A Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakja az 1990-es főiskolai diákforradalom hatására, hivatalosan 1993-ban, épp húsz évvel ezelőtt indult. Az Intermédia – az egyetemi szakok közül Magyarországon elsőként – a hagyományos akadémiai oktatás meghaladását tűzte ki céljául. Ennek fontos eleme volt a művészképzés kiterjesztése olyan műformák és művészeti technikák felé, amelyek a huszadik század modernista hagyományaiban és az új médiumok ’90-es évekbeli térnyerése nyomán jelentek meg. A tanszéken folyó oktatás külön hangsúlyt fektetett a hallgatók „felkészítésére egy aktív, kreatív jelenlétre az információs társadalom kulturális szféráiban, valamint a kognitív (megismerésre kész) művészi magatartás kutatására és támogatására”. Az első diplomaév (1998) óta végzett száznál is több hallgató közül sokan a hazai és nemzetközi kortárs képzőművészet meghatározó szereplőivé váltak, Csörgő Attilától és Szegedy-Maszák Zoltántól El-Hassan Rózáig, Erhardt Miklóstól Gróf Ferencig, Németh Hajnaltól Katarina Ševićig, Kaszás Tamástól Mécs Miklósig, Horváth Tibortól Szilágyi Kornélig – és a listát lehetne még folytatni.


Igor és Ivan Buharov: Kormányeltörésben, videó, 30 perc, 2011. Forras: mediawavefestival.hu

A kiállítás egykori és jelenlegi hallgatók művein keresztül kívánja feldolgozni, illetve bemutatni az Intermédia története során kialakult művészeti gyakorlatok különféle irányait. A közel hatvan kiállított műre a műfajok és a médiumok igen változatos használata jellemző, az experimentális fotótól a videóig, a számítógép alapú médiaművektől az egyszerű konceptuális tárgyakig, a performansz-dokumentációtól az összetett közösségi projektekig. A tárlat célja annak feltérképezése, hogy a művészet – legtágabban értett – politikumának milyen formái rajzolódnak ki az egyes pozíciókon keresztül. A kiállításon szereplő munkák közös kérdése, hogy a művész miként értelmezi újra saját közösségi felelősségét és társadalmi szerepét, viszonyát a nyilvánossághoz, valamint tevékenységének közvetítő médiumához.


Esterházy Marcell: 56, fotó, 92x63 cm, 2011. Forrás: esterhazymarcell.net

„A Kerényi-féle ötlet annyira abszurd 2011-ben, hogy erre csakis abszurd választ tudtam adni. Nem akartam direkt foglalkozni ötvenhattal, sokkal inkább ötvenhat mai szerepe, szereptévesztése érdekelt: ahogy a forradalom az emberekben lecsapódik, továbbél anélkül, hogy tudnák, pontosan mi is történt, illetve képesek lennének a mai politikai őrülettől függetlenül értelmezni azt.
A lényeg, hogy ötvenhatot hasonlóan kezeljük mint a pogácsánkat. Nincs egységes kép, mindenkinek megvan a maga verziója. Hasonlóan kezeljük, mint egy kiállítást a pogácsákhoz viszonyítva. Teljesen mindegy, hogy mi történt, a lényeg, hogy gyorsan mindenki jóllakjon, hogy mindenki kivegye a részét 1956-ból.
A képekből levettem a szaturációt, hogy legyen archív vetülete, meg így a pogácsák emlékeztetnek a kockakövekre is.” (Esterházy Marcell)

A kutatás, a kísérletezés, a dokumentálás és a beavatkozás különböző módszereit alkalmazó művek megidézik azt a gazdag elméleti és gyakorlati hagyományt, amely a nemzetközi kortárs művészet számos szegmense számára a mai napig meghatározó, és amelyet az Intermédia oktatási programja is közvetít. E hagyomány három forrásból táplálkozik: a huszadik század művészettörténetét erőteljesen befolyásoló technikai képalkotással kapcsolatos új művészeti formákra és kritikai elméletekre, a hatvanas évek paradigmaváltó társadalmi és művészeti mozgalmainak (szituacionizmus, Fluxus, konceptualizmus) hagyatékára, valamint a kilencvenes évektől jelentkező média- és újmédia-elméletek gondolatiságára (szubverzivitás, taktikus média, street art).

A MODEM harmadik emeletén 2013. június 22. és szeptember 15. között megrendezett kiállítást a földszinti installációs térben megvalósuló közösségi projektek kísérik. A tárlaton több mint negyven egyéni alkotó és hét képzőművészeti csoport mutatkozik be. Kurátorok: Kékesi Zoltán, KissPál Szabolcs.

 

Gutema Dávid – Mikulán Dávid: Reakciók, videó, 2010. Forrás: Youtube