Kettős játszma Szentendrén
Kovách Gergő Szentendrén hoz zavarba, de egyik teremből a másikba lépvén néha felkuncogunk magunkban. A Ferenczy Múzeumi Centrum Szentendrei Képtárában április közepéig látható kiállítás harminc munkát, rave-színű szobrokat, szofisztikált humorérzéket, társadalomkritikát és a gyermeki kíváncsisággal kéz a kézben járó igazmondó mesevilágot ígéri.
2016. MÁRCIUS 3. - ÁPRILIS 17.
Szentendrén több évtizedes hagyománya van az olyan művészeti törekvéseknek, amelyekben a humor, az irónia, a vizuális élmény és az elvont tartalom egyszerre érvényesül. Kovách Gergő (1974, Budapest) könnyed hangvételű, esetenként a cinizmustól sem mentes, szabad képzettársításon alapuló szobrai ezzel a felfogással rokoníthatók. Kovách rendhagyó – nem ritkán poentírozott – témaválasztása, a különféle műanyagokhoz való következetes ragaszkodása, a harsány színek bátor használata mind-mind erősen karakterizálja a művészetét. Ritkán látni ilyesmit kiállítótermekben – de nagyon ismerős világ ez. Rólunk szól: a tapasztalatainkról, az élményeinkről, az álmainkról.
Kép forrása: facebook.hu
Az elmúlt másfél évtizedben a hazai képzőművészet megkerülhetetlen alakjává vált Kovách Gergő a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán végzett 1998-ban (mesterei: Segesdi György, Körösényi Tamás). A főként a Dovin Galériában rendezett egyéni bemutatkozásai mellett rendszeresen szerepelt nagyszabású csoportos kiállításokon – köztük 2006-ban a MűvészetMalom Szívügyek című tárlatán. A Műcsarnok Mi a magyar? Kortárs válaszok című 2012-es kiállítására a Péli Barnával közösen készített, Attila hun királyt a lovával együtt megformázó szobra nemzetközi visszhangot keltett.
A Szentendrei Képtárban nyíló tárlatán nemcsak szobrai tekinthetők meg, hanem „láthatóvá válik” a művészre jellemző alkotói folyamat is. Kovách vizuális naplói segítségével betekintést nyerhetünk abba, miképpen jön létre az első gondolat, amelyből aztán egyéni ízű plasztikus művek születnek. A Francisco Goya Los Caprichos akvatinta sorozatát felidéző tollrajzok és akvarellek minden kötöttségtől mentes játékosságról és személyességről tanúskodnak. A szobor megformálásakor azonban a művész elhagyja a konkrét személyes élményt, hogy az alkotás általános érvényűvé válhasson: fizikai anyagba öntött, tapintható nyelvi játékká, mely közérthetően reflektál mindennapi életünkre.
Kurátor: Herpai András
Nyitvatartás:
kedd-vasárnap: 10.00 – 18.00