Kiállítása nyílik Szűcs Attilának Kolozsváron

2020. szeptember 11. és október 18. között lesz látható a Transhuman Etudes (Transzhumán etűdök) a kolozsvári BAZIS contemporaryban. A tárlat az elmúlt két évből nyújt válogatást, amelynek kurátora Széplaky Gerda.

Szűcs Attila legújabb művein különféle narratívák keresztezését figyelhetjük meg. A palimpszeszt-játékként is felfogható narrációs technika, melynek révén különböző horizontok és perspektívák ékelődnek egymásba, Szűcs sajátos alkotói stratégiáján alapul: egyfelől a realizmus kompozíciós eszközeit alkalmazza, másfelől metafizikus festészeti hagyományt követ. A narratívában és a formaképzésben egyaránt termékeny feszültséget létrehozó kettősség eredményeként a képek sohasem csak a valóság látható horizontján végbemenő eseményeket rögzítik, hanem azt is, ami túl van a tapasztalati síkon. Egyszerre látjuk, ami a jelenvalóságunkban történik éppen, és ami ismeretlen helyen, ismeretlen időben megy végbe – egy talán nem is létező világban. Így kerül az emberi világot reprezentáló látvány középpontjába a nem-látható. Ezért támadhat az az érzésünk, Szűcs Attila festményeit nézve, hogy azok szüntelenül egy titokba avatnak be.

Jóllehet a képeken hétköznapi emberi történetek elevenednek meg – pontosabban nem történetek, hanem a kimerevítés eszközével hangsúlyossá tett pillanatok. E pillanatok mélyén pedig egy másvilág nyílik fel. Hiszen nem egyszerűen egy eseménysor rejtőzik az esszenciális lenyomatként értelmeződő képben, hanem olyasfajta többlet, amely magáról az emberről tár fel valami lényegeset. Nem egyszerűen az ember világáról, nem pusztán a létezésben való hétköznapi jelenlétéről, hanem arról is, ami az emberin keresztül az emberin túliból mutatkozik meg. Ezért is érezhetjük úgy, hogy bár Szűcs vizuális narratíváiban a szingularitásában megragadott, egyes ember a téma (a képek alapjául gyakorta szolgálnak valós eseményekről készült fotográfiák), a vizuális etűddé sűrített, megdermesztett narratívákhoz mégis inkább egy nem-evilági horizont adja a hátteret.

Jelenvalóság és transzcendencia kettősségét a kiállított (az utóbbi két év terméséből válogatott) művek egytől egyig felmutatják. A bravúros technikai tudással megalkotott festményeken egyfelől a hétköznapiságában, egyszeriségében megragadott embert látjuk, másfelől pedig azt, hogy az ember honnan jön és hová megy. Mi az az eredendő, a hétköznapi látás elől azonban elfedett horizont, ami őt megtartja. Sőt az is láthatóvá válik, hogy miként mosódik el a határ a létezők különféle minőségei között, hogyan válik eggyé az ember az őt befogadó környezettel, a növényi világgal például. Az emberin túli láttatása ugyanis nemcsak a transzcendenciába mint láthatatlanba való beavatást jelent, hanem a transzhumán minőségek felfedését is.

Szeptember 2-án is nyílt egy pop-up kiállítása az A38 hajón, ahol egyúttal Horváth Márk és Lovász Ádám Az eltűnés intenzitásai. Fényjátékok és szóródások Szűcs Attila festészetében című kötet bemutatója is volt.

1

Enteriőrfotó az A38 Kiállítóhely pop-up kiállításáról. Fotó: Nagy Géza

full_000204.jpg
Lúzerek

ERDŐSI ANIKÓ: Tavaly öt hónapot töltöttél a Bethanien Művészház ösztöndíjasaként. Mi volt érdekes számodra Berlinben, mit festettél?

SZŰCS ATTILA: Öt hónapból négyet végigdolgoztam. Sokat festettem. Folytattam a már régen meglévő belső tér, külső tér-témát, de egy új szál is bekapcsolódott, az emberekre koncentráló sorozat. Ennek a portréciklusnak a részei például a Budapesten a Deák Galériában is bemutatott Buster Keaton- és a Kádár János-portrék.
 

 

full_005312.png
Fátyol és vászon

Egy retrospektív kiállítás gyakran nem mond többet annál, mint amit a benne megjelenő alkotások korábban egyenként állítottak. Egy évtizedek munkásságát felölelő tárlatban az évszámokkal is jelölt festmények pedig néha csupán magáról az eltelt időről tanúskodnak. Szűcs Attila kiállítása a Ludwig Múzeumban a fenti állítások ellenpéldája.

full_005031.png
Előzmények törlése

Elalvás előtt van egy szakasz, amikor az aznap elfogyasztott vizualitás maradékai lebegnek a szemed előtt. Egymáshoz úszva laza kötésű kapcsolatokat alkotnak, mert összehúzza őket a tekinteted felszínén létrejövő tömegvonzás, egybeolvadnak, mint a buborékok a fürdővízen. Megfejtheted a származásukat, hiszen mindet ismerned kell, már láttad őket. Illetve megfejthetnéd, ha a te életed részei lennének, de ezek itt nem a tieid, hanem Szűcs Attiláé.