A hétre három olyan kiállítást ajánlunk, amelyek látszólag nem kapcsolódnak egymáshoz, mégis több közös szál is felfedezhető közöttük. A Horizont Galériában hamarosan zár egy üvegművész kiállítása, aki egy fiktív mitológiai történettel, allegorikus női alakokkal tematizálja a bűnt (vagy még inkább a bűnbeesést). A Nagyházi Contemporaryban két festőművész útkeresésének eredménye mutatkozik be, ahol a szintetikus és a természetes anyagok játéka révén előtérbe kerül az emberi test. A Hegyvidék Galériában egy textilművész keresi a gyógyulás lehetséges módjait – de nemcsak a testi, hanem a lelki rekreáció is terítékre kerül.

Már csak március 9-ig látogatható Koleszár Stella Gaztett című solo show-ja a Horizont Galériában. A cím nem egy ember által elkövetett, tudatosan aljas cselekedetre utal, hanem allegorikus jelentéssel bír. A kiállítás a három fiktív mitikus nőalak – Luxuria, Superbia és Mendancia – jelenlétével egészen a teremtéstörténetig repíti vissza a nézőt. Az üvegfigurák, a fej nélküli női testek uralják az egész kiállítóteret, s egyfajta vezérfonalként vezetik a látogatókat. A kitalált „mitológiai alakok” – akik a bűn megtestesítőiként vannak jelen a kiállítótérben – mellett színes papírkollázsok is láthatók, amelyek gyomnövényeket mintáznak. Ezek a növényportrék nemcsak önálló alkotásokként működnek, hanem az üveg tükröződő tulajdonsága révén a szobrokon is visszaköszönnek: s így az emberi félelmeket és vágyakat megtestesítő növények kapcsolatba, párbeszédbe lépnek a bűn allegorikus alakjaival.

Múlt héten startolt a Nagyházi Contemporaryban Üveges Mónika és Radvánszki Levente közös kiállítása, a Skin Deep, s egészen március 25-ig látogatható. A két alkotó a festészeti lehetőségeket kezdték el feszegetni művészeti gyakorlatukban, s így jutottak el a kiállításon bemutatott megoldásokhoz: objektszerű munkáikban központi szerepbe kerül az anyag, azaz a fa és a műgyanta. Az anyagok játékos felhasználása különféle asszociációkat hívott életre, így lehet az, hogy bár szintetikus (mű)tárgyak sorakoznak a galéria terében, organikus formáikkal mégis a természetet, sőt az emberi testet (kiváltképp a csontot és a bőrt) idézik meg. A kettősség az anyag- és a színhasználatot illetően is megjelenik a kiállítótérben. A mesterséges és a természetes anyagok mellett főként a visszafogott színek dominálnak, de néhány merész, rikító árnyalat is előkerült.

Szintén múlt héten nyitott meg Richter Sára textilművész Akarsz-e meggyógyulni? című kiállítása a Hegyvidék Galériában, amely március 30-ig tekinthető meg. A kiállítás címe, amely egy idézet a Bibliából, Jézus kérdése, amelyet a Bethesda fürdőnél tett fel egy régóta szenvedő, minden reményét elvesztett beteg embertől, mielőtt meggyógyította volna. Richter Sára munkái a gyógyulás lehetőségeit keresik, de nemcsak a testi, hanem a hozzá elválaszthatatlanul kapcsolódó lelki rekreáció is központi szerepbe kerül alkotásainál. Az utóbbi másfél évben készült művek – hímzett vagy drótból, vasból varrt, növényekkel nyomtatott, rávarrt tárgyakkal és bibliai idézetekkel kialakított vásznak – tágan értelmezve az ember és a világ viszonyát vizsgálják. A különféle technikai eljárások, mint az áztatás, rozsdásítás, hipózás és sózás, olyan rétegekkel gazdagítják a műveket, amelyek az üzenetekkel párhuzamba állítva az idő múlását és a gyógyulás folyamatát jelképezik. A háborús helyzet okán pedig a küzdelmekkel és félelmekkel átitatott téma, a gyógyulási folyamat viszontagságai csak még aktuálisabbá váltak.