A csütörtökön nyílik a hazai fiatal generáció absztrakt fenegyereke, az Essl díjas Bernáth Dániel izgatottan várt első, önálló kiállítása az Ural Vision Galleryben Optional Obligatory/Kötelezően választható címen. Az eddig csupán kisebb dózisban ismert munkák most koncepciózus válogatásban mutatkoznak be. Bernáth punkos pimaszsága és az elmúlt évek rendíthetetlen munkatempója manifesztálódik, mi pedig valószínűleg megszeretjük az „absztraktot”.

2016. ÁPRILIS 1. - MÁJUS 6.

Megnyitó: 2016. március 31. (csütörtök), 19.00
A kiállítást megnyitja: Fenyvesi Áron

A kötelező ránk erőltet, a válaszható lehetőségeket rejt magában. Első hallásra a két szó együtt értelmetlen, sőt még másodikra is. Kioltják egymást, s ezért használatuk jelképes. Bernáth Dániel számára a megfigyelés alapvető fontosságú, és annak ellenére, hogy művészként lehetősége adódik a választásra, mégis a vizualitással kapcsolatos problémák felvetése és megfogalmazása irányába köteleződik el. A kiállítás „Kötelezően választható” címe kifejezően utal az attitűdre amellyel munkáit készíti. 

Bernáth kísérletező szellemiségű fiatal alkotó, aki Bukta Imre tanítványaként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Munkáit folyamatos önreflexió, önkritika és konceptuális gondolkodásmód jellemzi. Érdeklődése középpontjában a vizualitás természete áll. Műveiben felvetődik a kérdés, hogy milyen módon konstruálja a képet az alkotó és a befogadó, miként működik együtt a kép és kontextusa, s a kettő együtt hogyan formál bennünket.

Kép forrása: facebook.hu

A kiállított művek az utóbbi egy-másfél év termései. A művész figyelme kezdetben a képalkotási módok kísérleteire irányult, melyek forrásai az egyszerű, természeti jelenségek, hétköznapi motívumok voltak. Ezek a konceptuális festészeti kísérletek egy adott élmény kimerevítését célozták meg, megpróbálva minden munkának a legmegfelelőbb médiumot, kifejezési formát megtalálni. Később sokkal inkább a kép, mint a percepció tárgya, és annak teste, határai, maga az absztrakció folyamata vált fontossá. Bernáth olyan vizuális nyelv után kutat, amely képes szintetizálni a legkülönbözőbb attitűdöket és technikákat, ugyanakkor személyes, mégis általános érvényű. 
A Trafó Galéria kurátora, Fenyvesi Áron szerint ,,Bernáth Dániel a legérdekesebb fiatal magyar művészek egyike”. Az általa kifejlesztett komplex gyakorlat leginkább az organikus kereteknek nevezett munkákon figyelhető meg. Az organikus keretek olyan a természetben talált széldeszkák, melyekre Bernáth vásznait feszíti. A sorozat darabjain a tradicionális színes festmények, a klasszikus konceptuális művészet ,,objet trouvé”-ja keveredik az újraértelmezett tájképfestészettel, a változatlanul hagyott fa szerkezetek arte povera jellegével. Festőként képes magát tudatosan távol tartani az általa alkotott művektől törekedve arra, hogy olyan univerzális tárgyakat hozzon létre, melyek semmilyen módon nem utalnak szubjektív művészi gesztusaira. Úgy nyit ajtót világára, hogy ő maga egy lépéssel hátrébb áll. Szerény és okos gesztus, amely egy új, időtlen univerzumot tár fel jövőbeli művészeti programjának. “
Bernáth Dániel első önálló kiállításán bemutatott képei három sorozatból kerültek kiválogatásra: az organikus keretekre készült vászonképek mellett az Auróra sorozat a fentiek tovább kristályosított, szofisztikáltabb ága, melyek tagjai csak az őket körülvevő környezet és a napfény függvényében kelnek életre. A cím a festmények természetéből ered: ahogy a fény halványul, úgy “halnak el” vele a képek is. A fehér fallal való viszonyuk ironikus/önirónikus. A harmadik sorozat, a Maszkok, az említett szériák melléktermékeiként jöttek létre. Bernáth művészi tevékenysége indirekt nyomait, a szükségszerűen elpazarolt, célt tévesztett festéket gyűjti a röntgen leletekre, melyeket képeknek deklarál.