Balázs János festményei a Horn gyűjteményből
Január 12-étől látogatható a Balázs János festményei a Horn gyűjteményből című kiállítás a Műcsarnokban, az Artmagazin 80-as évek különszáma pedig már elérhető az újságárusoknál!
A mindössze két osztályt végzett vidéki cigánytelepen élő Balázs János mindent elolvasott, amihez hozzájutott, Homérosztól a magyar klasszikusokon át Shakespeare-ig, Balzacig és Nietzschéig. Olvasmányélményeiből és a fantáziája által kiszínezett világból táplálkoztak festményei, versei; naplót is írt, és saját maga készítette hangszereken játszott a „pécskődombi remete”. A cigány származású magyar festőművész és költő 63 esztendősen kezdett festeni, életművét mindössze 8 év alatt hozta létre. Szűkebb pátriájában, Salgótarjánban hamar felfedezték, itt rendezték meg első kiállítását a hatvanas évek végén, és azóta is lelkiismeretesen ápolják az emlékét. Országos ismertségét – a naiv művészet iránt a hetvenes évek elején feltámadt érdeklődés nyomán – külföldi kiállítások sora követte.
Az Artmagazin most megjelenő 80-as évek különszámában Bp. Szabó György így emlékszik vissza Balázs Jánosra:
„Épp a művésztelepen voltunk Salgótarjánban, amikor elkeveredtünk egy dombra, ahol cigánygyerekek rohangásztak vidáman. Lakott ott egy művész, akihez be is néztünk. Kiderült, hogy a döngölt agyagpadlós vályogviskóban maga Balázs János volt. Olyan képeket még sosem láttam, mint amilyeneket ő mutatott, de éreztem, hogy ez valami különleges dolog. Utána többször meglátogattuk, olyankor kirakta a ház elé, a falnak támasztva a munkáit. Elképesztőek voltak. És látszott, hogy semmi más nem érdekli az alkotáson kívül. Szerintem egyetlen nadrágja volt, folyton dohány- zott és csak festette a képeit. Volt egy képzőművészetre nyitott rokonom, akit rábeszéltem, hogy az új lakásába vegyen tőle képeket, és vett is. Ez a találkozás nagyon emlékezetes maradt.”
A fiatal Szabó György Balázs Jánossal Salgótarjánban, 1972
Fotó: Máté András © HUNGART 2018
A Magyar Nemzeti Galéria 1972-es Magyar naiv művészek a XX. században kiállítása után készítette Moldován Domokos a Magyar naiv művészek 1972–74 című filmjét – mind a kiállításban, mind a filmben jelentős fejezet jutott Balázs Jánosnak. Rendszeresen foglalkozott vele a média, újságírók, riporterek faggatták, több portréfilmet is készítettek róla (Kernács Gabriella: Balázs János vagyok…., 1972, Kőszegi Edit, Shah Timor). 1977-ben megjelent verseskötetét (Ecsettel és irónnal) a saját képeivel illusztrálta. A Kieselbach Galéria adta ki 2009-ben – külön magyar és angol kötetben – azt a mindmáig legteljesebb, reprezentatív monografikus albumot, amely a róla szóló írásokat és a naplójegyzeteit gyűjtötte egybe („Cigány büszkeséggel”. Balázs János – ’With Gipsy Pride’. János Balázs; szerkesztette Kolozsváry Marianna). Az utóbbi években jelent meg Botos Zoltán személyes hangú visszaemlékezése Beszélgetéseim Balázs Jánossal címen, s kiadás előtt áll egy újabb kötet a Kálmán Makláry Fine Arts gondozásában.
A körülbelül 300 művet számláló oeuvre-ből a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumon kívül az 1976-ban megnyílt kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumában is jelentős kollekció található. A legjelentősebb számban azonban magángyűjtők őrzik a rövid, de termékeny, egyedülálló életmű darabjait – mindenekelőtt Horn Péter, akinek a gyűjteményéből válogatták a Műcsarnok kiállításának anyagát.