / II.
Száguldó Riporter – Gallery Weekend Budapest 2016
Száguldó Riporter – Múzeumok Éjszakája 2016