Szereplők: BÉRES Márta, MIKES Imre Elek, MÉSZÁROS Gábor, PLETL Zoltán
Mozgás: KISS Anikó
Zene: MEZEI Szilárd
Rendező: URBÁN András

Helyszín: Trafó
Időpont: 2015. február 10.

Az előadás előtt:
KÜLÖNÓRA
Tolnai Ottóval Urfi Péter újságíró beszélget. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

az előadás után:
BESZÉLGETÉS / KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ
Urbán András rendezővel Jászay Tamás kritikus beszélget.

„újratükrözzük a kis tartományt
kopulatív rendszerünkkel az adriáig tükrözzük
újratükrözzük a monarchiát
újra a nagyjugoszláviát
mert a kisebbségi is akár a flamingó
e vacogó rózsaszín lény
csak önnön tükörtermekben manipulált
tömegében érzi otthon magát”

Tolnai Ottó: A kisinyovi rózsa, részlet


„Egy történettel kezdődött. Puskin hallotta kisinyovi száműzetése során. Talán egy török házaló hozta vagy a szél sodorta oda valahonnan. Puskin elmesélte Gogolnak, Gogol regénnyé formázta. A történet, akárha ballangó vagy egy jerikói rózsa lett volna, sodródott tovább az időn, az emlékezeten, az álmokon és a fantázián át egészen Palicsfürdőig, a Tolnai-homokvárig, ahol a költő „szabadregényként” engedte tovább Szabadka irányába, hogy a Kosztolányi Dezső Színház színpadán boruljon virágba, miután lesírták Macedóniából importált műkönnyel.” 
/Pressburger Csaba/

A Rózsák Urbán András társulatának 2010-ben bemutatott, Tolnai Ottó azonos című szabadverséből készült, A kisinyovi rózsa előadásának folytatása, a fizikai színház nonverbális eszköztárának elemeiből építkező lírai újragondolása. Abszurd jelenetképekből összefűzött, sajátosan szürreális színpadi világ, a nézői déjá vu-érzetet folyamatosan stimuláló cselekvéssor és szuggesztív színészi játék. Rideg sivatag és csillogó paradicsom. A múlt-jelen-jövő álmoskönyve. Utazás a magával sodró látomások holdvilágon túli vidékére, gobelinkupacokból, diplomatatáskákból és diszkógömbökből formált tájakra, ahol rózsaszín flamingók fészkelnek…

„Ez egy olyan művészi, rendezői módszer, ahol egy előző előadás az újnak az alapja, Tolnai Ottó Kisinyovi rózsája, illetve annak színpadi előadásmódján történő fizikai cselekvések sorozata. Ezt egy olyan vágyként is definiálhatjuk, hogy ez az a momentum, amikor az ember úgy érzi, hogy nem akar megszólalni, nem akar beszélni, valamilyen más formában próbál közölni.”  
/Urbán András/